„Öltsd magadra erődet, ó, Sion”

„És… Jézus… ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe”⁷.

Az ősi időkben a zsidó élet egyik legörömtelibb eseménye a házasságkötést övező ünnepségsorozat volt, amely gyakorta egy vagy akár két héten át is tartott. Az ilyen esemény kiterjedt tervezést kívánt. A vendégeket jóval előtte értesítették, az ünnepség kezdőnapján pedig emlékeztetőt küldtek nekik. A királytól az alattvalóinak kiküldött menyegzői meghívó, amilyen ez is volt, tulajdonképpen paranccsal volt egyenértékű. Ennek ellenére a példázatban szereplő sok meghívott vendég nem jelent meg.⁸

„A királyi lakomán való részvétel megtagadása a királyi tekintély elleni tudatos lázadásnak minősült, személyes sértésnek mind az uralkodó, mind pedig a fia ellen. […] Az, hogy az egyik ember a gazdaságát, a másik pedig az [üzleti érdekeit] részesítette előnyben”⁹, az ő elhibázott fontossági sorrendjüket és a királyi akarat teljes mértékű figyelmen kívül hagyását tükrözi.¹⁰

A példázat így folytatódik:

„Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.”¹¹

Akkoriban az a hagyomány járta, hogy a menyegzői lakoma házigazdája – jelen esetben a király – felsőruhát biztosított a násznép tagjai számára. Ezek a menyegzői öltözékek egyszerű, dísztelen köntösök voltak, amelyeket minden résztvevő viselt. Ily módon kiküszöbölték a rangbéli és vagyoni különbségeket, és mindenki egyenlőként tudott elvegyülni a sokadalomban.¹²

Az országutakról a menyegzőre behívott embereknek nem lett volna ideje, sem pénze megfelelő ruházatot szerezni az eseményre való előkészületként, így a király valószínűleg a saját ruhatárából adott öltözékeket a vendégeknek. Mindenkinek lehetőség adatott, hogy királyi ruhát öltsön magára.¹³

Amikor a király belépett a menyegzői terembe, végignézett a megjelenteken, és rögtön szemet szúrt neki egy kirívó vendég, akin nem volt menyegzői öltözék. A férfit elébe hozták, a király pedig megkérdezte: „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.”¹⁴ A király lényegében azt kérdezte: „Miért nem viselsz menyegzői öltözéket, holott kaptál?”¹⁵

A férfi nyilvánvalóan nem volt a különleges alkalomhoz illően öltözve, és az „az pedig hallgata” kifejezés azt sugallja, hogy nem volt mentsége.¹⁶

James E. Talmage elder az alábbi tanulságos megjegyzést tette e férfi cselekedeteinek a jelentőségéről: „A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy a köntöst nem viselő vendég bűnös volt akár gondatlanságban, akár szándékos tiszteletlenségben, akár valami még súlyosabb vétségben. A király először kegyesen figyelmes volt, és kérdése csupán arra irányult, hogy miként lépett be az ember menyegzői öltözék nélkül. Ha a vendég magyarázatot tudott volna adni a szokásostól eltérő megjelenésére, ha lett volna bármilyen észszerű mentsége, bizonyára beszélt volna; ám azt olvassuk, hogy szótlan maradt. A király meghívása szabadon átadatott mindenkinek, akit csak találtak a szolgái, de mindegyiküknek a kapun át kellett belépnie a királyi palotába, és a lakomának otthont adó terembe lépés előtt – ahol majd maga a király is személyesen megjelenik – mindegyiküknek megfelelő öltözéket kellett magára öltenie; a vétkes személy azonban valamiképpen más módon jutott be, nem a kapunál szolgálatban lévő őrökön át, tehát betolakodó volt.”¹⁷

John O. Reid keresztény író megjegyezte, miszerint azzal, hogy a férfi nem volt hajlandó menyegzői öltözéket ölteni, égbekiáltó „tiszteletlenséget [tanúsított] mind a királlyal, mind pedig a fiával szemben”. Nem arról volt szó, hogy nem volt menyegzői öltözéke – úgy döntött, hogy nem veszi fel. Lázadó módon nem volt hajlandó az alkalomhoz illően öltözni. A király válasza gyors és határozott volt: „Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”¹⁸

A király elsődlegesen nem azért ítélte el az embert, mert nem viselt menyegzői öltözéket, hanem azért, mert az „úgy határozott, hogy nem veszi fel. A férfi… részesülni akart a menyegzői lakomán való részvétellel járó megtiszteltetésben, de… nem akart eleget tenni a király szokásainak. A saját feje után ment. A megfelelő öltözék hiánya a királlyal és az ő utasításaival szembeni belső lázadásának a megnyilvánulása volt.”¹⁹

A példázat ezzel a szívbe markoló szentírásverssel zárul: „Mert sokan vannak [az elhívottak], de kevesen a választottak.”²⁰

Érdekes módon Joseph Smith a következő kiigazítást eszközölte Máté e versében a sugalmazott bibliafordításában: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen vannak a választottak; ennélfogva nem viseli mindenki a menyegzői öltözéket.”²¹

A menyegzői lakomára szólító meghívás és az azon való részvétel döntése összefügg ugyan, de nem ugyanaz. A meghívás minden férfinak és nőnek szól. Előfordulhat, hogy az ember elfogadja a meghívást és asztalhoz is ül – mégsem választják ki a részvételre, mert nem viseli az Úr Jézusba és az Ő isteni kegyelmébe vetett megtérítő hit megfelelő menyegzői öltözékét. Van tehát Isten hívása és van a mi egyéni válaszunk erre a hívásra, ezért lehetnek sokan az elhívottak, de kevesen a választottak.²²

Választottnak lenni vagy azzá válni nem egy ránk ruházott kizárólagos státusz. Inkább az a helyzet, hogy ti és én végső soron megválaszthatjuk, hogy választottak leszünk-e, erkölcsi önrendelkezésünk igazlelkű gyakorlása révén.

Figyeljétek meg a választottak szót a Tan és szövetségek következő ismerős verseiben:

„Íme, sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. És miért nincsenek kiválasztva?

Mert szívüket oly nagyon e világ dolgaira helyezték, és az emberek elismeréseire törekednek”²³.

Azt hiszem, e versek mondandója eléggé világos. Istennek nincs egy olyan listája a kedvencekről, amelyre reményeink szerint a mi nevünk is felkerül majd egyszer. A választottak megnevezést nem korlátozza pár emberre. Inkább a mi szívünk, a mi vágyaink, az, ahogyan mi megtartunk szent evangéliumi szövetségeket és szertartásokat, a mi engedelmességünk a parancsolatok iránt, legfőként pedig a Szabadító megváltó kegyelme és irgalma az, ami meghatározza, hogy Isten választottai közé számláltatunk-e.²⁴

„Mert szorgalmasan dolgozunk, hogy írjunk, hogy meggyőzzük gyermekeinket, és testvéreinket is, hogy higgyenek Krisztusban, és békéljenek meg Istennel; mert tudjuk, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni.”²⁵

Mindennapi életünk teendői közepette és napjaink világának a zűrzavarában, amelyben élünk, könnyen elterelődhet a figyelmünk azon örökkévaló dolgokról, amelyek a leginkább számítanak, azáltal, hogy elsődleges helyre tesszük az élvezeteket, az anyagi javakat, a népszerűséget és az ismertséget. Rövid távú belefeledkezésünk e világ dolgaiba és az emberek tiszteletébe oda vezethet, hogy eladjuk elsőszülöttségi jogunkat egy tál lencsénél is kevesebbért.²⁶

Elismétlem az Úr intését, amelyet az ószövetségi Aggeus prófétán keresztül adott a népének: „Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!”²⁷

Mindegyikünk őszintén és imádságosan értékelje ki a fizikai és lelki fontossági sorrendjét, hogy beazonosítsuk azokat a dolgokat az életünkben, amelyek talán gátat szabnak a bőséges áldásoknak, amelyeket Mennyei Atya és a Szabadító készségesen meg akarnak adni nekünk. A Szentlélek pedig biztosan segíteni fog az igaz valónkban látni önmagunkat.²⁸

Amikor helyénvalóan törekszünk a látó szemek és halló fülek lelki ajándékára,²⁹ ígérem, hogy megáldatunk az arra való képességgel és az ahhoz szükséges ítélőképességgel, hogy megerősítsük az élő Úrral való szövetséges kapcsolatunkat. Meg fogjuk kapni az isteniség hatalmát is az életünkben³⁰ – és végül mind elhívottak, mind kiválasztottak is leszünk az Úr lakomáján.

„Ébredj, ébredj, öltsd magadra erődet, Ó Sion”³¹.

„Mert Sionnak gyarapodnia kell szépségben és szentségben; határait ki kell szélesíteni; cövekeit meg kell erősíteni; igen, bizony mondom nektek, Sionnak fel kell emelkednie és magára kell öltenie gyönyörű ruháit.”³²

Örömmel teszem tanúságomat Isten, a mi Örökkévaló Atyánk és az Ő Szeretett Fia, Jézus Krisztus isteni voltáról és élő valóságáról. Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk, és hogy Ő él. Továbbá arról is tanúságot teszek, hogy az Atya és a Fiú megjelent a fiatal Joseph Smithnek, ezzel kezdve meg a Szabadító evangéliumának a visszaállítását az utolsó napokban. Törekedjen mindegyikünk látó szemekre és halló fülekre, és adassék meg nekünk ez az áldás. Ezért imádkozom az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.