Kép

young woman with cell phone

Amikor kicsi voltam, a családunk sok anyagi nehézséggel küszködött, ami úgy tízéves koromig tartott. Apukám utcai árusként dolgozott, mert nem talált másmilyen munkát, és így nagyon keveset keresett. Anyukám otthon maradt, hogy gondoskodjon rólam és az öcsémről.

De még így is, hogy oly sok megpróbáltatás ért bennünket, bizonyságunk volt a tized és más felajánlások fizetéséről. Minden hónapban hithűen fizettük a tizedünket, és soha nem szenvedtünk hiányt semmiben. Biztosan tudtuk, hogy folyamatosan áldásokban részesülünk az Úr végtelen kedvessége miatt, és mert Ő megtartja az ígéretét, ha mi engedelmesek vagyunk az Ő parancsolatai iránt.

Egyszer aztán véget ért az anyagi megpróbáltatásaink időszaka. Az Úr bámulatos áldásokban részesített bennünket az utóbbi néhány évben.

Tudom, hogy azok, akik hithűen fizetik a tizedüket és szeretettel fizetnek felajánlást azzal a céllal, hogy megáldják mások életét, semmiben nem szenvednek majd hiányt, és még valami jobb is történik majd velük, ahogyan az velem és a családommal történt. Gyarapodni fognak az áldásaik. Ezt tudom, mert megéltem.

Minden iskolai félév elején kapunk egy ajándék termékcsomagot, amelyben van egy jegyzetfüzet, egy naptár és valamilyen egyéb termékminta. Egyik évben sorba álltam a csomagomért, és láttam, hogy a kapott mintadarab különösen hasznos a számomra.

A nap végén azt láttam, hogy másodszorra is osztják ugyanazt a termékmintát. Könnyű lett volna újra beállni a sorba egy második csomagért, és úgy döntöttem, ezt is fogom tenni. „Hiszen úgyis ingyen vannak, és szükségem van erre a termékre” – gondoltam.

Egy gyors kitérőt tettem a mosdóba, ahol megláttam egy mobiltelefont. Valamelyik lány hagyhatta ott véletlenül. Az egyik legújabb modell volt, én pedig épp az előző héten veszítettem el a saját telefonomat. De meg sem fordult a fejemben, hogy megtartsam. „Az lopás lenne” – mondtam magamban.

Aztán útban a második ingyenes termékcsomag átvétele felé rájöttem, hogy ez ugyanolyan becstelen lenne, mint megtartani a telefont, mert hazudnom kellene, és azt mondanom, hogy még nem kaptam egyet sem.

Hálás vagyok ezért az apró élményért, amely egy nagy leckét tanított meg nekem. Leadtam a talált telefont, és hazamentem – csupán egy jegyzetfüzettel, egy naplóval és egy termékmintával, de azzal a jó érzéssel, hogy minden dologban igaz vagyok, nem számít, milyen apróságnak tűnik is.