Maradjunk az Úr oldalán!

A biztonság, az igazlelkűség és a boldogság minden formája az Úr oldalán található. Amennyiben betartjátok Isten parancsolatait azáltal, hogy megszentelitek a sabbatot, az Úr oldalán vagytok. Ha rendszeresen mondjátok a személyes és a családi imáitokat, az Úr oldalán vagytok. Ha hálásak vagytok az ételért, és kifejezitek hálátokat Istennek, az Úr oldalán vagytok. Ha úgy szeretitek a felebarátotokat, mint saját magatokat, az Úr oldalán vagytok. Ha becsületesek vagytok embertársaitokkal, az Úr oldalán vagytok. Ha betartjátok a Bölcsesség szavát, az Úr oldalán vagytok. És sorolhatnám még a tízparancsolatot, valamint Isten többi parancsolatát, melyet útmutatásként adott számunkra, és újra elmondhatnám, hogy mindaz, ami gazdagítja az életünket, boldoggá tesz minket, és örökké tartó örömre készít fel bennünket, az az Úr oldalán található. A hibakeresés Isten azon dolgaiban, melyeket a mi útmutatásunkra adott, nem az Úr oldalán van.² [Lásd 2. javaslat, 197. oldal.]

[Az Úr azt mondta]: „…a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthetek a bűnre”; a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem [T&Sz 1:31]. Miért? Mert tudja, hogy ha bűnt követünk el, elveszítünk egy áldást, melyet akkor élvezhettünk volna, ha nem térünk le az adott áldáshoz vezető ösvényről.³

Hébe-hóba hallok ilyen megjegyzéseket: „Ó, nem kell annyira aprólékosnak lenni. Az Úr nem lesz olyan szigorú velünk, ha csak egy kicsit térünk le az útról.” Az az ember, aki így beszél, máris az ördög oldalán áll, ti pedig ne hallgassatok rá, mert ha azt teszitek, könnyen félrevezethetnek benneteket. Senki sem mond ilyet, akiben jelen van az Úr Lelke. Az Úr maga is azt mondta, hogy be kell tartanunk a parancsolatait: „Van egy törvény, amely már a világ megalapítása előtt visszavonhatatlanul el lett rendelve a mennyben, amelyen minden áldás alapszik” (T&Sz 130:20). Jézus Krisztus evangéliuma azért van, hogy megtanítsa nekünk, hogyan nyerhetjük el azt az áldást.⁴

Az Úr az Ő jóságában, látva gyermekei hozzáállását, és tudva, hogy szükségük lesz útmutatásra, átadta nekünk a tízparancsolatot, és időről időre további parancsolatokat is adott, hogy segítsen nekünk boldogságra lelni. Számos embert láthattok, amint ide-oda rohangálva keresik a boldogságot, ám nem találják azt. Ha csak annyi időre meg tudnának állni, hogy elfogadják az Úr tanácsát, részesülnének a boldogságban, de semmilyen más módon nem fognak rálelni.⁵

Már gyermekkoromban felismertem, vagy legalábbis azt hittem, hogy felismertem, hogy az Úr parancsolatai az én útmutatásom érdekében adott törvények és szabályok. Azt hittem, hogy e törvények iránti engedetlenségen keresztül felismertem, hogy az büntetéssel jár, és gyermekként, feltételezem, éreztem, hogy az Úr úgy alakította és rendelte a körülményeket és ügyeket az életemben, hogy muszáj bizonyos törvényeknek engedelmeskednem, különben gyors megtorlásban lesz részem. De mire felnőttem, más nézőpontból is megtanultam a leckét, és most már az Úr úgynevezett törvényei, a szentírásokban található tanácsok, az Úr mai napi, a világ e korszakára adott kinyilatkoztatásai Mennyei Atyánk irgalmas hangjának édes muzsikáját jelentik a számomra. Egy szerető szülő javaslatait és tanácsait, aki jobban törődik a jólétünkkel, mint a földi szüleink, éppen ezért az, ami korábban kíméletlen törvénynek tűnt nekem, mára egy tökéletesen bölcs Mennyei Atya szerető és gyengéd tanácsává vált. Nem nehéz tehát elhinnem, hogy az a legjobb a számomra, ha betartom Isten parancsolatait.⁶

Minden boldogság, amelyben részem volt, annak a következménye, hogy megpróbáltam betartani Isten parancsolatait, és érdemesen élni azokra az áldásokra, melyeket azoknak ígért, akik tisztelik Őt és betartják a parancsolatait.⁷

Ha követjük az Úrtól kapott javaslatokat és tanácsokat, akkor utunk a boldogság ösvénye lesz. Talán nem lesz mindig könnyű vagy kényelmes az út, ám végül Mennyei Atyánk jelenlétébe vezet, és dicsőségben, halhatatlanságban és örök életben lesz részünk.⁸ [Lásd 3. javaslat, 197. oldal.]

Kétféle befolyás ér ma minket a világban, és ért minket mindig is a kezdetek óta. Az egyik építő jellegű, amely boldogságot áraszt és jellemformáló. A másik pusztító, amely démonokká változtatja az embereket, romboló és elkedvetlenítő. Mi mindkettőnek ki vagyunk téve. Az egyik Mennyei Atyánktól származik, a másiknak pedig az ördög a forrása, aki már a világ kezdete óta arra törekszik, hogy elpusztítsa az emberiség családját.⁹

Mindannyiunkat érnek kísértések; egyetlen ember sem kerülheti el őket. Az ellenség minden lehetséges eszközt felhasznál arra, hogy megtévesszen minket; a világ Szabadítójával is megpróbálta ezt tenni, ám sikertelenül. Több más, isteni felhatalmazással bíró férfit is megpróbált becsapni, és néha megtalálja a gyenge pontot, melynek következtében az egyén elveszíti azt a nagyszerű áldást, melyben része lehetett volna, ha hithű marad.¹⁰

Valaki egyszer ezt mondta nekem – vagy hallottam valahol: „Miért gondolják ezek az emberek, hogy az ördög lakozik bennem, amikor nem így van?” Mire én így feleltem: „Testvérem, ismertél valaha is olyan embert, akit megszállt az ördög, és ő tudott róla?” Ez az ördög egyik fortélya: a hatalmába kerít, és nem engedi, hogy tudomást szerezz róla. És ez jelenti számunkra az egyik legnagyobb nehézséget.¹¹

Nefi próféta több száz évvel ezelőtt látta, mi fog történni, hogy az emberek vitatkozni fognak egymással, megtagadják a Szentlélek és Izráel Szentjének hatalmát, és az emberek parancsolatait tanokként tanítják. Az egyik befolyás azt próbálja ma elhitetni az emberekkel, hogy a saját intelligenciájukkal és a saját hatalmuk által is képesek örök életet nyerni. Hadd… olvassak Nefitől:

„És sokan lesznek olyanok is, akik ezt mondják: Egyél, igyál és vigadj; mindazonáltal féld az Istent – igazol ő majd egy kis bűn elkövetésében…”

Hadd emeljem ki ezt a részt: „…igazol ő majd egy kis bűn elkövetésében…” A ravasz ellenség, tudván, hogy ha rá tud venni egy férfit vagy egy nőt arra, hogy egy kis bűnt is elkövessen, azzal az illető átlép az ő területére, és az ő hatalmába kerül.

„…mindazonáltal féld az Istent – igazol ő majd egy kis bűn elkövetésében; igen, hazudj egy kicsit, húzz hasznot a másikból szavai miatt, ássál vermet felebarátodnak; nincs ebben bántás; tedd csak meg mindezen dolgokat, hiszen holnap meghalunk; és ha úgy lészen, hogy bűnösek vagyunk, Isten megver majd néhány vesszőcsapással, és a végén megszabadulunk Isten királyságában” [2 Nefi 28:8].

Hát nem pont ezt mondja ma is az ördög az emberek gyermekeinek, ami itt le van írva? Ó, kövess el egy aprócska bűnt, nincs abban semmi rossz, hazudj egy kicsit, nem okoz az senkinek különösebb kárt, az Úr meg fogja bocsátani, és csupán néhány vesszőcsapással fog megverni, végül pedig meg fogsz szabadulni Isten királyságában. Ezt mondja azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek megtanították a Bölcsesség szavát, amikor így érvel velük: ó, igyál egy kis teát, nem fog megártani; szívj egy kis dohányt, nem változtat semmin; egy kis szeszes ital nem ártalmas. Ezek apró dolgok. Egyszerre mindig apró dolgokkal kezdi, soha nem zúdít ránk mindent egyszerre. Ez az, amire szeretném, ha emlékeznénk. […] A jelentéktelen, álnok suttogások azok, melyek elcsábítják az emberiséget, és melyek az ördög hatalmába kerítenek minket. […]

Nefi így folytatja:

„És másokat lecsendesít és testi biztonságba ringatja őket, úgyhogy ezt mondják: Minden jól van Sionban; igen, Sion virágzik, minden jól van – és így szedi rá lelküket az ördög…”

Nos, szeretném felhívni a figyelmeteket erre a részre: „…és így szedi rá lelküket az ördög, és vezeti el őket gondosan, le a pokolba” [2 Nefi 28:21]. Ez a módszere, pontosan így csinálja. Nem jön ide, hogy megragadjon és elhurcoljon a területére, hanem ezt suttogja, „tedd meg ezt a kis gonoszságot”, és amikor sikerrel jár, rávesz egy újabb kis gonoszságra, és még egyre, és ahogy az idézet mondja, rászedi a lelkünket. Így csinálja. Elhiteti veled, hogy nyersz valamit, amikor veszítesz. Így hát minden alkalommal, amikor nem tartjuk be Isten egyik törvényét vagy parancsolatát, rászednek minket, mert semmilyen más módon nem nyerhetünk semmit ezen vagy az eljövendő világon csak azáltal, ha engedelmeskedünk Mennyei Atyánk törvényének.

[…] Az a konkrét gondolat, hogy „és [levezeti] őket gondosan, le a pokolba”, nagyon fontos, mert ez az ő módszere. A mai világban élő férfiak és nők ki vannak téve ennek a befolyásnak, ide-oda rángatják őket, folyamatosan suttognak a fülükbe, és nem értik, mit vár el tőlük az Úr. Továbbra is az ördög területén állnak, ki vannak téve az ő hatalmának ott, ahol az Úr Lelke nincs jelen.

Később így folytatja:

„És íme, másokat hízelgéssel vezet félre, és azt mondja nekik, hogy nincs pokol; és így szól hozzájuk: Én nem vagyok ördög, mert az nincs – és így suttog a fülükbe, míg meg nem ragadja őket borzalmas láncaival, amelyekből nincs szabadulás” [2 Nefi 28:22].

Nos, fivéreim és nőtestvéreim, ezek a körülmények jellemzik a mai világot. Nefi akkor sem írhatta le volna pontosabban, ha itt és most élne a világban. Az ellenség pedig dolgozik, és mivel Mennyei Atyánk meg szeretné védeni gyermekeit ama gonosz tanításoktól és hiedelmektől, elküldte a világra az ifjú Joseph Smith prófétát, felruházta őt isteni hatalommal, megszervezte az egyházát, és elkezdte az igazságot tanítani az emberek gyermekeinek, hogy visszaterelje őket a helytelen ösvényekről.¹²

Meg kell tanulnunk felülkerekedni a szenvedélyeinken, a gonosz hajlamainkon. Meg kell tanulnunk ellenállni a kísértéseknek. Ezért vagyunk itt. És azért, hogy minél tökéletesebben meg tudjuk ezt tenni, visszaállították az evangéliumot a földre, és mi részesülhettünk abban, és rendelkezünk azzal az erővel, melyet a Szentlélek hatalma által lehet elnyerni. Mi nem csupán egy átlagos ember ellenálló képességével rendelkezünk, aki az igazság ismerete hiányának korlátai közé szorult – rendelkezünk azzal az ellenálló képességel, amellyel ő, illetve további ellenálló képességgel is, amely abból ered, hogy ismerjük az igazságot, valamint a létezésünk célját.¹³ [Lásd 4. javaslat, 197. oldal.]

Emlékszem évekkel ezelőttről egy férfira, aki akkor az Amerikai Univerzalista Egyház igazgatói bizottságának elnöke volt. Eljött [Salt Lake Citybe] látogatóba, és részt vett két Vasárnapi Iskolánkon. A [gyermekek] egyik osztályán különös érdeklődést mutatott. Végül, amikor a másik [óra] a végéhez közeledett, az osztály elnöke ezt kérdezte: „Szeretne szólni néhány szót az [osztályhoz]?” […] „Igen, szeretnék mondani néhány szót – felelte. – Ha olyan légkörben élhetnék, amilyet abban a kis… osztályban tapasztaltam a Vasárnapi Iskolán ma reggel, nem tudnék nem jó ember lenni.” [Lásd 5. javaslat, 197. oldal.]

Sokszor elgondolkodtam ezen. Gondosan megválasztjuk azt a légkört, amelyben élünk, hogy egészségesek legyünk. Néha azonban óvatlanul olyan erkölcstelen befolyások alá helyezzük magunkat, melyek elpusztítják a gonosz elleni védekező képességünket, továbbá olyan dolgok megtételére vezetnek minket, melyeket nem kellene megtennünk, és nem is tennénk meg, ha az Úr befolyása alatt lennénk. Ha alázatosak lennénk, ha rendszeresen imádkoznánk, ha úgy élnénk, hogy életünk minden órájában őszintén azt mondhatnánk, „Mennyei Atyám, hajlandó vagyok és vágyom rá, hogy megtegyem, amit kérsz tőlem”, akkor az életünk e földi tapasztalat során minden egyes nap gazdagodna.¹⁴

Mi választjuk meg, hogy hová kerülünk. Isten önrendelkezést adott nekünk. Nem fogja elvenni tőlünk, és ha én helytelenül cselekszem és az ördög területére kerülök, az azért van, mert az én akaratomból és erőmből vagyok ott. Senkit nem hibáztathatok érte. És ha elhatározom, hogy betartom Isten parancsolatait, és olyan életet élek, amilyet élnem kell, és az Úr oldalán maradok, akkor azt azért teszem, mert így kell tennem, és meg fogom kapni érte az áldásokat. Nem leszek mások cselekedeteinek a következménye.¹⁵

Mily óvatosnak kell lennünk utolsó napi szentekként, hogy mindennap olyan életet éljünk, hogy az Úr befolyása alatt legyünk, és képesek legyünk elfordulni azoktól a dolgoktól, melyek el tudják pusztítani a hatalmunkat a celesztilási királyság elnyerésére.¹⁶

Gondoskodjatok róla, hogy a sziklán vessétek meg a lábatokat. Gondoskodjatok róla, hogy megtanuljátok, mit vár el tőletek a Mester, és ismervén ezeket, gondoskodjatok róla, hogy betartsátok az Ő törvényeit és parancsolatait. Gondoskodjatok róla, hogy életetek tisztasága érdemessé tegyen benneteket a Szent Lélek társaságára, mert ha tiszták, erényesek és becsületesek vagytok, a gonosznak nem lesz hatalma elpusztítani benneteket.¹⁷

Azért imádkozom, hogy megvizsgáljuk az életünket, és rájöjjünk, melyik oldalon állunk; ha az Úr oldalán vagyunk, maradjunk is ott, mert az jelenti az örök boldogságot a legjóravalóbb férfiak és nők társaságában, akik valaha is a földön éltek.

Ha bármilyen módon rossz útra tévedtünk, ha óvatlanuk voltunk, ha hallgattunk a kísértőre, és átléptük a vonalat, hogy olyan dolgokban részesüljünk, melyeket a világ oly kívánatosnak tart, ám az Úr azt mondta róluk, hogy nem jók számunkra, akkor térjünk vissza a másik oldalra, amilyen gyorsan csak lehet, kérjük az Urat, hogy bocsássa meg a balgaságunkat, majd pedig a segítségével éljünk olyan életet, amely örök boldogságot eredményez.¹⁸