2008
A Mormon könyve: A Szabadító békéjének nagyszerű forrása
2008. január


A Mormon könyve: A Szabadító békéjének nagyszerű forrása

Kép
Elder Neil L. Andersen

A Brazília Sčo Paulo templom 2004-es újraszentelése előtt a templom kapuit sok jelentős kormány-, üzleti és oktatási vezető előtt nyitották meg. Miközben egy nagy tiszteletnek örvendő, választott vezetőt kísértem át a templomon, észrevettem, hogy nagyon összpontosít. Mikor a látogatás végén elérkeztünk egy pecsételő szobába, akkor értettem meg teljesen, hogy miért.

Megilletődött hangon így szólt hozzám: „Andersen úr, szeretnék elmondani valamit a családomról. A legidősebb fiam öt évvel ezelőtt, 35 évesen elhunyt rákban. Az utolsó hónapjaiban nem tudott békére lelni. Ideges volt és zaklatott, aggódott a családja, az élete és amiatt, ami várta őt. Ismerve a fiam körülményeit, egy barátom, aki az egyház tagja, megmutatta nekem a Mormon könyvét, és javasolta, hogy adjam oda a fiamnak.

Számomra csoda volt látni a könyvnek a fiamra tett hatását. Szinte falta a lapjait. Megjegyzéseket és gondolatokat írt a lapszélekre. Eltűntek az aggályai és a félelmei. Hihetetlen békét talált a Mormon könyve olvasásakor. Amikor meghalt, a könyv ott feküdt mellette. Annyira hálás vagyok azért a békéért, amit hozott a számára!”

Abban a régen megjövendölt időszakban élünk, amikor a béke elvétetik a földről: „És azon a napon háborúkról és háborúk híreiről hallanak majd, és az egész föld mozgásban lesz, és az emberek szíve cserben hagyja őket, és azt mondják, hogy Krisztus késlelteti eljövetelét a föld végezetéig” (T&Sz 45:26). Nem csak a nemzetek közti háborúskodásról van szó, hanem a modern városok őrült rohanásáról, a média és a technológia figyelemelvonásáról, az anyagi javakkal való megszállottságról, a gazdasági bizonytalanságról, valamint a viharosan változó értékrendről. Szomjazzuk a békét!

A Szabadító szavai oly hívogatóak: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” (János 14:27).

Nagyobb békére vágysz az életedben és a családodban? Változtatnál valamin az életedben, ha többet kaphatnál abból a békéből, amit a Szabadító kínál?

A Mormon könyve a béke kútfője a szomjazó lélek számára. A Szabadító békéjének nagyszerű forrása. A Mormon könyve bevezetőjében az áll, hogy a könyv megmondja „mit kell tenn[ünk], hogy békességet nyerj[ünk] ebben az életben, és örök szabadulást az elkövetkezendő életben” (kiemelés hozzáadva).

Ha meg akarnánk számolni, hogy a Mormon könyve milyen sokféle módon hozza el a lélek számára a békét, az olyan, mintha a tengerpart homokszemcséit próbálnánk megszámlálni. Hadd beszéljek e módok közül néhányról, lehetővé téve azt, hogy a saját élményeitekkel gazdagítsátok a listát.

A Jézus Krisztusba vetett hitből származó békesség

A Mormon könyve elejétől a végéig „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk…, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért” (2 Nefi 25:26). A Mormon könyve verseinek több mint a fele a Szabadítóról szól, vagy utal rá.1

Minden évben, általában húsvét és karácsony idején, a folyóiratok világszerte felteszik a kérdést: Ki volt Jézus Krisztus? Valóban élt? Hitelesek a Bibliában található írások?2 Mi tudjuk, hogy a Biblia igaz. Mormon kijelentette: „Ez [a Mormon könyve] avégre íratott, hogy higgyetek abban [a Bibliában]” (Mormon 7:9).

Amikor Európában szolgáltam misszionáriusként az 1970-es évek elején, sokszor a hitehagyással kezdtük a tanításainkat, mert Krisztus isteni volta széles körben elfogadott volt. Amikor 20 évvel később misszióelnökként visszatértem, a tanításunkban másra helyeztük a hangsúlyt, mivel jelentősen gyengült az abba vetett hit, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, aki életét adta a bűneinkért, és harmadnapon feltámadt. A Jézus Krisztusról mint Isten Fiáról való bizonyságunk jelentősége tovább növekszik, nemcsak Európában, hanem világszerte is.

Napjaink és az elkövetkezendő napok egyik áldása az, hogy oly sok emberhez vagyunk képesek eljuttatni az üzenetünket, akik nagyon keveset tudnak Jézus Krisztusról és az Ő küldetéséről. A Mormon könyve telis-tele van a Krisztusról szóló bizonyossággal, mely előjöttével bőséges békét hoz azoknak, akik befogadják azt.

A Messiás későbbi eljöveteléről szóló fejezetekből tanulunk az Ő céljairól, ígéreteiről és gyógyító hatalmáról. Tanulunk az Ő életével kapcsolatos próféciákról, valamint azokról a csodákról az amerikai földrészen, melyekre a születésekor került sor.

Feltámadt állapotában kijelentette: „Íme, én Jézus Krisztus vagyok, az, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy el fog jönni a világra” (3 Nefi 11:10). Érezzük, hogy szeret bennünket: „könyörülettel vagyok irántatok; irgalom tölti el a bensőmet” (3 Nefi 17:7). „Áldottak vagytok, a hitetek miatt. És most íme, teljes az örömöm” (3 Nefi 17:20). Látjuk Őt felségesen, a Megváltónkként, a királyok Királyaként.

A Mormon könyvének e tanúbizonysága, melyet a Lélek megerősít, leírhatatlan lelki békét áraszt, biztosítva bennünket arról, hogy Ő valóban a „feltámadás és az élet” (János 11:25), és hogy Ővele örök békességben élhetünk.

A visszaállításról való bizonyságból származó békesség

A Mormon könyve Joseph Smith próféta isteni küldetésének fizikai megnyilvánulása. A könyv a kezünkben van. Megérinthetjük. Elolvashatjuk.

Hogyan hiheti bárki is, hogy Joseph Smith képes lenne egy ilyen könyvet írni? Felesége, Emma ezt írta: „Joseph… még egy összefüggő és jól megfogalmazott levelet sem tudott megírni vagy lediktálni, nemhogy egy olyan könyvet, mint a Mormon könyve. S bár jómagam tevékenyen részt vettem a szóban forgó eseményben, számomra ez bámulatos, »egy bámulatos csoda«, ahogy bárki másnak is.”3

A Mormon könyve származásával kapcsolatban Joseph Smith saját beszámolóján kívül (lásd Joseph Smith története 1:29–60) egyetlen magyarázat sem hitelt érdemlő. Becsületes férfiak kész voltak bizonyságot tenni arról, hogy a kezükben tartották a lemezeket, melyeket Isten egy angyala mutatott meg nekik – olyan tanúbizonyság ez, melyet soha nem tagadtak meg. Ami ennél is fontosabb, hogy a Mormon könyvével jár egy ígéret, mégpedig az, hogy ha őszintén, Krisztusba vetett hittel megkérdezzük Istent, a Szentlélek hatalma által ki fogja nyilvánítani számunkra annak igaz voltát (lásd Moróni 10: 3–5).

Ez a tanúbizonyság a Mormon könyvéről megerősíti, hogy „Jézus Krisztus a világ Szabadítója, hogy Joseph Smith ezekben az utolsó napokban az ő kinyilatkoztatója és prófétája, és hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Úrnak a földön még egyszer, újra megalapított királysága, amely a Messiás második eljövetelét készíti elő” (a Mormon könyve bevezetője).

Láttam a Mormon könyve hatalmát abban, ahogyan világszerte ezreket juttatott bizonysághoz a visszaállításról. Számos nyelven hallottam az élményeket, láttam az elkötelezettséget a különböző kultúrák között, és csodálattal figyeltem, amint a Mormon könyve tartós békét hoz. Ez valóban „egy bámulatos mű és csoda” (2 Nefi 25:17).

Akkor tapasztaltam meg először a Mormon könyve erejét egy megtért életében, amikor misszionáriusként szolgáltam Franciaországban. A brit társammal az időnk nagy részében ajtókon kopogtattunk – csekély eredménnyel. Egyik délután egy előkelő, középkorú hölgy nyitott ajtót. Aznap nemigen volt ránk ideje, de otthagytuk a Mormon könyve egy példányát, és két nappal későbbre időpontot egyeztettünk. Amikor visszatértünk a lakásához, és kinyílt az ajtó, egy erős lelki érzés lett úrrá rajtam. Alig várta, hogy találkozzon velünk. Olvasta a könyvet, és megtapasztalta a Szentlélektől származó hatalmas érzéseket. Beszélt arról az örömről és békéről, amit érez. Kész volt bármilyen lépésre, amit az Úr szolgáiként kértünk tőle.

Február volt, és nagyon hideg. A mi városunknak nem volt kápolnája, ezért egy hordozható keresztelőmedencét állítottunk fel egy öreg faistállóban. A melegvízből felszálló gőz átjárta a levegőt. A gyülekezet alázatos tagjai körbeállták a hordozható medencét, miközben ez a nőtestvér fellépkedett a lépcsőkön, majd lement a vízbe, hogy az egyház tagjává kereszteljék.

A béke, ami e csodálatos nőtestvérből sugárzott, Parley P. Pratt (1807–57) szavait idézték, amikor a Mormon könyvével való első találkozásáról beszélt: „Miközben olvastam, az Úr lelke rajtam volt, és tudtam és felfogtam, hogy a könyv igaz, oly világosan és nyilvánvalóan, mint ahogy egy ember felfogja és tudja, hogy ő maga létezik.”4

E tanúbizonyságról való meggyőződéssel lépünk az egyházba, és bátorságot merítünk a szövetségeink megkötésével járó ígéretekből és felelősségekből. A sok evangéliumi tantételről való bizonyságunk növekszik a földi élettapasztalataink során, de gyakran a Mormon könyve az, ami elsőként elhozza számunkra azt a megnyugtató békességet, hogy tudjuk: az evangéliumot és a papságot visszaállították. Ez egy olyan alap, amire építhetünk.

Krisztus tiszta tanából származó békesség

Alma eldöntötte, hogy mivel a népe között viszálykodás támadt, „kipróbál[ja] Isten szavának a hatását”, melynek „erősebb hatása volt az emberek elméjére, mint a kard[nak] vagy bármi más[nak]” (Alma 31:5).

Krisztus igaz tana megváltoztatja a lényünket és békét ad nekünk, amennyiben hittel fogadjuk azt. Az Úr maga mondta, hogy a Mormon könyve tartalmazza „örök evangéliumom teljességét” (T&Sz 27:5; lásd még T&Sz 42:12). A Mormon könyve felfedi a szabadulás tervét, és „megválaszolja a lélek nagy kérdéseit”5.

A Mormon könyvében igaz leckéket tanítanak a háború és az elnyomás nehéz körülményei közepette, a próféták beszédeiben, az apáknak a fiakkal való párbeszédeiben és a Szabadító saját szavaiban. Van egy központi témája: „Isten maga fog lejönni az emberek gyermekei közé, és váltja meg népét” (Móziás 15:1). Olyanokról esik szó benne, akik törekednek valamire: „És beszélni fogok nektek arról a tusakodásról, melyben Isten előtt volt részem” (Énós 1:2). Megtalálható benne a folyamatos felhívás, hogy hagyjuk el bűneinket, és lépjünk egy magasabb szintre: „És lőn, hogy én három nap és három éjjel a legkeserűbb fájdalomban és lelki kínokban voltam; és amíg nem fohászkodtam az Úr Jézus Krisztushoz irgalomért, addig nem kaptam bocsánatot a bűneimre. De íme, hozzá fohászkodtam, és békét találtam a lelkemnek” (Alma 38:8; kiemelés hozzáadva). És tartalmazzák a Szabadító vigasztaló és békével teli szavait: „nem tértek-e most vissza hozzám…, hogy meggyógyíthassalak benneteket? …ha énhozzám jöttök, örök életetek lesz. Íme, ki van nyújtva felétek irgalmas karom, és aki jön, azt befogadom” (3 Nefi 9:13–14).

A Mormon könyve szelíden feltárja előttünk történeteit és bizonyságait. Amint elmélkedünk róluk, és imádkozunk felőlük, az Úr kinyilatkoztatja számunkra szívünk rejtett zugaiban, hogy nekünk is szükségünk van bűnbánatra, és arra, hogy megváltozzunk. Amikor szövetséget kötünk az Úrral, és változtatásokat végzünk a saját életünkben, érezzük az Ő engesztelésének erejét és a megerősítő békességet. Lelki utazásunk során érezzük, hogy megerősít bennünket az Ő irgalma, amint szembesülünk az élet nehézségeivel és csalódásaival. Egy apostol egyszer ezt mondta: „Amikor Istenhez akarunk szólni, imádkozunk. És amikor azt szeretnénk, hogy Ő szóljon hozzánk, kutatjuk a szentírásokat.”6

Ez a Krisztus igaz tanából származó áldás, mely a Mormon könyvében található.

Családunk békéje

Rohanó, elfoglalt és bizonytalan életünkben a családunk áhítozik a békére. Az otthonunk a menedék helye, a nyugalom helye és az igazság helye kell, hogy legyen.

Gordon B. Hinckley elnök gyönyörű ígéretet adott, ha olvassuk a Mormon könyvét: „Fenntartások nélkül megígérem nektek, hogy… az Úr Lelke nagyobb mértékben fog életetekbe és otthonotokba áramlani, erősödni fog elhatározásotok a parancsolatainak való engedelmesség iránt, és szilárdabb bizonysággal rendelkeztek majd Isten Fiának élő valóságáról.”7 Ezek minden bizonnyal olyan hatalmas békét nyújtó ígéretek, melyre szükségünk van a családunkban.

A Mormon könyve figyelemre méltó lelki történet. A próféták szavai évszázadokon át apáról fiúra szálltak, megőriztettek a nehézségek és a háborúk közepette, egybefoglalták és összefoglalták őket, majd évszázadokra nyugalomba helyezték őket, hogy végül az idők teljességének eme adományozási korszakában előkerüljenek. Csoda hát, hogy az Úr Lelke, felülmúlva minden nyelvet és kultúrát, ily bőségesen megtalálható ebben a szent könyvben?

A Mormon könyve minden egyes fejezetébe és versébe be van épülve a vigasz és a béke ígérete. Csak az kell, hogy imádságos lélekkel és hittel kézbe vegyük ezt a könyvet, és akkor a Szabadító békéje áthatja majd a keresésünket.

Jegyzetek

  1. Lásd Ezra Taft Benson, „Come unto Christ,” Ensign, Nov. 1987, 83.

  2. Lásd például Laurie Goodstein, „Crypt Held Bodies of Jesus and Family, Film Says,” New York Times, Feb. 27, 2007, sec. A, p. 10; Jay Tolson, „The Gospel Truth,” U.S. News & World Report, Dec. 18, 2006, 70–79.

  3. „Last Testimony of Sister Emma,” Saints’ Herald, Oct. 1, 1879, 290; helyesírás korszerűsítve; lásd még Russell M. Nelson, „A Treasured Testament,” Ensign, July 1993, 62–63.

  4. Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. (1938), 37.

  5. Ezra Taft Benson, „Flooding the Earth with the Book of Mormon,” Ensign, Nov. 1988, 5.

  6. Robert D. Hales, „Szentírások: Isten ereje a szabadulásunkhoz”, Liahóna, 2006. nov., 27.

  7. „Egy élénk és valós bizonyság”, Első elnökségi üzenet, 2005. aug.