A szentírások – a világ legértékesebb könyvei

A Biblia, a Mormon könyve, a Tan és a szövetségek és a Nagyértékű gyöngy nem csupán az emberek bölcsességét, hanem Isten bölcsességét is tartalmazzák. E művek sok ember otthonába nem jutnak el, pedig azok az Úr szavát tartalmazzák. Mit számít, ha ismerjük Homer, Shakespeare és Milton műveit, vagy akár felsorolhatnám a világ összes nagy íróját; ha nem olvastuk a szentírásokat, kihagytuk a világ legjobb irodalmát!

Fivéreim és nőtestvéreim, minden olyan igazság, amelyre… szükségünk van a szabadulásunkhoz, benne van azokban a könyvekben, melyeket az imént felsoroltam. Talán nincs több ezer kötetből álló könyvtárunk, ám olcsón hozzájuthatunk egy felbecsülhetetlen értékű gyűjteményhez, mely a világ legdrágább vérébe került.³

Nem érdekel, hogy megvannak-e az otthonotokban a világ hatalmas könyvtárainak könyvei, ha rendelkeztek ezekkel a könyvekkel. Gondoljatok [a] washingtoni Kongresszusi Könyvtárban, a Brit Könyvtárban és más országok könyvtáraiban fellelhető kötetek millióira – és mégis, mindaz, amit Isten kinyilatkoztatott és kiadott az emberek gyermekeinek arról, hogy mi szükséges a celesztiális királyságra való felkészülésükhöz, megtalálható e szent könyvek lapjai között. Hányan ismerjük a tartalmukat? Gyakran járok olyan otthonokban, ahol megvan az összes magazin legújabb száma. A polcokon ott sorakoznak a bestsellerként reklámozott könyvek. Ha ezeket mind eldobnátok, és csupán eme szent írásokat tartanátok meg, semmit nem veszítenétek abból, amit az Úr leíratott és elérhetővé tett mindannyiunk élvezetére. Így hát, fivérek és nőtestvérek, a többi áldásunk mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy az Úr lehetővé tette számunkra a szentírások birtoklását, élvezetét és megértését, és hogy meglegyenek nekünk azon szavai, melyeket korszakról korszakra adott tovább a gyermekei szabadulása érdekében.⁴

Miközben a szentírásokat olvasom…, mindig rácsodálkozom, milyen jóságos az Úr, hogy megáldja azokat, akik elfogadják a tanításait, hiszen több vigaszt találunk e szent feljegyzésekben, mint minden idők összes filozófiájában, melyeket az emberek bölcsességén át kaptunk.⁵

Beszélgetünk az emberi filozófiákról, és néha egy szép képhez hasonlóan a magasba tartjuk őket, amikor azonban összeütközésbe kerülnek Mennyei Atyánk tanításaival, ahogyan azok a szent írásokban állnak, eme emberi bölcsességek értéktelenné válnak. Ezek soha nem fognak elvezetni senkit az örök boldogsághoz, és nem fognak segíteni békére lelni Mennyei Atyánk királyságában.⁶

Néha úgy érzem, nem értékeljük a Szent Bibliát és annak tartalmát, valamint a többi szentírást, a Mormon könyvét, a Tan és a szövetségeket és a Nagyértékű gyöngyöt, melyekre úgy utalnak… mint Mennyei Atyánktól érkezett levelekre. Így is fogadhatjuk őket, de legalábbis javaslatként és tanácsként, melyek azért adattak az emberek gyermekeinek, hogy tudhassák, miként éljenek a lehetőségeikkel, és így ne vesztegessék el az életüket.⁷ [Lásd 2. javaslat, 107. oldal.]

Ez a bizonyítás, a próbatétel napja. Ez az az idő, amikor az emberek szívét megbénítja a félelem. Amikor a világ sokaságai azt kérdezik maguktól, mi lesz ennek a vége. Néhány sugalmazott ember tudja, hogy mi lesz ennek a vége. Az Úr elmondta nekünk a [szentírásokban], e csodálatos irodalomban, melyet a kezemben tartok, hogy mi fog történni. Ő megadta nekünk mindazt az információt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyba hozzuk az életünket, és felkészítsük magunkat, hogy bármi történjék is, mi az Úr oldalán álljunk.⁸

Hadd olvassam fel, mit mond az Úr eme utolsó napokra vonatkozóan a Tan és a szövetségek első szakaszában: […]

„Tehát én, az Úr, ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik, szólítottam ifj. Joseph Smith szolgámat, és szóltam hozzá a mennyből, és parancsolatokat adtam neki; […]

Kutassátok ezeket a parancsolatokat, mert igazak és hűek, és a bennük lévő próféciák és ígéretek mind beteljesülnek.

Amit én, az Úr mondtam, azt megmondtam, és én nem mentegetőzöm; és bár elmúlnak az egek és a föld, az én szavam nem múlik el, hanem mind beteljesül, akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz.

Mert íme, lássátok, az Úr Isten; és a Lélek bizonyságot tesz, és a bizonyság igaz, és az igazság, örökkön-örökké megmarad. Ámen” [T&Sz 1:17, 37–39].

Ezt az előszót érdemes komolyan áttanulmányozni. Ez az Atya figyelmeztetése mindannyiunk számára. Szeretettel teli tanács egy olyan gyengéd szülőtől, aki tudja, mire van szükségünk, és azért adta e parancsolatokat, mert – ahogyan az imént olvasott fejezetben is mondta – tudja, mi vár a föld lakóira.⁹

Néha megfeledkezünk arról, hogy az Úr szólt hozzánk, és elmulasztjuk megismertetni magunkkal az Úr rendelkezéseit. […]

Tucatnyi szentírást idézhetnénk annak bizonyítékául, hogy Mennyei Atyánk, az ő irgalmában és kedvességében, az idők kezdete óta beszélt az emberek gyermekeihez, nem csupán azért, hogy elmondja, mi fog történni, hanem azért, hogy kérje őket, térjenek le téves útjaikról, mert különben el fognak pusztulni. […]

Hithű képviselőin keresztül Mennyei Atyánk elmondta nekünk, milyen fontos dolgok fognak történni, és ezekről az Ő szent írásaiban olvashatunk. Elmondta, milyen lépéseket kell tennünk, ha valóban arra vágyunk, hogy megszabaduljunk és felmagasztosuljunk a celesztiális királyságában.¹⁰

[A szentírások] a világ legnagyszerűbb kiadványai. Hogy mit tartalmaznak? Mindazt, amit az én és a ti Atyátok elég fontosnak tartott ahhoz, hogy megőrizze és átadja az emberek gyermekeinek, és a világ számos nyelvén elérhetővé tegye. E szentírások mind fontosak, és az utolsó napi szenteknek meg kell érteniük őket. Nem foglak arra kérni benneteket, hogy emeljétek fel a kezeteket, hogy megtudjam, a jelenlévők közül hányan olvastátok el ezeket a könyveket, arra azonban szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ezek értékes igazságok, és az Úr kinyilatkoztatott szavát tartalmazzák, melyeket abból a célból nyomtattak és adtak ki a világnak, hogy felkészítsék az Ő gyermekeit, hogy helyet kaphassanak a celesztiális királyságban. Ezért mondom azt, hogy nagyon értékesek. […] Mily hálásnak kellene lennünk azért, hogy olyan időben és korban élhetünk, amikor olvashatjuk az Úr javaslatát és tanácsát, és magyarázatot kaphatunk olyan dolgokra, melyek máskülönben nem lennének világosak és érthetőek számunkra.¹¹ [Lásd 3. javaslat, 107. oldal.]

Azt kérdezem tőletek, hányan olvastok rendszeresen a családotoknak ezekből a könyvekből, és hányan hívjátok őket össze, hogy megtanítsátok nekik azokat a dolgokat, melyeket tudniuk kell? Attól tartok, sokan azt válaszolnánk, hogy túlságosan elfoglaltak vagyunk.¹²

Már hallottunk jó párat azokból az áldásokból, melyeket az Úr azon szent feljegyzéseken keresztül adott számunkra, melyeket napjainkig megőriztek, és melyek egy tökéletesen bölcs Atya tanácsait tartalmazzák. Furcsának találom, hogy a kínálkozó lehetőségek ellenére népünk közül oly sokan nem ismerik e szent feljegyzések tartalmát.¹³

Vajon Atyánk bűntelennek talál majd minket, amikor hazatérünk, ha nem tanítottuk meg gyermekeinknek e szent feljegyzések fontosságát? Nem hiszem. […] Gondoljátok, hogy miután az Úr… elénk helyezte e szent feljegyzések kiváló tanításait, elismerően fog ránk tekinteni, ha nem tanítottuk meg ezeket a családunknak, és nem ismertettük meg azokkal, akikkel érintkezésbe léptünk?

Fivérek és nőtestvérek, szeretném ismét kihangsúlyozni a Mester tanítását: „tudakozzátok az írásokat”, imádságos lélekkel és hittel olvassátok őket, tanítsátok azokat az otthonotokban; gyűjtsétek magatok köré a családotokat, és erősítsétek meg bennük az élő Istenbe vetett hitet azáltal, hogy felolvassátok azokat a dolgokat, melyek kinyilatkoztatásra kerültek. Ezek a legértékesebb könyvek a világon.¹⁴

Tartsátok e műveket olyan helyen, ahol megtaláljátok, ahol a gyermekeitek megtalálják őket, és érdekeljen benneteket annyira az otthonotokban lévő fiúk és leányok örök szabadulása, hogy módot találjatok arra, hogy felkeltsétek érdeklődésüket e könyvek tartalma iránt, hogy megtudhassák, mily értékesek ők Mennyei Atyánk szemében.¹⁵

Milyen csodás dolog is volt számomra, amikor gyermekkoromban édesapám és édesanyám leültek a kandalló mellé, és felolvastak a Bibliából, miközben mi, gyermekek köréjük gyűltünk a földön. […]

Nos, azt szeretném mondani nektek, fivéreim és nőtestvéreim, hogy Jézus Krisztus következő tanácsa még mindig érvényes számunkra: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” [János 5:39]. Ne hanyagoljátok el a régi családi Bibliát; ne tegyétek fel a polcra és feledkezzetek meg róla. Ha eddig még nem tettétek, nézzétek meg, mi található benne, és ha már elolvastátok, újra olvassátok fel gyakran a gyermekeiteknek, és a gyermekeitek gyermekeinek. Ne csak a Bibliát olvassátok fel nekik, hanem a többi szentíráskönyvet is, melyet az Úr azért adott nekünk, hogy felmagasztosulhassunk, valamint vigaszban és áldásokban részesüljünk.¹⁶

Felszólítalak téged, ó, Izráel, hogy tudakozzátok a szentírásokat; olvassátok azokat az otthonotokban; tanítsátok meg családotoknak, mit mond az Úr, és fordítsunk kevesebb időt kevésbé fontos és korunk gyakran ártalmas irodalmainak olvasására! Forduljunk az igazság forrásához, és olvassuk az Úr szavát!¹⁷ [Lásd 4. javaslat, lent.]