Úgy beszélgettem Istennel, mint egy baráttal

Fiatal koromban nagyon félénk voltam, és nehezen szereztem barátokat. Sokat imádkoztam Istenhez, hogy legyőzzem a félelmeimet és a félénkségemet. Úgy imádkoztam hozzá, mint egy baráthoz. Senki sem tanított arra, hogyan tegyem – igazából csak arra volt szükségem, hogy beszélgessek valakivel. Nem voltak barátaim, ám Őbenne barátra találtam azáltal, hogy beszélgettem vele.

Később találkoztam a misszionáriusokkal. Adtak nekem egy Mormon könyvét, és elkezdtem olvasni. Amikor a 3 Nefi 17-et olvastam, mély benyomást tett rám, ahogy Jézus magához vette a kisgyermekeket, és imádkozott értük. Tudtam, hogy ez az imádkozás helyes módja.

Elhatároztam, hogy minden szentírást elolvasok, amely Jézus imáiról szól. A Lukács 3:21-ben, miután János megkeresztelte Őt, Jézus imádkozott a Mennyei Atyához, és az egek megnyíltak. Amikor erről olvastam, tudtam, hogy úgy szeretnék imádkozni, hogy az egek nekem is megnyíljanak.

Néha, amikor fáradtnak érzem magam, nincs kedvem imádkozni, ám ilyenkor eszembe jut, hogyan imádkozott Jézus. Próbálok őszinte és egyenes lenni imáimban, hogy a mennyek előttem is megnyíljanak.

Néha rövidek az imáim, mert nem tudom a megfelelő szavakkal kifejezni magamat. Egy csomó érzés kavarog bennem, és azt mondom: „Te tudod, mit szeretnék mondani. Kérlek, segíts nekem!”

Néha, amikor ételáldást mondok, eszembe jut, hogy még annál a rövid imánál is meg tudtak nyílni a mennyek. Ilyenkor igyekszem elfeledkezni a világról, és kapcsolatba lépni a Mennyei Atyával, azután pedig nagyon alázatosan, a szívemből szólok hozzá.

Amikor békességet és megnyugvást érzek, tudom, hogy megnyíltak a mennyek előttem.

Miután a misszionáriusok tanították a családomnak az evangéliumot, édesanyám, az egyik nővérem és én megkeresztelkedtünk, azonban édesapám, a bátyám és a másik nővérem nem csatlakozott az egyházhoz. Nagyon szerettem volna, hogy édesapám is tagja legyen az egyháznak. Böjtöltem és mindennap azért imádkoztam, hogy édesapám elfogadja az evangéliumot és megkeresztelkedjen.

Tudtam, hogy imádkoznom kell édesapámért, de azt is tudtam, hogy meg kell várnom Isten válaszát. Ő néha azt mondja: „Nem. Még nem.” Idővel édesapám tényleg meghallgatta és megértette az evangéliumot, és megkeresztelkedett.

Ha édesanyád vagy édesapád még nem egyháztag, beszélj a barátoddal – Mennyei Atyáddal. Kérd Őt, hogy érintse meg édesanyád vagy édesapád szívét. Alázattal és őszintén beszélj vele, komoly szándékkal. Ám azután ne aggodalmaskodj! Ő ura minden helyzetnek. Tudja, hogyan intézze a dolgokat. Jobban ismeri édesapádat és édesanyádat, mint te. Tudja, hogyan érintse meg a szívüket.

Ne aggódj! Van egy barátod. Szívből imádkozz, és a Mennyei Atya meg fog hallgatni téged. A mennyek meg fognak nyílni. Ő ismer és megáld téged.