Január

Isten gyermeke vagyok, és Ő tervet készített számomra

„…a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Rómabeliek 8:16).

Az itt megadott ötleteket egészítsd ki a sajátjaiddal. Minden héten tervezd el, hogyan fogsz (1) rámutatni a tanra, (2) segíteni a gyermekeknek megérteni azt, majd pedig (3) segíteni nekik alkalmazni azt az életükben. Tedd fel magadnak a kérdést: „Mit tegyenek a gyermekek, hogy tanulhassanak, és hogyan segíthetek nekik érezni a Lelket?”

**Egész éves tevékenység:** Röviden mondd el, hogyan jöttél rá, hogy Isten szeret téged. Helyezz el egy kisebb tárgyat (például: vattapamacs, babszem, kavics) egy átlátszó befőttesüvegbe vagy edénybe. Az év során adj lehetőséget a gyermekeknek, hogy megosszák, ők miből jöttek rá, hogy Isten ismeri és szereti őket. Minden alkalommal, amikor az egyik gyermek megoszt valamit, engedd, hogy ő is elhelyezzen egy tárgyat az üvegben. Gyakran utalj az üvegre, és mutass rá, Mennyei Atyánk milyen sokféleképpen fejezi ki az irántunk érzett szeretetét.

1. hét: Isten az én Mennyei Atyám. Ő ismer és szeret engem.

Mutass rá a tanra! (kitalálós játék): Mondd el a gyermekeknek, hogy gondoltál valakire, aki szeret minket, ismer minket, segít nekünk, és nagyon messze él. Kérd meg őket, hogy találják ki, kire gondoltál (Mennyei Atya). Beszéljétek meg a Mennyei Atyánkkal való kapcsolatunkat. Kérd meg a gyerekeket, hogy ismételjék el együtt hangosan: „Isten az én Mennyei Atyám. Ő ismer és szeret engem.”

Segítsd elő a megértést! (szentírásolvasás): Oszd a gyermekeket csoportokra. Mindegyik csoport olvassa el az Énós 1:5, Mózes 1:6 és Joseph Smith története 1:17 verseket, majd beszéljétek meg, az Úr hogyan szólította meg a prófétáit. Kérdezd meg a gyermekektől: „Ha Mennyei Atyánk meglátogatna, vajon hogyan szólítana meg téged?” Tégy bizonyságot, hogy Isten midnannyiunkat név szerint ismer.

Ösztönözz az alkalmazásra! (éneklés): A gyermekek álljanak körbe és adjanak körbe néhány olyan tárgyat, melyek Isten gyermekei iránt érzett szeretetét fejezik ki. Közben pedig énekeljék el az „Isten gyermeke vagyok” (GYÉ, 2–3) vagy a „Tudom, hogy Atyám él” (GYÉ, 8.) című dalt. A körbeadott tárgyak lehetnek például: szentírások, kép az úrvacsoráról, gyümölcs, kép egy családról. Váratlanul állítsd meg az éneklést, és a tárgyakat éppen tartó gyerekeket kérd meg, hogy mondjanak egy dolgot, amiből tudják, hogy Isten szereti őket. Ezt folytassátok egészen addig, míg az idő engedi.

2. és 3. hét: Mennyei Atyánk terve a boldogság terve.

Kép

gift

Mennyei Atyánk terve a boldogság terve

Mutass rá a tanra! Írd rá egy darab papírra a következő mondatot: „Mennyei Atyánk terve a boldogság terve.” Helyezd el a papírt egy dobozban, és csomagold be, mintha ajándék lenne. Emeld fel az ajándékot, és mondd el a gyerekeknek, hogy valami olyan dolog van a dobozban, ami boldogságot hoz számukra. Engedd, hogy találgassanak, mi lehet az. Ezután nyisd ki az ajándékot, és az egyik gyermek olvassa fel a papíron lévő mondatot az osztálynak. Magyarázd el, hogy Mennyei Atyánk tervet készített számunkra, hogy boldogak lehessünk, és újra együtt élhessünk Vele.

Segítsd elő a megértést! (éneklés és kérdésekre válaszolás): Adj minden osztálynak egy papírcsíkot, melyen a következő kérdések egyike áll:

Mije van az életemnek, és hol kezdődött?
Hogyan döntöttem, és mire törekszem?
Mit kell követnem, és mi vezet engem?
Hogyan fogom érezni magam, ha Isten tervét követem?

Énekeljétek el az „Isten szent tervét követem” (GYÉ, 86–87.) című ének első két sorát, és beszéljétek meg a választ az első kérdésre. Folytassátok az éneket, és beszéljétek meg a többi kérdésre adható válaszokat is.

Segítsd elő a megértést! (kijelentés befejezése): Helyezz el képeket a terem három különböző részében a halandóság előtti, a halandó és a halandóság utáni életről. Rajzolj egy mosolygós arcot egy darab papírra. Mondd el a gyermekeknek, hogy minden alkalommal, amikor felemeled a mosolygós arcot, azt kell mondaniuk: „boldogak”. Állj a halandóság előtti életet bemutató képek mellé, és mesélj a mennyei tanácsról. Amikor csak lehetséges, engedd, hogy a gyermekek fejezzék be a mondatodat a „boldogak” szóval, miközben feltartod nekik a mosolygós arcot. Például: „Mennyei Atyánk azt akarta, hogy boldogak legyünk. Mesélt nekünk a tervéről, hogy a földre küld minket és testet kapunk. Azt mondta, boldogak lehetünk, ha engedelmeskedünk a parancsolatainak. Tudta, hogy szükségünk lesz egy Szabadítóra, hogy segítsen nekünk, hogy boldogak legyünk, mert egyikünk sem tökéletes. Amikor hallottuk Mennyei Atyánk tervét, annyira boldogak voltunk, hogy örömünkben ujjongtunk!” Folytassátok a tevékenységet, miközben átmész a többi képhez, és elmagyarázod a boldogság tervét: „Lejöttetek a családotokhoz, és ők nagyon boldogak voltak, amikor megszülettetek.” „Boldogak vagyunk, amikor helyes döntéseket hozunk.” „Boldogak leszünk, amikor a családunkkal, Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal örökre együtt élhetünk a celesztiális királyságban.” A gyermekek korához és értelméhez igazodva részletezd a tervet.

Ösztönözz az alkalmazásra! (rajzolás): Adj minden gyermeknek egy papírlapot, amin egy mosolygós arc és ez a mondat áll: „Mennyei Atyánk terve a boldogság terve.” Kérd meg őket, hogy rajzoljanak le valamit Mennyei Atyánk tervéből, ami boldoggá teszi őket. Tégy bizonyságot, hogy az Atya terve az örökkévaló boldogságunkat szolgálja.

4. hét: Önrendelkezésem van, és felelős vagyok a döntéseimért.

Mutass rá a tanra! Készíts két szócsíkot. Az egyikre írd rá: „Önrendelkezésem van”, a másikra pedig: „Felelős vagyok a döntéseimért”. A gyermekek alkossanak két csoportot. Kérj meg két gyereket, hogy jöjjön ki az osztály elé. Egyikőjük emelje fel az első szócsíkot, majd állítsd fel az egyik csoportot, és mondják hangosan: „Önrendelkezésem van.” A másik gyermek emelje fel a második szócsíkot, mire a másik csoport álljon fel, és mondja hangosan: „Felelős vagyok a döntéseimért.” Ezt ismételjétek el többször úgy, hogy mindkét csoportnak legyen lehetősége mindkét kijelentést elmondani.

Segítsd elő a megértést! (következmények megbeszélése): Kérdezd meg a gyerekektől, mi lenne a következménye, ha úgy döntenénk, hogy nem eszünk, hozzáérünk a forró tűzhelyhez, elmegyünk egyházi gyűlésekre, vagy kedvesek vagyunk másokhoz. Magyarázd el, hogy Mennyei Atyánk szeret minket, és azt akarja, hogy jó döntéseket hozzunk, és elnyerjük a jó döntéseinkért járó áldásokat.

Ha minden gyermeket tevékenyen bevonsz az aktivitásba, az fenntartja az érdeklődésüket és lehetőséget ad számukra, hogy részt vegyenek a tanulási folyamatban.

Ösztönözz az alkalmazásra! (játék): Írj le papírcsíkokra néhány jó döntést és néhány rossz döntést, melyet egy gyermek hozhat. Tedd a papírcsíkokat egy dobozba. A gyerekek álljanak két sorba: az egyik lesz a „döntés” sor, a másik pedig a „következmény” sor. Mindkét sor elején álló gyermek menjen a terem elejébe, miközben mindenki elénekli a „Válassz jól” című himnuszt (Himnuszok, 154. sz.). A „döntés” sorból érkező gyermek húzzon egy papírcsíkot, és olvassa fel a rajta álló döntést. A másik gyermek mondja el, szerinte milyen lehetséges következményei vannak annak a döntésnek. A többi gyermek mutasson felfelé a hüvelykujjával, ha az adott döntés jó döntés, vagy mutasson lefelé, ha a döntés rossz döntés. Ezt addig folytassátok, amíg az idő engedi.

Útmutató a zenei vezetőnek

Kérd meg a gyerekeket, hogy énekeljék el veled az „Isten gyermeke vagyok” (GYÉ, 2–3.) című ének refrénjét, és keressenek benne olyan szavakat, melyek leírják, mit szeretnének, hogy mások tegyenek értük. Írd fel válaszaikat (vezet, mellette jár, segít, tanít) a táblára. Minden szóval kapcsolatban tegyél fel egy kérdést. Például: „Ki vezet minket?” vagy „Miért szeretnétek, hogy valaki mellettetek járjon?”. Tégy bizonyságot arról, milyen áldásokkal jár, hogy vannak szüleink, tanáraink, vezetőink, prófétáink, szentírásaink és a Szentlélek, hogy segítsenek megtalálnunk a Mennyei Atyánkhoz visszavezető utat.