Egész héten erősen

Kép

young woman taking the sacrament

Vasárnap este van. Vagyis holnap hétfő – újra elkezdődnek a házik, a munka, a fociedzések, a zongoraórák és minden más. Az biztos, hogy bőven lesz tennivaló a héten! De meg tudjátok csinálni. Képesek lesztek legyűrni a heti teendőitek hosszú sorát.

Tudni akarjátok, hogyan?

Úgy, hogy veletek van a lelki erő. Minden vasárnap vehettek az úrvacsorából és megújíthatjátok a megkötött szövetségeiteket. Amikor ezt teszitek, tiétek az ígéret, hogy ha magatokra veszitek Jézus Krisztus nevét, emlékeztek Őrá, és betartjátok a parancsolatait, akkor mindig veletek lesz az Ő Lelke (lásd T&Sz 20:77, 79). Ez azt jelenti, hogy lelkileg megerősítve érezhetitek magatokat, függetlenül attól, hogy mi vár rátok a héten.

Megkértünk néhány fiatalt, osszák meg az úrvacsorai élményeiket, és hogy miképpen erősítette őket, amikor egész héten emlékeztek a szövetségeikre. Olvassatok el néhányat e történetek közül! Talán már nektek is volt részetek hasonlóban.

Az, hogy mindig emlékezem a Szabadítóra, segít bátornak maradnom a nehéz megpróbáltatások idején is. A középiskola utolsó évének felénél a családom visszaköltözött Amerikába, én viszont Ausztráliában maradtam egyedül, hogy befejezzem a tanévet. A tavaszi szünetben meglátogattam őket, és visszafelé a repülőn hihetetlenül magányosnak éreztem magamat. Hirtelen azonban rájöttem, hogy nem vagyok egyedül: soha nem voltam és soha nem is leszek, mert a Szabadító Lelke mindig velem lesz, amint igyekszem követni Őt. Ez volt a legnagyobb vigasz, amelyet akkor kaphattam.

Shannon S., 19 éves, Ausztrália, Sydney

Amikor hallgatom az úrvacsorai imákat, emlékeztetem magamat arra, hogy ha én megtartom a keresztelési szövetségem rám eső részét, akkor megtarthatom a Lélek társaságát. A hetem sokkal könnyebben megy, amikor a közelemben marad a Lélek. Például az iskolámban sok olyan tanuló van, akik káromkodnak vagy olyanokat mondanak, ami nem helyes. A szövetségeim észben tartása segít figyelmen kívül hagynom a hallottakat, vagy akár még olyan hatást is gyakorolni néhány társamra, hogy abbahagyják az ilyen beszédet.

Jacob B., 14 éves, USA, Colorado

Volt az iskolában egy fogyatékkal élő lány. A legtöbbeknek ez csak egy további indok volt arra, hogy csúfolják. Csak mi ketten a barátommal próbáltunk segíteni neki. Voltak napok, amikor úgy tűnt, hogy az egész osztály összefogott ellene. Nagyon nehéz volt tudni, hogyan reagáljak. Egyszerűen odébb akartam állni, de úgy döntöttem, nem felejthetem el, hogy ő is Isten gyermeke, és elgondolkodtam azon, hogyan viselkedne vele Jézus. Éreztem a Szentlélek megnyugtató hatását. Felidéztem, hogy igenis számít, mit teszek. A Szabadító példájának követése sokat segített nekem, és tudtam, hogy minden rendben lesz.

A keresztelési szövetségeimben azt az ígéretet kaptam, hogy mindig velem lesz a Szentlélek, ha úgy teszek, ahogy a Szabadító tenne. Hálás vagyok, amiért éreztem a Szentlélektől érkező vigasztalást és erőt.

Alexis L., 13 éves, USA, Kansas

Bár a tudat, hogy szövetséget kötöttem Krisztus nevének magamra vételére, azzal az érzéssel tölt el, hogy kötelességem követni Őt, ez nem mindig könnyű. Egyszer egy csoporttevékenység során láttam egy srácot, akivel senki nem beszélgetett. Úgy éreztem, hogy oda kellene mennem hozzá beszélgetni. Először nem akartam. Nem igazán vagyok jó abban, hogy barátkozni próbáljak másokkal. De amikor arra gondoltam, hogy mit tenne Krisztus, akkor megtaláltam az erőt ahhoz, hogy új barátságot kössek. Ahogy beszélgettem vele, éreztem a Lélek arra irányuló késztetéseit, hogy kérdéseket tegyek fel és érezzük jól magunkat.

Evan A., 16 éves, USA, Utah

Régebben az úrvacsora alatt általában olyasmin gondolkodtam, hogy milyen teendők várnak rám a héten, mi lesz a suliban, vagy a barátaimra gondoltam. De aztán a vasárnapi iskolai órákon és a prófétáink üzenetein keresztül elkezdtem megérteni, hogy mit is jelent az úrvacsora. Ma már Jézus Krisztus engesztelésére gondolok – arra, hogy az életét adta értünk, megfizetett a bűneinkért, és mindent elszenvedett. Ez mindennap arra ösztönöz, hogy azt mondhassam, igyekszem Őhozzá hasonlóvá válni és ugyanazt a szeretetet tanúsítani, amelyet Ő is mutatott mások felé. Megoszthatom másokkal az evangéliumot. Tehetek azért, hogy érdemesebbé váljak belépni a templomba, illetve venni az úrvacsorából.

Alessandra B., 17 éves, Chile, Santiago

Az úrvacsora egy lelki „löket” arra a hétre. Emlékeztet a szövetségekre, amelyeket Mennyei Atyámmal kötöttem, és ez az egész hét során vezérel. Ennek nyomán Jézus Krisztus értünk hozott áldozatára gondolok, ez pedig lelkileg felkészít engem a következő hétre.

Egyszer nagyon feszült és bosszús voltam, de amikor vettem az úrvacsorából és átolvastam az úrvacsorai himnuszt, eltöltött a Lélek. Elfeledkeztem a feszültségeimről, és a Szabadítóra összpontosítottam.

Brett B., 17 éves, USA, Colorado

Számomra azt jelenti Jézus Krisztus nevét magamra venni, hogy nem felejtem el, hogy az Ő Lelke mindig velünk lehet, és hogy mindig a helyes tetteket kell választanunk. Egyszer egy szülinapi buliban a barátaim italoztak és engem is megkínáltak. Nemet mondtam. Akkor odajött az egyik barátom az egyházból és elmondta nekik, hogy mi a vallásunkból kifolyólag nem iszunk alkoholt. A Szabadítóra való emlékezés mindig közel hozza hozzám a Lelket, és távol tartja a rossz dolgokat.

Miguel C., 16 éves, Brazília, Paraná

Az úrvacsoravétel olyan békés érzést és gondolatokat eredményez bennem, amelyek meggyőznek arról, hogy bármivel megbirkózom, amit az élet az utamba sodor. A tavalyi június nehéz időszak volt az életemben. Az egyik legjobb barátom elköltözött, én depresszióval küszködtem és teljesen életszerűtlen gondolataim voltam a testképemmel kapcsolatban. Az egyik vasárnap, amikor vettem az úrvacsorából, elárasztott a békesség. Igazán boldognak éreztem magamat.

Olivia T., 14 éves, USA, Virginia