2021
Kérlek, ne hagyjátok abba az éneklést!
2021. december


Utolsó napi szentek történetei

Kérlek, ne hagyjátok abba az éneklést!

Egy emberekkel teli zajos buszon módot találtunk arra, hogy bizonyságot tegyünk a Szabadítóról.

Kép
colorful bus

Fénykép: Rob Crandall/Alamy Stock Photo

Három misszionárius társammal együtt éppen elindultunk egy idős misszionárius házaspár otthonából, amikor leintettünk egy közeledő buszt, hogy visszavigyen a területünkre.

Átküzdöttük magunkat az állva utazó tömegen, és megragadtuk a fejünk fölött a fémkapaszkodót. Ahogy ott álltunk, hamarosan már az ülő utasok fölé kellett hajolnunk, hogy helyet csináljunk az újabb bezsúfolódó utasoknak.

Egy középkorú nő ült előttem, az ölében bevásárlószatyrok és dobozok lapultak. Borús tekintete elárulta, hogy fáradt, megnyúlt arca pedig arról tanúskodott, hogy kényelmetlenül érzi magát a zsúfolt buszon ülve, amelyen megrekedt a ragacsos, forró panamai levegő.

Lehunyt szemmel elképzeltem, hogy érzem a kínai étel illatát, amelyet az anyukám és a lánytestvéreim a szentestei vacsorára készítenek. Azt is elképzeltem, hogy hallom a karácsonyi zenét, amelyet Anya mindig el szokott játszani. Ezek a vigasztaló gondolatok hamarosan elmosták a forróságot és a párásságot, és elkezdtem dúdolni egy karácsonyi dalt. Az előttem ülő nő tekintete egy árnyalatnyival derűsebbre váltott. Felbátorodtam, és elkezdtem spanyolul egy karácsonyi himnuszt énekelni magam elé. Glazier elder is csatlakozott hozzám, aztán elhallgattunk.

„Kérlek, ne hagyjátok abba!” – mondta a nő könnybe lábadt szemmel.

A társaimra tekintve elővettem a himnuszoskönyvemet.

„Fivérek és nővérek!” – harsogtam túl a zsibongást a buszon. Miközben a társaim is megragadták a himnuszoskönyvüket, hozzátettem: „Szeretnénk elénekelni néhány karácsonyi dalt, hogy megosszuk veletek a karácsony lelkületét – egy kis üzenetként Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaitól.”

Minden karácsonyi himnuszt elénekeltünk a spanyol himnuszoskönyvből. Nem alkottunk mennyei kórust, de a zene és a Szabadító születéséről szóló szavak ereje megérintette a szíveket. A missziós terepen végzett karácsonyi szolgálatból fakadó izgatottság békességgel, örömmel és világossággal töltött el négyünket.

Egészen addig énekeltünk, amíg el nem értünk a megállónkhoz. Az előttem ülő nő ujjongott és azt mondta: „Köszönöm, karácsonyi énekesek!”

Miután leszálltunk a buszról, búcsút intettünk a zsúfolt járműnek. Az utazók tapsoltak, ahogy a busz elindult, mi pedig felkaptattunk egy dombra, bele a trópusi éjszakába. Mindig hálával tekintek vissza arra az estére azért a nőért, aki lehetőséget adott nekünk arra, hogy ének által bizonyságot tegyünk a Szabadítóról.