Érezni Isten szeretetét a bűnbánat által

Kép

csücsülő és bazsalygó ifjú

Amikor 15 éves voltam, nem a legjobb döntéseket hoztam. Rossz társaságba keveredtem, és gyakran sok kísértés vett körül – ezek közül néhánynak engedtem is. A döntéseim eleinte jelentéktelenek voltak, de végül egy nagyon sötét helyen találtam magamat. A tetteim jelentős részét eltitkoltam a családom elől, és nagyon egyedül éreztem magam. Nem voltam biztos benne, hogy kihez forduljak. Valóban úgy hittem, hogy Isten nem szeret engem.

Az egyik különösen nehéz napon hirtelen az a gondolatom támadt, hogy el kell kezdenem olvasni a Mormon könyvét. Korábban már olvastam, de akkor még nem igazán vágytam arra, hogy tanuljak az üzeneteiből. Ezúttal minden oldalnál melegséget éreztem a szívemben, amikor olyan igazságokat találtam a Szabadítótól, amelyek azt súgták nekem, hogy az Ő segítségével megváltozhatok. Úgy éreztem, hogy „a megváltó szeretet énekét szeretné[m] énekelni” (Alma 5:26).

Miután tanulmányoztam a Mormon könyvét és annak Krisztus-központú üzeneteit, össze tudtam szedni a szükséges bátorságot ahhoz, hogy feltárjam a választásaimat édesanyám előtt. Amikor egy nap hazafelé tartottunk a buszpályaudvarról, elbeszélgettem vele, és beszámoltam neki néhány rossz döntésről, amelyet meghoztam. Arra számítottam, hogy mérges lesz, de nem így lett. Még csak nem is ítélkezett. Ehelyett elmondta, mennyire szeret engem, én pedig a szeretete által életemben először szintén éreztem Isten szeretetét.

Miközben folytattam az imádkozást és a szentírások olvasását, ismét felbátorodtam: eléggé ahhoz, hogy beszéljek a püspökömmel, és megkezdjem a bűnbánat folyamatát. Amikor megkérdeztem tőle, hogy találkozhatnék-e vele, behívott az irodájába, és egy imával indítottunk. Miután beszélgettünk, elkezdtem úgy sírni, ahogy azelőtt soha nem sírtam. Minden elkövetett hibámat elmondtam neki, és szó szerint éreztem, ahogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretete leemeli a vállamról az általam hordozott szégyent és nehéz terhet.

A püspököm teljes mértékben együttérző volt, és ennek következtében ismét éreztem Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretetét. Megtanította nekem, hogy a bűnbánat folyamata jelenti a megszentelődéshez – ezzel együtt pedig a hibáink megbocsátásához – vezető utat. Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bűnbánat valóban a Mennyei Atyánktól és Szabadítónktól kapott, szeretetből fakadó ajándék. A Tan és szövetségek 19-ben található szentírásversben ezt mondja a Szabadító: „Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek” (16. vers). Erről mindig eszembe jut, hogy Ők mennyire szeretnek engem.

Nagyra értékelem, hogy Jézus Krisztusnak és az Ő engesztelésének köszönhetően lehetőségünk van fejlődni és jobbá válni. Megtapasztaltam azt az igazságot, hogy igenis meg lehet változtatni a szívünket, amikor őszinte szándékaink vannak, és felismerjük, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretnek minket.

A bűnbánat valóban Mennyei Atyánktól és a Szabadítónktól kapott, szeretetből fakadó ajándék. Az ebből és sok más élményből nyert áldásaim felülmúlták minden elképzelésemet, és „lelkemet olyan rendkívüli öröm töltötte el, amilyen a fájdalmam volt” (Alma 36:20). Megtapasztalva életemben a Szabadító gyógyító hatalmát, ismét belegondoltam, hogy milyen mélységes a felénk irányuló szeretet. Mindig is az volt.