Felkészülés az Úr házába való belépésre

A templom fontos az életetekben, különösen, amikor fiatalok vagytok: „A fiatal férfinak még inkább szüksége van arra, hogy ott legyen a templomban, mint édesapjának és nagyapjának, akiket kiegyensúlyozottá tesznek életük során szerzett tapasztalataik; a fiatal lánynak is, akinek még csak most kezdődik az élete, szüksége van arra a lelkiségre, hatásra és útmutatásra, amelyet a templomi szertartásokon való részvétel által kap.”¹ Kezdjétek már most felkészíteni a szíveteket és az elméteket, hogy teljességgel megkaphassátok és megérthessétek ezeket az áldásokat (lásd Máté 13:23; Márk 4:20).

Ha felkészülsz a templomba való belépésre, akkor „készen áll[sz az Ő] evangélium[a] teljességének befogadására” a templomban (T&Sz 35:12; kiemelés hozzáadva). A templom a hatalom és az áldások helye. Az Úr arra utasította Joseph Smith prófétát és a korai szenteket, hogy gyülekezzenek az Ohio állambeli Kirtland városába, ahol idővel templomot is fognak építeni. „…ott felruháztattok hatalommal a magasságból” (T&Sz 38:32; kiemelés hozzáadva).

Nemrég egy templomi nyílt nap során az egyik apostol a szent oltár köré gyűjtötte a családját az egyik pecsételő teremben. Ott megtanította nekik, hogy minden, amit az egyházban teszünk – a tanórák, a tevékenységek, a programok és a gyűlések –, arra készítenek fel bennünket, hogy a templomba jöjjünk, és elnyerjük a pecsételés szertartását. A templom Mennyei Atyátok örökkévaló boldogságotokra és fejlődésetekre vonatkozó tervének lényegét testesíti meg.

A templomba történő belépésre és a szövetségek megkötésére való felkészülés nem egyik napról a másikra történik. A keresztelkedéssel és a Szentlélek ajándéka által történő konfirmálással kezdődik, azután pedig ima, szentírás-tanulmányozás, engedelmesség és szolgálat által válunk egyre felkészültebbé. Amikor minden héten veszel az úrvacsorából, az segít tisztának maradnod. Az is felkészít, ha bűnbánat általi megbocsátásra törekszel, ha betartod a normákat, és ha mindig méltó vagy rá, hogy legyen korlátozott templomi ajánlásod. A fiatalok programjai is segítenek, ám a felkészülés személyes: a te érdemességedet, a te bizonyságodat és a te megtérésedet gyarapítod. A Szabadító engesztelése személy szerint vonatkozik rád.

Lelki érettséged előrehaladtával mindinkább vágyni fogsz arra, hogy felkészülj, majd belépj a templomba. Ott olyan szertartásokban fogsz részesülni és szövetségeket fogsz kötni, melyek szükséges lépései annak, hogy közelebb kerülj Mennyei Atyádhoz. A templomi szertartások a „legmagasztosabb…[szertartások], amelyek valaha is kinyilatkoztattak az emberiségnek.”²

Amikor részesülsz a templomi szertartásokban, ünnepélyes szövetségeket kötsz Mennyei Atyáddal – amit csak egyszer teszel saját magadért –, majd arra kell törekedned, hogy meg is tartsd azokat egész életeden át. Minden egyes alkalommal, amikor belépsz a templomba, érezheted az Ő Lelkét, újabb kinyilatkoztatásra és tudásra tehetsz szert, miközben elvégzed másokért a számukra szükséges szertartásokat. Meg fogod érteni, és bizonyosságot fogsz kapni örökkévaló mivoltodról és a szövetségeid véget nem érő hatalmáról. Ha nem örökkévaló teremtmények lennénk, akkor nem lenne jelentősége a templomnak. Azért lépsz be a templomba és kötsz szövetségeket, mert örökké fogsz létezni, és együtt akarsz élni Mennyei Atyáddal, valamint a családoddal „a boldogság egy soha véget nem érő állapotában” (Móziás 2:41). Ez a bizonyosság a saját lelkedben növekszik, és a Szentlélek erősíti azt meg számodra.

Kép

Young woman meeting with her bishop. Shot in the Philippines.

A Szentlélek szerepe valóságos. Ő tanít téged, megtisztít, és közvetíti az Atya szeretetét (lásd Rómabeliek 5:5). Az ígéret Szent Lelke nem más, mint a Szentlélek jóváhagyó hatalma, amely megerősíti minden egyes szövetség örökkévaló voltát.

Ahhoz, hogy megkaphasd a Lelket, tisztán és bűntelenül kell belépned a templomba, mentesen bármiféle megbocsátatlan vétektől. Ha az ellenség bármilyen módon is föléd kerekedhetne, azt azáltal tenné, hogy távol tart a templomtól, vagy arra biztat, hogy érdemtelenül lépj be oda.

Ezért személyes interjúra fog hívni a püspököd vagy a gyülekezeti elnököd, aki eldönti, hogy érdemes és felkészült vagy-e arra, hogy ajánlást kapj, amellyel beléphetsz a templomba. Legyél őszinte, bízzál benne, és engedd, hogy segítsen! Valójában saját magad értékeled az Úr előtti helyzetedet (lásd T&Sz 109:24). Te fogod először aláírni a saját templomi ajánlásodat, ezzel tanúságot teszel saját érdemességedről az Úr előtt.³

Az, hogy érdemes vagy, nem jelenti azt, hogy már tökéletes is vagy. Azt jelenti, hogy a szíved igaz, hogy a parancsolatok szerint élsz, és mindennap egyre jobbá szeretnél válni.

A templomban, mint ahogy a szentírásokban is, az Úr jelképeken keresztül tanít minket. Sok jelképet találhatsz a szentírásokban, mint például a szikla, a mag, a gyümölcs, az élet fája és az úrvacsorai kenyér és víz (lásd például: 1 Nefi 11; Alma 32; Hélamán 5:12). Az alámerítés általi keresztelés az új életet, az újjászületést és a tisztaságot jelképezi (lásd Rómabeliek 6:3–5). A templomban mindannyian fehéret viselünk, ami a tisztaságot, a szentséget, a fényt és az egyenlőséget jelképezi.

Néhány templomi jelképnek fizikai és lelki jelentése is van. A templomi alsóruha viselése például egy mindennapi, kézzelfogható emlékeztetője a templomi szövetségeinknek és a megígért áldásoknak. Ha tisztelettel és szövetségeinknek megfelelően kezeljük, a templomi alsóruha megvéd minket a kísértésektől és a gonosz hatásoktól.

A templomi szertartások mindegyike jelképes. „[E]gy szent szertartás során részesülhetnek a megmosásban és a megkenésben”⁴, hasonlóan ahhoz, ahogy az ősi Izráel királyait és papjait felkészítették arra, hogy elfoglalják hivatalukat (lásd 1 Sámuel 10:1; 16:13). A felruházás szertartása során kapott útmutatások és szövetségek az Úr további hatalmának és ígéreteinek ránk ruházását juttatják kifejezésre (lásd Lukács 24:49). Talán a leggyönyörűbb jelkép a pecsételő szertartás, melyben egy házaspárt felbonthatatlan kötelékkel egyesítenek, amely az örökkévalóságra szól.

A templom áldásai bőségesek és nemesek. Ez az a „nagy jóindulat” és azok a „nagy áldások” (3 Nefi 10:18), melyeket az Atya személy szerint neked tartogat. Mosolyogjatok tehát, ha a templomra gondoltok!

Bármilyen korú legyél is, tegyél meg mindent, ami ahhoz szükséges, hogy megkapd a Mennyei Atyád által felajánlott legnagyobb áldásokat. Bízzál abban, ahogy kisgyermekként éreztél, amikor azt énekelted: „Oly gyönyörű a templom! Egy nap majd belépek, […] Már most felkészítem szívemet, Ez szent kötelességem.”⁵ Mindez igazzá válhat számodra.