Családtörténeti, templomi és misszionáriusi munka: Erőteljes társak Izráel egybegyűjtésében
Nem különülnek el, hanem mind ugyanazon nagyszerű munka részei.
Az Angliai London templom fényképét készítette: Mark Henderson; a misszionárius nővér fényképét készítette: James Whitney Young
A Texas Houston Misszióban két misszionárius nővér késztetést érzett arra, hogy a templom rendeltetéséről tanítson egy leckét. A lecke során az általuk tanított férfi megemlítette, hogy a fivére évekkel korábban meghalt. Mivel Joseph Smitht és a Mormon könyvét illetően már érezte a Lelket, amikor rájött, hogy szabadító szertartásokat tud nyújtani a fivérének, elfogadta a misszionáriusok felkérését, és megkeresztelkedett. Később, immár új egyháztagként, megkeresztelkedett az elhunyt fivéréért a Texasi Houston templomban.
Az arizonai Tempe városában egy egyháztag megkérdezte a szomszédját, hogy segítsen-e neki egy családfa összeállításában, amelyen láthatja az őseit. A szomszéd elfogadta a segítséget. Ez az egyháztag segített a szomszédjának berögzíteni a szülei és a nagyszülei nevét a FamilySearchbe. Hozzákapcsolódtak a már ott lévő adatokhoz, és hamarosan a szomszédnak volt egy legyezőszerű táblázata, amely a felmenői öt nemzedékét ábrázolta. Ez azt eredményezte, hogy felébredt a férfi érdeklődése az evangélium iránt, később pedig megkeresztelkedett, és elvitte az ősei nevét a templomba.
Az ezekhez hasonló történetek – és százával vannak ilyenek – azt szemléltetik, hogyan működhet együtt a családtörténeti, a templomi és a misszionáriusi munka abban, hogy az embereket az evangéliumhoz vonzza.
Ugyanazon terv részei
„Az embereknek velük született vágyuk van arra, hogy megtudjanak valamit az őseikről – mondta Russell M. Nelson elnök. – Misszionáriusaink számára ez egy magától adódó lehetőséggé válik.”1 Ez a velük született vágy Istentől adatott, és erőteljes eszköze annak, hogy szíveket fordítson azon ősök felé, akik templomi szertartások elnyerésére várnak. Az ezekkel az ősökkel való kapcsolat arra is segít előkészíteni az élők szívét, hogy örök igazságokban részesüljenek – így vezetve el az embereket a fátyol mindkét oldalán a templomba.
Amikor Moróni angyal 1823 szeptemberében megjelent Joseph Smithnek, beszélt neki a Mormon könyvéről – mely „Isten eszköze [az] egybegyűjtés véghez vitelére”2 –, majd több szentírásrészt is idézett. Az egyik ilyen szentírásrész Illés próféta visszatérésére vonatkozott, aki nélkülözhetetlen papsági kulcsokat fog átadni, és olyan időszakot fog bevezetni, amikor a gyermekek szíve atyáikhoz fordul majd (lásd Malakiás 4:6; Joseph Smith története 1:27–43).
Gyakran használjuk az „Illés lelke” kifejezést arra, hogy az embereket érdeklik az őseik és szeretik őket.3 Nelson elnök azt mondta, hogy Illés lelke „a Szentlélek megnyilvánulása, amely tanúbizonyságot tesz a család isteni természetéről”4.
Ez megmagyarázza, miért éreznek sokan fokozott megelégedést, amikor kiderítenek valamit az őseikről. Éppen úgy, ahogy a legtöbb ember veleszületett módon érzékeli, miszerint a család az, ami a leginkább számít az életben, azt is tudják, hogy a család szükségképpen azokat is magában foglalja, akik már eltávoztak. Amint egyre többet tanulnak ezekről a már elhunyt családtagokról, a szívük örömmel nyílik meg a befogadásukra. Ez nem csupán egy érzelmi reakció, hanem gyakran a Szentlélek által irányított lelki válasz.
„Az atyákhoz fordulás felébreszti a szívet és felkészíti azt a hatalmas változásra – mondta David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Így tehát Illés lelke segít a megtérésben.”5 Egyértelmű, hogy a családtörténeti, misszionáriusi és templomi munkára egységes teendőként kell tekinteni. Mivel a prófétánk kihangsúlyozta, miszerint Izráel egybegyűjtése a fátyol mindkét oldalán a legfontosabb munka napjainkban a világon, nem nehéz úgy gondolni a családtörténeti munkára, mint amely egy mélyreható, mennyből küldött ajándékként segít nekünk megosztani az evangéliumot másokkal.
Összehozni őket
Mit jelent tehát összehozni ezeket az egymást kiegészítő tevékenységeket? Íme, néhány ötlet.
Minden egyháztagnak
Használj családi történeteket, hogy tartalmas beszélgetést kezdeményezz arról a szeretetről, amelyet az elhunyt és élő családtagjaid iránt érzel. A saját családodról való tudásod tökéletesen alkalmassá tesz téged arra, hogy elbeszélgess másokkal a családjukról. Ha felajánlod, hogy segítesz nekik többet megtudni a családjukról, az elmélyítheti a kapcsolatotokat, és végül elvezetheti őket egy örökkévaló jelentőséggel bíró ösvényhez.
Leendő misszionáriusoknak
Szánj időt a családtörténeti és templomi munkában való részvételre, annak ellenére, hogy lefoglal a missziódra való felkészülés. Hozz létre egyházi fiókot – misszionáriusként számos okból szükséged lehet rá, többek között azért is, hogy hozzáférj a családtörténetedhez a FamilySearch.org oldalon.
Ismerj meg történeteket az őseidről, és készülj fel azok megosztására. Vigyél el néhány családi nevet a templomba, ha van a közeledben templom. Ha nincs, készíts elő neveket, hogy mások elvigyék a templomba. Kezdj el már most behatóbban ismerkedni a FamilySearchcsel és más forrásokkal.
Jelenleg szolgáló misszionáriusoknak
Tanácskozz a misszióelnököddel, hogy meglásd, helyénvaló-e a személyes részvétel a családtörténeti és templomi munkában a missziódban. Íme néhány dolog, ami minden misszióban elfogadott:
-
Beszélgetés a családokról – az összetartozás és a kapcsolódás egyetemes vágya természetessé teszi a beszélgetés elindítását.
-
Érdeklődők segítése abban, hogy megtudják, miként lehet örökre együtt a családjuk.
-
Bizonyságtétel a templom áldásairól.
-
Újonnan keresztelkedett egyháztagok buzdítása arra, hogy vegyenek részt a családtörténeti és templomi munkában.
Templomi és családtörténeti tanácsadóknak
Légy tudatában annak, hogy te is kulcsfontosságú szerepet játszhatsz az új egyháztagok megtérési és megtartási folyamatában.
„Ha ma lennék misszionárius – jegyezte meg Nelson elnök –, akkor az egyházközségemben vagy a gyülekezetemben a két legjobb barátom az egyházközségi misszióvezető, valamint az egyházközségi templomi és családtörténeti tanácsadó lenne.”6
Amennyiben helyénvaló, segíts a misszionáriusoknak megismertetni az emberekkel a családtörténeti munkát és a templomok célját. Ajánld fel, hogy segítesz ezeknek az egyéneknek elkezdeni a saját családfájukat. Amikor helyénvaló, biztasd a misszionáriusokat, hogy hozzák el az embereket a családtörténeti központba.
Miközben az érdeklődők felkészülnek a saját keresztelőjükre, a misszionáriusok buzdíthatják őket arra, hogy készüljenek fel az őseikért végzett templomi keresztelkedésre is. Segíts az újonnan megkeresztelt egyháztagoknak folytatni a családtörténetük felfedezését. Osztozz az izgatottságukban, amiért immár lehetőségük van a családtagjaik nemzedékeinek megáldására. Buzdítsd őket, hogy maradjanak érdemesek a templom áldásaira.
Segíts a munka gyorsításában
A Tan és a szövetségek 88:73-ban az Úr ezt mondta: „Íme, annak idejében meg fogom gyorsítani a munkámat”. E gyorsítás legegyértelműbb jelei közé tartoznak a következők:
-
Egyre több templom van, és egyre közelebb vannak az egyháztagokhoz.
-
Misszionáriusi munka szerte a világon.
-
Az őseinkről való tudás elérhetőségének robbanásszerű bővülése.
-
Az e tudás megtalálását, rendszerezését és megosztását célzó hathatós technika kifejlesztése.
-
Valódi és gyorsan növekvő vágy Isten gyermekei között a földön, hogy felfedezzék, kik ők, valamint kapcsolatot teremtsenek a családtagjaikkal – a múltban és a jelenben – és az őshazáikkal.
Amint azt Nelson elnök kijelentette: „A világhoz szóló üzenetünk egyszerű és őszinte: Isten minden gyermekét – a fátyol mindkét oldaláról – hívjuk, hogy jöjjenek a Szabadítójukhoz, nyerjék el a szent templom áldásait, részesüljenek maradandó örömben, és váljanak érdemessé az örök életre.”7
Mily áldott lehetőségünk van az utolsó napokban élő egyháztagokként arra, hogy Mennyei Atya segítői legyünk gyermekei egybegyűjtésében!