Egy nap majd belépek oda

Amikor már majdnem 12 éves voltam, alig vártam, hogy elmehessek a templomba. Beszélgettem a családommal arról, hogy milyen érzés lesz odabent lenni, és képeket is nézegettem a templom belsejéről.

Néhány héttel azelőtt, hogy elmentem volna templomi kereszteléseket végezni, a családom egy különleges családi estet tartott. Nagyszerű történeteket elevenítettünk fel néhány ősünkről, és megtudtuk, hogy hol és hogyan élték az életüket. Még azt is megtudtam, hogy az üknagyapámat villámcsapás érte, de túlélte! Az őseim egy része Angliából származott, ezért az öcséimmel együtt kiszíneztük az angol zászló képét. Úgy éreztem, hogy közelebb kerültem az őseimhez.

A templom ugyanolyan gyönyörű volt bent is, mint kintről nézve! Mindenki annyira kedves volt, és meleg, békés légkör uralkodott odabent. Mindattól különbözött, amit korábban tapasztaltam. Minden pont tökéletes volt. A nagynéném elhozta olyan családtagjaink neveit, akik még nem voltak megkeresztelve. Amíg vártunk, az anyukám, a nagynéném és én elképzeltük, hogy milyenek lehettek ezek a asszonyok, akik 300 évvel ezelőtt éltek a földön. Különleges élmény volt, amikor apukám megkeresztelt értük.

Úgy éreztem, hogy angyalok vesznek körül, mert mindenki fehérbe volt öltözve. A templom olyan, mint a földi mennyország.