Nyomtatásban nem jelenik meg: Történetek a Szentek 3. kötetéből
A lélekvilágról való látomás
Az alábbiakban egy részlet található a Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban című könyv 3. kötetéből, amely 2022 tavaszán kerül kiadásra. Ezek az események 1918-ban történtek, miután Joseph F. Smith elnök fia, Hyrum M. Smith váratlanul elhunyt egy perforálódott vakbél miatt. Hyrum halála után néhány hónappal gyermekágyban elhunyt Hyrum felesége, Ida Bowman Smith is.
Joseph F. Smitht a családja nem értesítette azonnal Ida haláláról, attól tartva, hogy beleroppan a hírbe. Hyrum halála óta egyre erőtlenebbé vált, és az eltelt öt hónapban alig jelent meg a nyilvánosság előtt. A menye halálát követő napon azonban a családtagok elvitték Ida újszülött fiát Josephhez, aki könnyek között megáldotta a csecsemőt, és a Hyrum nevet adta neki. A család ezután tájékoztatta őt Ida haláláról.
Mindenki meglepetésére Joseph higgadtan fogadta a hírt.1 Oly sok szenvedés és fájdalom sújtotta akkoriban a világot. A napilapok szörnyű beszámolókat közöltek a háborúról. Katonák és civilek milliói haltak már meg, a rokkantak és sebesültek száma pedig további milliókban volt mérhető. A nyár elején utah-i katonák is érkeztek Európába, ahol tanúi voltak a háború ádáz kegyetlenségének.
Emellett az influenza egyik halálos vírustörzse is elkezdte világszerte szedni az áldozatait, ami tovább fokozta a háború okozta gyötrelmet és szomorúságot. A vírus riasztó ütemben terjedt, Utah pedig csupán pár napnyira volt attól, hogy bezárja a színházait, a gyülekezeti házait és más nyilvános helyeit, remélve, hogy ez megállítja a kór és a halál e hullámát.2
1918. október 3-án Joseph a szobájában ült, Jézus Krisztus engesztelésén és a világ megváltásán töprengve. Kinyitotta az Újszövetséget Péter első levelénél, és arról olvasott, ahogy a Szabadító a lélekvilágban lévő lelkeknek prédikált. Ezt olvasta: „Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.”
Miközben a szentírásokon elmélkedett, a próféta érezte, amint a Lélek leszáll rá, megnyitva „értelmének szemeit”. Halottak sokaságát látta a lélekvilágban. Olyan igazlelkű nők és férfiak, akik a Szabadító halandó szolgálattétele előtt haltak meg, örömmel várták ott az Ő eljövetelét, hogy kijelentse a halál kötelékeiből való kiszabadulásukat.
A Szabadító megjelent a sokaságnak, az igaz lelkek pedig örvendeztek megváltásukban. Letérdeltek Őelőtte, elismerve Őt mint Szabadítójukat és Megmentőjüket a haláltól és a pokol láncaitól. Arcuk ragyogott, miközben az Úr jelenlétéből áradó világosság sugárzott körülöttük. Dicséreteket zengtek az Ő nevének.3
Miközben Joseph elámulva figyelte a látomást, újra eltöprengett Péter szavain. Az engedetlen lelkek serege jelentősen népesebb volt, mint az igaz lelkek serege. Hogyan is lehetett volna képes a Szabadító arra, hogy a lélekvilágban tett rövid látogatása alatt mindannyiuknak prédikálja az evangéliumát?!4
Joseph szemei ezután ismét megnyíltak, és megértette, hogy a Szabadító nem személyesen ment az engedetlen lelkekhez, hanem megszervezte az igaz lelkeket, hírnököket jelölve ki, akiket megbízott, hogy vigyék el az evangélium üzenetét a sötétségben lévő lelkeknek. Ily módon minden olyan ember, aki a vétkeiben vagy az igazság ismerete nélkül halt meg, tanulhatott az Istenbe vetett hitről, a bűnbánatról, a helyettes általi keresztelésről a bűnbocsánatért, a Szentlélek ajándékáról, valamint az evangélium minden más alapvető tantételéről.
Az igaz lelkek hatalmas gyülekezetére tekintve Joseph látta Ádámot és a fiait, Ábelt és Séthet. Látta Évát, ahogy ott állt mindazon hithű leányaival, akik az idők során Istennek hódoltak. Ott volt Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób és Mózes is, továbbá Ésaiás, Ezékiel, Dániel, valamint más próféták az Ószövetségből és a Mormon könyvéből. Ott volt ekképpen Malakiás próféta is, aki megjövendölte Illés eljövetelét, hogy az atyáknak tett ígéreteket a gyermekek szívébe ültesse, előkészítve az utat a templomi munkához és a halottak megváltásához az utolsó napokban.5
Joseph F. Smith előtt megjelent Joseph Smith, Brigham Young, John Taylor, Wilford Woodruff és mások, akik lefektették a visszaállítás alapját. Köztük volt a vértanúságot szenvedett édesapja, Hyrum Smith, akinek az arcát már hetvennégy éve nem látta. Azon nemes és nagy lelkek közül valók voltak, akik a halandóság előtt lettek kiválasztva, hogy előjöjjenek az utolsó napokban, és Isten minden gyermekének a szabadításáért munkálkodjanak.
A próféta ekkor felismerte, hogy ezen adományozási korszak hithű elderei a következő életben is folytatják munkájukat azáltal, hogy az evangéliumot prédikálják azoknak a lelkeknek, akik sötétségben és a bűn rabságában vannak.
„A halottak, akik bűnbánatot tartanak, meg lesznek váltva, Isten házának szertartásai iránti engedelmesség által – állapította meg. – És miután megfizették vétkeikért a büntetést, és tisztára lettek mosva, jutalmat kapnak cselekedeteik szerint, mert örökösei a szabadulásnak.”6
Amikor a látomás lezárult, Joseph mindent átgondolt, amit látott. Másnap reggel azzal lepte meg a szenteket, hogy rossz egészségi állapota ellenére is részt vett az októberi általános konferencia első ülésén. Nehezére esett a szószéknél állni, magas és vállas teste remegett az erőfeszítéstől, de eltökélt volt, hogy szóljon az egybegyűltekhez. „Több mint hetven éve munkálkodom ebben az ügyben az atyáitokkal és elődeitekkel – mondta –, és a szívem ma is ugyanolyan szilárdan veletek van, mint bármikor.”7
Mivel nem volt elég erős ahhoz, hogy az érzelmei ne akadályozzák a látomásáról való beszámolóban, ezért csupán utalt rá. „Nem éltem magányosan az öt hónap során – mondta az egybegyűlteknek. – Az ima, a könyörgés, a hit és az eltökéltség lelkületében éltem; és folyamatosan részem volt az Úr Lelkével való kapcsolattartásban.”
Majd hozzátette: „Boldog gyűlés ez számomra ezen a reggelen. A Mindenható Isten áldjon meg benneteket!”8