Miért kell megbocsátanom valakinek, aki fájdalmat okozott nekem?

Sokunknak nehézséget okoz az a parancsolat, hogy bocsássunk meg mindenkinek, ám az Úr azt mondta, hogy meg kell bocsátanunk, különben mi követjük el a nagyobb bűnt (lásd T&Sz 64:9–11). Ez először talán nehezen érthető számunkra, de az Úr segíteni próbál nekünk abban, hogy Őhozzá hasonlóvá váljunk és nagyobb örömre leljünk. Ha Őreá vetjük terheinket és elengedjük a haragot, a keserűséget és a sértődést, békére lelhetünk ebben az életben és hatalmas áldásokra az örökkévalóságban. Jóllehet ez a folyamat időt vesz igénybe, könnyeket, böjtölést, imákat kíván meg, valamint azt, hogy tanácskozzunk a papsági vezetőinkkel és látogassuk a templomot, mégis megéri.

Dieter F. Uchtdorf elnök, második tanácsos az Első Elnökségben így tanított erről:

„Mindazonáltal muszáj elengednünk sérelmeinket! A halandóság egyik célja pontosan az, hogy megtanuljuk elengedni az efféle dolgokat. Ez az Úr útja.

Ne feledjétek, a menny olyanokkal van tele, akik osztoznak e tulajdonságokban: megbocsátanak nekik, és ők is megbocsátanak másoknak” (Az irgalmasok irgalmasságot nyernek. Liahóna, 2012. máj. 77).