Megbékélni az ellenséggel

Egy nap, mikor a Próféta a szüleinél volt látogatóban Far Westben, egy csapat fegyveres rontott be az ajtón.

Melyikőtök az a Joe Smith?

Azért jöttünk, hogy megöljük!

Joseph rögtön eléjük állt. Rájuk mosolygott, és kezet rázott velük.

Én vagyok Joseph. Öröm számomra, hogy megismerhetem Önöket. Kérem, foglaljanak helyet.

A férfiak értetlenül bámultak a Prófétára, aki így folytatta…

Mi, mormonok, hiszünk Jézus Krisztusban, és csak békére vágyunk. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban, mióta megérkeztünk Missouriba, rengeteg üldöztetésben volt részünk. Tudomásom szerint egyikünk sem szegte meg soha a törvényt. Ám ha mégis, akkor készen állunk arra, hogy a törvény szerint bíróság elé álljunk.

Anyám, azt hiszem, most hazamegyek. Emma már biztosan vár.

Nem mehet egyedül, nem lenne biztonságos.

Mi majd magával megyünk, és megvédjük.

Nagyon köszönöm!

Megígérjük, hogy feloszlatjuk a parancsnokságunk alá tartozó polgárőrséget, és hazamegyünk.

Ha bármikor szüksége lenne ránk, jövünk és megtesszük, amit csak kér.

Joseph szüleinek házát elhagyva a férfiak a Prófétával való találkozásukról beszélgettek.

Nem éreztetek valami különöset, amikor kezet fogott veletek? Én még soha nem éreztem ahhoz hasonlót!

Én azt éreztem, mintha meg se tudnék mozdulni. A világ minden kincséért sem tennék olyat, hogy akár csak egy haja szála is meggörbüljön ennek az embernek!

Ez volt az utolsó alkalom, hogy rávettetek arra, hogy eljöjjek megölni Joe Smitht vagy a mormonokat.