fiatalság
Amikor meghalt a barátnőm
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utahban él.
Tizenegyedikes koromban a barátnőmnek agyi aneurizma szakadása lett és másnap elhunyt. Bár az egyház tagja voltam, ez mégis nagyon nehéz volt számomra. Egész addigi életemben azt hallottam, hogy bármivel fordulhatok a Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz, de korábban soha nem kellett semmi ehhez hasonlót megtapasztalnom.
Órákig sírtam, azon igyekezve, hogy találjak valamit – bármit! –, ami békét adhat nekem. A halálát követő nap estéjén a himnuszoskönyvhöz fordultam. Ahogy lapozgattam az oldalakat, elértem a Maradj velem, az est leszállt című himnuszhoz (Himnuszok, 100. sz.). A harmadik versszak nagyon megragadott:
Maradj velem, az est leszállt.
Oly egyedül leszek,
Ha nem beszélhetek Veled,
És fényed nem vezet;
Félek, a föld sötétsége
Borul majd lelkemre.
Ó, Jézus, maradj énvelem
Ezen az éjjelen!
Ez a versszak hatalmas békességgel töltött el. Tudtam, hogy a Szabadító nemcsak, hogy velem maradhat azon az éjjelen, hanem azt is pontosan tudja, mit érzek. Tudom, hogy az a szeretet, melyet a himnusz révén éreztem, nemcsak azon az éjjelen segített keresztül, hanem azóta számos egyéb megpróbáltatásomon is, amelyekben kitartottam.