Hogyan gyűjtjük egybe Izráelt napjainkban?
Néhány cövekpátriárka megosztja egyedi látásmódját és meglátásait Izráel egybegyűjtésének fontosságáról.
Az ősi időkben az Úr szövetséget kötött Ábrahámmal, hogy utódai kiválasztott nép lesznek (lásd 1 Mózes 12:1–2). Amikor Ábrahám utódai – Izráel tizenkét törzse – fellázadtak, az Úr megbüntette őket, asszíriai és babilóniai fogságba hurcolták, végül pedig minden nemzetbe szétszórták őket (lásd 3 Mózes 26:33). Az Úr mégis meg akarta áldani őket.
Ősi és újkori próféták megjövendölték, hogy Izráel, az Úr szövetséges népe, még egyszer egybegyűjtetik. Napjainkban szent felelősségünk segíteni a szétszóratott Izráelt az Úr nyájába hozni. E fontos munkát illetően Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Amikor Izráelnek a fátyol mindkét oldalán történő egybegyűjtéséről beszélünk, akkor természetesen a misszionáriusi, a templomi és a családtörténeti munkára utalunk. Ugyanakkor a hit és a bizonyság építésére is gondolunk mindazok szívében, akikkel együtt élünk, dolgozunk és szolgálunk.”1
Izráel törzseinek tagjaiként konkrét feladatokat és áldásokat kapunk. A pátriárkai áldások tájékoztatnak minket az Izráel háza szerinti leszármazási águnkról, és így az Izráel egybegyűjtésére irányuló személyes felelősségünkről. Mivel a pátriárkák tudatják velünk sugalmazás által ezt a leszármazási ágat, megkértünk néhány pátriárkát, hogy osszák meg egyedi látásmódjukat és meglátásaikat Izráel egybegyűjtésének fontosságáról.
Jobbra: Craig Alan Shelley fényképe
Leszármazási águnk
Minden ember – még azok is, akik nem Ábrahám leszármazottai – Izráel házának részévé válnak, amikor szövetségeket kötnek Istennel. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Vannak közöttünk, akik Ábrahám szó szerinti magja, másokat örökbe fogadtak a családjába. Az Úr nem tesz különbséget. […] Segítségképpen az egyház pátriárkai áldásokat biztosít számunkra, amelyek bepillantást nyújtanak a jövőnkbe, valamint a múlthoz kötnek minket, kijelentve, hogy milyen leszármazási vonal vezet vissza…”2
„Ahhoz, hogy megtegyünk a részünket Izráel törzseinek összegyűjtésében, először meg kell értenünk, hogy mit is kell tennünk – javasolja Keith Stapleton fivér, aki az Amerikai Egyesült Államok Georgia államában pátriárka. – Amikor valakinek a pátriárkai áldása kijelenti a leszármazási vonalát, érdemes tanulmányoznia Izráel törzseinek áldásait és felelősségeit.”
Ma az egyház sok tagja Efraim vagy Manassé törzséhez tartozik. Ezeknek a férfiaknak a leszármazottai megbízást kaptak a szétszóratott Izráel egybegyűjtésére, vagyis „a népek egybeöklelésére” (vö. 5 Mózes 33:17).
Azonban nem számít, melyik törzshez tartozunk, mindegyikünknek fontos szerepe van az egybegyűjtésben. „Amikor megértjük, hogy az egyik olyan törzsből valók vagyunk, melyről az ősi próféták előre látták, hogy megy és egybegyűjti Izráelt, az céltudatosságot ad nekünk” – mondja Barre Burgon fivér, utah-i pátriárka.
A leszármazási águnk ismerete és megértése által ismerjük meg és értjük meg azt a szövetségbeli felelősségünket, hogy segítsünk Izráel egybegyűjtésében. „Emlékezzetek rá, miszerint az Úr megparancsolta Lehinek, hogy ne induljon el a megígért földre az őseiről szóló szentírások megszerzése előtt – emeli ki Vjacseszlav Protopopov fivér, moszkvai pátriárka. – Az Úr azt akarja, hogy népe tudja, kik ők.”
Izráel egybegyűjtésének módjai
Számos módja van annak, hogy részt vegyünk Izráel egybegyűjtésében, amiről Nelson elnök azt mondta, hogy „a legfontosabb munka a világon”3. Ennek a munkának nem kell maga alá temetnie bennünket. Sőt, hihetetlen élmény a részesének lenni. Calixto Muruchi fivér szerint, aki a bolíviai La Paz megyében pátriárka, Isten a szeretetének köszönhetően „lehetőséget ad nekünk arra, hogy eszközök legyünk az Ő kezében, hogy ezáltal minden fia és leánya megismerhesse Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát, így pedig mindannyiunknak lehetősége legyen visszatérni az Ő színe elé és örök életet örökölni”.
Hogyan gyűjthetjük hát egybe Izráelt? Több dolog is van, amit mindannyian megtehetünk, hogy részt vegyünk ebben a nagyszerű munkában.
Misszionáriusi munka
A következőket mondja a misszionáriusi munka fontosságáról Wayne Allgaier fivér, aki Maryland államban pátriárka: „Mennyei Atyánk izgatottan várja, hogy minden gyermekét megáldja. Az arra irányuló erőfeszítések, hogy újra az Ő nyájába gyűjtsék őket, hozzáférést biztosítanak számukra ezekhez az áldásokhoz.”
„Elhozzuk az embereknek az örök felmagasztosulás lehetőségét – teszi hozzá Burgon fivér. – Ez ennek a földi életnek az egész célja. […] Ez valóban az arra való lehetőség, hogy Mennyei Atya sok gyermekét visszahozhassa.”
A próféták és apostolok gyakran buzdítanak minket arra, hogy a misszionáriusi munkát a mindennapi életünk „hétköznapi és természetes”4 részévé tegyük. Amint azt Neil L. Andersen elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja kifejtette, nem kell bűntudatot érezni „bármely olyan hiányosság miatt, amely szerintetek jellemez benneteket az evangélium megosztása terén. Inkább imádkozzatok…, hogy »Isten tanújaként áll[hassatok]« [Móziás 18:9]”, és „legyetek nyitottak a Krisztusba vetett hiteteket illetően”5.
Amikor lehetőségekért imádkozunk, „hogy rátaláljunk azokra, akik hajlandóak engedni, hogy Isten uralkodjon az életükben”6, akkor útmutatás által megtudjuk majd, miként osszuk meg az evangélium világosságát a körülöttünk lévőkkel.
A Tongai Nuku‘alofa templom fényképét készítette: James Babcock
Templomi és családtörténeti munka
Izráel egybegyűjtése a fátyol mindkét oldalán zajlik. Allgaier fivér megfigyelte Izráel egybegyűjtésének felgyorsulását a családtörténeti és templomi munka által: „Hallottuk, amint Nelson elnök egyre többször beszél arról, miszerint Izráel egybegyűjtése nem csupán misszionáriusi munka, hanem a fátyol mindkét oldalán jelen van. Több ember van a fátyol túloldalán, mint itt a földön, akik ezen alapvető szertartások elvégzésére várnak. Ezek az emberek éppen olyan fontosak, mint azok az emberek, akik ma élnek, és akiknek szükségük van az evangéliumra a földi életükben.”
Nelson elnök ezt tanította: „Ha bármikor bármi olyat teszünk, amivel hozzásegítünk bárkit – a fátyol bármelyik oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel és megtartsa azokat, akkor Izráel egybegyűjtésében segítünk.”7
Sion megerősítése
Nelson elnök tanítása szerint a misszionáriusi, templomi és családtörténeti munka mellett Izráel egybegyűjtése „a hit és a bizonyság építésére is [vonatkozik] mindazok szívében, akikkel együtt élünk, dolgozunk és szolgálunk”8.
Ez azt jelenti, hogy építenünk kell a saját hitünket, valamint támogatnunk és erősítenünk kell másokat. „Teljesen el kell merülnünk az evangéliumban – mondja Lovelock fivér, aki az ausztráliai Queenslandben szolgál pátriárkaként. – Ha így teszünk, akkor Izráel egybegyűjtésében segédkezünk.” Amikor elmerülünk az evangéliumban, megerősíthetünk másokat, amint szolgálattételt nyújtunk, betöltjük az elhívásainkat, és támogatjuk a családunkat.
Csatlakozz az egybegyűjtéshez!
„Az egybegyűjtés meg fog történni, akár segítünk, akár nem – szögezi le Allgaier fivér. – Ez az Úr munkája, és Ő gondoskodni fog róla, hogy el legyen végezve. Azok esetében, akik tevékenyebbek benne, több áldás árad majd ki a fejükre.”
Amikor arra törekszünk, hogy tanítsuk az evangéliumot, igazlelkű gyermekeket neveljünk, felmagasztaljuk az elhívásainkat, és szolgálattételt nyújtsunk a körülöttünk lévőknek, akkor Izráel egybegyűjtésében segédkezünk. Burgon fivér ezt mondja: „A próféta, a Tizenkét Apostol Kvóruma és az egyházi vezetés más tagjai körében van egyfajta sürgető érzés arra vonatkozóan, hogy ideje szintet lépni. Ideje felkészíteni magunkat és felkészíteni másokat az örökkévaló felmagasztosulásra.”
„Annyira csodálatos és erős lelkek azok a fiatalok – mondja Lovelock fivér –, akik az elmúlt években eljöttek, hogy elnyerjék a pátriárkai áldásukat! Semmi kétségem sincs afelől, hogy Isten gyermekeinek néhány legbecsesebb és legnemesebb gyermeke most közöttünk jár, és a Szabadítónk, Jézus Krisztus második eljövetelére készülnek, és segítenek Izráel egybegyűjtésének e nagyszerű munkájában.”
Izráel egybegyűjtése jelenleg is zajlik, és az Úr megjövendölte, hogy ez dicsőséges esemény lesz (lásd Jeremiás 16:14–15). Nelson elnök ezt mondta: „Ha felismerjük, hogy a szövetség gyermekei vagyunk, akkor tudjuk, kik vagyunk és mit vár tőlünk Isten. Törvénye a szívünkbe íródik. Ő a mi Istenünk, és mi vagyunk az Ő népe.”9 Ábrahám atya utódaiként felelősek vagyunk azért, hogy másokat a misszionáriusi, templomi és családtörténeti munka által a nyájba gyűjtsünk. Ha így teszünk, jobban felkészítjük magunkat az örök életre.