A papság: biztos horgony

A Utah állambeli Loganben nőttem fel, nagyon kellemes környezetben. Gyermekkoromban nem kellett aggodalmaskodnom afelől, hogy lesz-e mit ennem, lesz-e hol laknom vagy tovább tudok-e tanulni. De talán pont azért, mert az életem könnyű volt, kellett valami kapaszkodó – valami, ami lehorgonyoz engem.

Számomra ez a horgony Isten papsága volt. Felnövekedvén rendhagyó helyzetben voltam. Mikor egyéves voltam, édesapámat elhívták püspöknek, és ő volt a püspököm 19 éven át. Az ő apai és lelki útmutatása óriási segítséget jelentett számomra.

Azt hiszem, leginkább ezért vártam nagyon, hogy elnyerhessem az ároni papságot a 12. születésnapomon. Emlékszem arra a különleges napra, mikor édesapám a fejemre helyezte a kezét, hogy elrendeljen engem. Ezután szépen haladtam előre az ároni papság hivatalaiban, és olyan elhívásokat kaptam, melyeket nagyon élveztem.

Az úrvacsora osztása nagyon különleges volt számomra. Az ember ilyenkor láthatja, hogyan kötelezik el magukat mások az Úrnak való engedelmesség és parancsolatainak betartása mellett, miközben vesznek az Ő testének és vérének jegyeiből.

Ahogy telt-múlt az idő, leérettségiztem, majd miután egy éve főiskolára jártam, megkaptam a missziós elhívásomat. Minden percét élveztem, és szerettem a társaimat. Az egyikük különösen nagy erőt adott nekem. Sokat tanultam tőle, miközben a feladatunkat végeztük.

Mivel az ország háborúban állt, miután hazatértem a missziómról, beléptem az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogságához. A háború végeztével visszatértem a főiskolára, megházasodtam és családot alapítottam. Változatos munkahelyeimnek köszönhetően sok helyre eljutottam az Amerikai Egyesült Államokban, ahol sokat tanultam, miközben számos papsági elhívásban szolgáltam. Végül Massachusetts államban, Bostonban kötöttem ki, ahol cövekelnökként szolgáltam. Onnan hívtak el a Tizenkettek segédévé, majd 17 hónap múltán a Tizenkét Apostol Kvórumába.

Hogy mit tanultam a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként?

Azt tanultam, hogy a papság útmutatást, horgonyt és egyfajta védelmet nyújt.

A papság mindig is létezett. Mielőtt Ádám a földre jött, már viselte a papságot. Mikor Ádám utódai szétszéledtek a papságot viselvén, szükségessé vált megszervezni, hogy miképpen szolgáljanak a papságban. Ezt az Úr úgy végezte el, hogy elhívta Ábrahámot, hogy elnököljön a családja papságviselői fölött. Ez a szervezet tovább folytatódott Izsák és Jákób vezetése alatt, majd Jákób neve később Izráelre változott.

Évszázadokkal később Izráel gyermekei fogságba kerültek. Az Úr Mózest küldte a kiszabadításukra, de mikor sikerült neki, ők bebizonyították, hogy népként nem állnak készen a melkisédeki papságra. Ezért a Szabadító eljöveteléig az ároni papságban maradtak.

Nagyon érdekesnek találom, hogy mit tett a Szabadító elsőként, mikor megkezdte a szolgálatát: megszervezte a melkisédeki papságot. Elhívott tizenkét apostolt, és megtanította nekik a papság törvényeit és rendjét. Pétert elhívta a fő apostolnak, ezáltal megalapítva a felhatalmazási vonalat az Ő egyházában. Csakúgy, mint akkor, ma is Jézus Krisztus az, aki kiválasztja a fő apostolát, hogy elnököljön az egyház felett, és a Szabadító maga ad neki utasításokat a papsági kötelességeiben.

Tehát a papság közvetlenül Urunktól és Szabadítónktól érkezik az Ő fő apostolán át a többi apostolig, és így tovább az egyház többi papságviselőjéig. Az apostoloknak megadatnak a felhatalmazás kulcsai, és amíg ezek a kulcsok a földön vannak, maga az Úr vezet bennünket. Ez az isteni irányítás megvéd bennünket, és biztosítja azt, hogy az egyház nem fog eltérni az igazságtól. Mindig állandó lesz, mert nem földi lény irányítja. Az Úr irányítja azt.

A legfőbb tanácsom számotokra, fiatal férfiak, az, hogy tanulmányozzátok a papság tanait; értsétek meg, milyen hatalommal bírtok a papságotok gyakorlásakor; és tanuljátok meg, hogy az miként áldhatja meg az életeteket és mások életét!

Megígérem, hogy ha megtanuljátok a papság tanait és teljesítitek papsági kötelességeiteket, a papság olyan biztos horgonnyá válik, mely lelkileg biztonságban tart benneteket, és hatalmas örömet hoz majd. Legyetek igaz papsági kvórum! Nyújtsátok ki kezeteket a barátaitok felé, és hozzátok el őket a kvórumotokba! Teremtsetek olyan testvériséget a kvórumotokon belül, mely tartós alapjává válik majd az életeteknek!