Utolsó napi szentek történetei
Karácsonyi kesudiók
Barátom ajándéka, amelyet egy másik lakónak adott a gondozóotthonban, arra emlékeztetett, hogy a valódi öröm a krisztusi szeretetben rejlik.
Ahogy elkezdtem a műszakomat és elkezdtem felszolgálni az asztaloknál, az egyik kedvenc lakóm, Stan (nem ez a valódi neve) lépett be az étkezőbe. Egy gondozóotthonban dolgozom, és jó sok órát beszélgettem már ezzel a csodálatos emberrel. Stan elismert szerző és nyugdíjas professzor, aki szolgált misszióelnökként, cövekpátriárkaként és templomi pecsételőként is.
Azt reméltem, hogy miközben vele töltöm az időmet, rám is átragad majd valamennyi a lelkiségéből és a kellemes személyiségéből. Rendszeresen mély benyomást tett rám az alázatossága és a mások szolgálatára irányuló hithű vágya. Nem sokkal azelőtt hunyt el a felesége, akivel 63 éven át voltak házasok, és bár határozottan gyászolta, képes volt örömre lelni, amikor arra törekedett, hogy mások szeretve és jól érezzék magukat.
A Covid19-járvány tombolása miatt a 2020-as év különösen nehéz volt az otthonunk lakóközössége számára, de a karácsonyi időszak eljövetele megújult reményt hozott a jövőre nézve.
Aznap este Stan egy másik férfival ült a hozzám kijelölt asztalnál. Amikor ez a férfi befejezte az étkezést, kért egy kis nasit, hogy magával vihesse a szobájába. Elmentem harapnivalóért, de amit ő kért, az sajnos már elfogyott. Amikor visszatértem az asztalához, és elmondtam neki, csalódott volt. Felajánlottam helyette más nasit, de udvariasan visszautasította.
Stan, miután hallotta a beszélgetésünket, felállt a székéből. A járókeretével lassan végigment a folyosón. Néhány perccel később visszatért a kedvenc nasijával: csokival borított kesudióval. Felajánlotta őket a férfinak, megköszönte a társaságát, majd visszatért a szobájába.
Amikor arra gondoltam, hogy a barátom a felesége elvesztésével, a közösségünk pedig a Covid19 miatti karanténnal küzd, mellbevágó módon ötlöttek fel bennem a Szabadító szavai. Ezt mondta: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt” (Márk 8:35).
Stan örömre lelt, miközben folytatta a szolgálatát. Emlékszem, azt gondoltam: Ez valóban Isten embere.
Mindig emlékezni fogok arra, milyen hatással volt rám ez az élmény. Segített kitűznöm egy egész életen át tartó célt, hogy Jézus Krisztus elkötelezett tanítványává váljak, mint Stan. Megmutatta nekem, hogy az igazi öröm abból származik, ha folyamatosan adunk kis dolgokat – például karácsonyi kesudiókat.