Akkor is, ha félénk vagy

Kép

shy missionary

Még új misszióelnök voltam Brazíliában, amikor néhány elderrel interjút tartottam. Az egyiküket megkértem, hogy meséljen magáról.

„Nagyon félénk vagyok” – mondta. Azon aggódott, hogy a félénksége gátolja őt abban, hogy szolgálni tudjon.

Azt kérdeztem: „Gondolod, hogy az Úr képes segíteni neked, hogy ettől függetlenül jó misszionárius légy?”

„Hiszem, hogy az Úr bármire képes” – válaszolta.

„Akkor engedd, hogy segítsen neked! Mit gondolsz, menni fog?”

„Igen” – mondta.

Be kell vallanom, miközben távozott, azt gondoltam: „Hát, remélem, ez beválik!”

Teltek a hetek, és ismét eljöttek interjúra ugyanezek a misszionáriusok. Ezúttal a félénk elder társa azt mondta: „Elnök úr, nem tudom, mit mondott neki, de az biztos, hogy nagy változás történt. Nagyon ügyesen beszélget az emberekkel.” Így hát nagyon vártam, hogy a szóban forgó elderrel is újra beszélgetni tudjak.

Amikor az irodámba lépett, lesütötte a szemét.

„Jó híreim vannak! – újságolta. – Még mindig félénk vagyok, de kértem az Urat, hogy segítsen nekem. Aztán szólásra nyitottam a számat, és beszélni kezdtem. És képzelje, azóta is mindig ezt teszem! Utána már nem is emlékszem, hogy mit mondtam. Az a hihetetlen, hogy az embereknek tetszik. Érzik a Lelket. Egyetértenek velem, és azzal, amit mondok nekik.”

Ámultan figyeltem, milyen változáson ment keresztül ez a misszionárius, mikor az Úrba vetette a bizalmát. Nagyszerű eszközzé vált abban, hogy boldoggá tegye az embereket.