Az Úr békét szólt hozzám
Trisha Tomkinson Riggs, USA, Arizona
A lányunk, Carlie már néhány napja beteg volt. Először arra gondoltam, hogy csupán megfázott, ám mivel a tünetei erősödtek, arra kezdtem gyanakodni, hogy valami komolyabbról lehet szó.
Az aggodalmam beigazolódott és tovább fokozódott, amikor az orvos 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizált Carlie-nál. A kislányom közel állt ahhoz, hogy diabéteszes kómába essen, és sürgősen kórházba kellett szállítani. A szívemben azért imádkoztam, hogy nyugodt maradhassak, és az orvosok tudjanak segíteni rajta.
Amikor megérkeztünk a sürgősségi osztályra, az orvosok és az ápolók rögtön munkához láttak, hogy megpróbálják őt megmenteni. Vigasztalásért és békességért könyörögtem Mennyei Atyámhoz.
Egy csendes pillanatban a férjem és az apósom papsági áldást adtak Carlie-nak. Az áldás során a férjem biztosította arról, hogy Mennyei Atya azt akarja, hogy életben maradjon. Békességet kezdtem érezni.
Miután több órán át néztem, ahogy az orvosok szurkálják és vizsgálják Carlie-t, valamint figyelik, hogy javul-e az állapota, nagyon kimerültem. Éjjel egy óra körül egy kicsit elcsendesedett a szobája. Nem tudtam, mire számítsak; nem bírtam aludni, és egyedül éreztem magam.
Elővettem a Mormon könyve egy példányát, melyet a nővérem hozott be a kórházba, és imádkoztam, hogy a szentírás meghozza számomra a megerősítést, amelyre vágytam. A könyv az Alma 36:3-nál nyílt ki. Miközben olvastam, úgy éreztem, hogy az Úr szól hozzám: „[M]ert én tudom, hogy aki Istenbe helyezi a bizalmát, az támogatva lesz a próbatételeiben és a gondjaiban és a megpróbáltatásaiban, és felemeltetik az utolsó napon.”
Azon az éjjelen már másodszor éreztem békességet. Tudtam, hogy az Úr tisztában van a helyzetünkkel. Azt akarta, hogy tudjam, Ő ott van velünk, és szükséges, hogy higgyek benne.
Amint visszatekintettem a nap eseményeire, végiggondoltam, mi mindenben áldott meg minket az Úr. Először is, sürgető érzésem támadt, hogy orvoshoz vigyem Carlie-t. Aztán biztonságban megérkeztünk a kórházba. Végül pedig gyorsan megérkeztek papságviselők, hogy áldást adjanak.
Attól a naptól kezdve rendszeresen ellenőrizzük Carlie vércukor szintjét, és figyelünk rá, hogy mindig kéznél legyen valami rágcsálnivaló. Megtanultuk, hogy a cukorbetegség kezelése hogyan hat a testre. Carlie betegsége folyamatos próbatételt jelent, de megtanultuk, hogy mindennap bízzunk Mennyei Atyánkban.
Soha nem szeretném újra átélni azt a napot a kórházban, mégis örökké hálás leszek érte. A tanulásnak, a hit gyakorlásának és a hálának a napja volt. Megtanultam, hogy a Mennyei Atya számon tartja minden egyes gyermekét, és valóban támogat minket a próbatételeink során.