Szilárdan a viharokban

Drága fivéreim és nővéreim! Abban az áldásban van ma részünk, hogy hallhatjuk Isten sugalmazott szolgáinak a tanácsait és buzdítását. Bárhol legyünk is, mindegyikünk tisztában van vele, hogy egyre vészterhesebb időkben élünk. Azért imádkozom, hogy segíthessek nektek szilárdan, békés szívvel állni a viharokban, amelyekkel szembesülünk.¹

Kezdjük annak az észben tartásával, hogy mindegyikünk Isten szeretett gyermeke, és hogy Neki sugalmazott szolgái vannak. Isten e szolgái előre látták az időket, amelyekben élünk. Pál apostol azt írta Timótheusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.”²

Bárki, akinek van szeme az idők jeleinek a meglátására, és füle a próféták szavainak a meghallására, tudja, hogy ez igaz. A legveszedelmesebb nehézségek a gonoszság erőitől érkeznek hozzánk. Ezek az erők egyre csak gyarapodnak. Így hát egyre nehezebb, nem pedig könnyebb lesz tiszteletben tartani az általunk megkötendő és megtartandó, arra irányuló szövetségeket, hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint éljünk.

A saját maguk és szeretteik miatt aggódóknak közöttünk reményt ad Isten azon ígérete, hogy lesz biztonságot nyújtó hely az előttünk álló viharokban.

Íme egy szavakkal festett kép erről a helyről. Élő próféták is többször körülírták. A Mormon könyve például feljegyzi, ahogyan egy sugalmazott és szerető apa elmondja a fiainak, miként erősítsék meg magukat és álljanak szilárdan a közeledő viharokban: „És most, fiaim, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat; hogy amikor az ördög elküldi erős szeleit, igen, nyilait a forgószélben, igen, amikor minden jégesője és hatalmas zivatara benneteket ver majd, akkor nem lesz hatalma felettetek, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végtelen jaj szakadékába, mert a szikla melyre építettetek – mely biztos alap – egy olyan alap, melyről nem bukhat le az ember, ha arra épít.”³

Az általa említett nyomorúság és végtelen jaj a bűnök rettenetes következménye, amennyiben nem teljesen bánjuk meg azokat. Az egyre erősödő zivatarok Sátán kísértései és fokozódó támadásai. Soha nem volt még fontosabb megértenünk azt, hogy milyen módon építsünk erre a biztos alapra. Számomra a legjobb példa erre Benjámin király utolsó beszéde, amelyet szintén a Mormon könyve jegyez fel.

Benjámin király prófétai szavai alkalmazhatók ránk is napjainkban. Ő saját tapasztalatból ismerte a háború borzalmait. Isten hatalmára támaszkodva védte meg csatában a népét. Világosan látta Lucifer rettenetes hatalmait, amelyek által megkísérti Isten gyermekeit, megpróbál diadalmaskodni felettük és elkeseríteni őket.

Felhívást intézett a népéhez és hozzánk, hogy építsünk az egyetlen biztos kősziklára, amely biztonságot nyújt, aki a Szabadító. Egyértelművé tette, hogy szabadon választhatunk a helyes és a helytelen között, azonban a döntéseink következményeit nem kerülhetjük el. Egyenesen és hevesen beszélt, mert tudta, milyen bánat éri azokat, akik esetleg nem hallgatják és szívlelik meg a figyelmeztetéseit.

Így írta le, milyen következményekkel jár a döntésünk, ha a Lélek késztetéseit követjük, vagy pedig azon gonosz üzeneteket, amelyek Sátántól érkeznek, akinek az a szándéka, hogy megkísértsen és elpusztítson minket:

„Mert íme, kijelentették, hogy jaj annak, aki ezen [gonosz] léleknek akar engedelmeskedni; mert ha neki akar engedelmeskedni, és a bűneiben megmaradva azokban hal meg, az kárhozatot iszik a saját lelkére; mert zsoldjaként örök büntetést kap, mivel saját tudásának ellentmondva áthágta Isten törvényét. […]

Ezért ha az ilyen ember nem tart bűnbánatot, hanem Isten ellensége marad, és úgy is hal meg, az isteni igazságosság követelése saját bűnének az élénk tudatára ébreszti halhatatlan lelkét, mely visszarettenti őt az Úr színe elől, és olyan bűntudattal, és fájdalommal és kínnal tölti meg mellkasát, mely a kiolthatatlan tűzhöz hasonló, melynek a lángja örökkön-örökké felfelé száll.”

Benjámin király így folytatta: „Ó, mind ti idős emberek, és ti is, fiatal emberek, és ti kisgyermekek, akik meg tudják érteni a szavaimat, hiszen világosan szóltam hozzátok, hogy megérthessétek, imádkozom, hogy ráébredjetek azok rettenetes helyzetére, akik vétekbe estek.”⁴

Ami engem illet, ennek a bűnbánatra szólító figyelmeztetésnek az ereje annak a bizonyosan bekövetkező időnek a képét festi az elmémben, amikor ti és én ezen élet után a Szabadító elé állunk. Teljes szívünkből azt kívánjuk, hogy ne rettenjünk vissza, hanem inkább Őrá felnézve mosolyogni lássuk, és ezt halljuk Tőle: „Jól vagyon jó és hű szolgám, …menj be”⁵.

Benjámin király egyértelművé teszi, miként nyerhetünk reményt aziránt, hogy e szavakat halljuk majd, amennyiben ebben az életben megtaláljuk a módját a természetünk Jézus Krisztus engesztelése általi megváltoztatásának. Ez az egyetlen mód, mely által a biztos alapra építhetünk, és szilárdan állhatunk a kísértések és a próbatételek előttünk álló viharai közepette. Benjámin király a szívemet rendre megérintő gyönyörű hasonlattal írja le a természetünk eme megváltozását. Évezredek óta használják a próféták és maga az Úr is használta. Így hangzik: olyanná kell válnunk, akár egy gyermek – egy kisgyermek.

Némelyek számára ezt nem lesz könnyű elfogadni. Legtöbben erősek akarunk lenni. Esetleg gyengeségként látjuk a gyermeki létet. A legtöbb szülő alig várja azt a napot, amikor kevésbé gyerekesen viselkednek a gyermekei. Benjámin király azonban, aki bármely halandóhoz foghatóan értette, mit jelent erős és bátor embernek lenni, egyértelművé teszi, hogy nem gyerekességet jelent az, ha valaki olyan, akár egy gyermek. Azt jelenti, hogy olyan, akár a Szabadító, aki erőért imádkozott Atyjához, hogy meg tudja tenni Atyja akaratát, és engesztelést tudjon hozni az Ő Atyja minden gyermekéért, majd meg is tette ezt. A természetünknek meg kell változnia, hogy olyanok legyünk, akár egy gyermek, és elnyerjük az ahhoz szükséges erőt, hogy szilárdan álljunk és békességünk legyen vészterhes időkben.

Íme Benjámin király lelkesítő leírása arról, hogy miként következik be ez a változás: „Mert a természetes ember ellensége Istennek; az volt Ádám bukása óta, és az is lesz örökkön-örökké, hacsak nem enged a Szent Lélek hívásainak, és nem vetkőzi le a természetes embert és válik szentté az Úr, Krisztus engesztelése által, és lesz olyan, mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel, aki mindazon dolgoknak hajlandó alávetni magát, melyet az Úr jónak lát kiszabni rá, éppen úgy, ahogy egy gyermek veti alá magát az atyjának.”⁶

Ez a változás Istennel szövetségeket kötve és azokat megújítva érkezik. Ez elhozza Krisztus engesztelésének a hatalmát, amely átalakulást tesz lehetővé a szívünkben. Minden alkalommal érezhetjük, amikor veszünk az úrvacsorából, templomi szertartást végzünk egy elhunyt ősért, bizonyságot teszünk a Szabadító tanújaként, vagy Krisztus tanítványaként törődünk valakivel, akinek szüksége van erre.

Idővel ezeket megtapasztalva olyanná válunk, akár egy gyermek abban, ahogyan képesek vagyunk szeretni és engedelmeskedni. Biztos alapra állunk. A Jézus Krisztusba vetett hitünk bűnbánatra és a parancsolatai betartására indít minket. Engedelmeskedünk, erőt nyerünk a kísértésnek való ellenállásra, és elnyerjük a Szentlélek megígért társaságát.

A természetünk megváltozik, hogy olyanná váljon, akár egy kisgyermeké: Istennek engedelmeskedővé és szeretetteljesebbé. Ez a változás feljogosít minket arra, hogy élvezzük a Szentlélek által érkező ajándékokat. A Szentlélek társasága megvigasztal, utat mutat és megerősít minket.

Némileg rájöttem, mire gondolt Benjámin király, amikor azt mondta, hogy Isten előtt olyanokká válhatunk, akár egy kisgyermek. Számos tapasztalatból tudom, hogy a Szentlélek leggyakrabban csendes hangon szól, amelyet akkor a legkönnyebb meghallani, amikor szelíd és engedelmes a szívünk, akár egy gyermeké. Valójában az ima, amely működik, így szól: „Én csak azt akarom, amit Te akarsz. Csak mondd meg, mi az. Meg fogom tenni.”

Amikor viharok érkeznek az életetekbe, szilárdan állhattok a Jézus Krisztusba vetett hitetek szikláján. Ez a hit mindennapos bűnbánatra és a szövetségek következetes betartására indít majd benneteket. Akkor mindig emlékezni fogtok Őrá. És szilárdnak, valamint reményteljesnek fogjátok magatokat érezni a gyűlölködés és a gonoszság viharai közepette.

Sőt, azon veszitek majd észre magatokat, hogy kinyújtjátok a kezeteket és másokat is felemeltek, hogy biztonságban legyenek veletek a sziklán. A Jézus Krisztusba vetett hit mindig nagyobb reménységhez és a mások iránti jószívűség érzéséhez vezet, amely Krisztus igaz szeretete.

Ünnepélyes tanúságomat teszem nektek arról, hogy az Úr Jézus Krisztus ezt a felhívást intézte hozzátok: „Jőjjetek én hozzám”⁷. Ő az irántatok és a szeretteitek iránt táplált szeretete miatt felhívást intéz hozzátok, hogy jöjjetek Őhozzá békességért ebben az életben és örök életért az eljövendő világban. Tökéletesen ismeri a viharokat, amelyekkel a boldogság tervének a részét képező próbátok során szembenéztek.

Kérve kérlek benneteket, fogadjátok el a Szabadító felhívását. Szelíd és szerető gyermekhez hasonlóan fogadjátok el a segítségét. Kössétek meg és tartsátok be azokat a szövetségeket, amelyeket Ő Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában felajánl. Ezek meg fognak erősíteni benneteket. A Szabadító ismeri az Őhozzá és a mi Mennyei Atyánkhoz visszavezető ösvény viharait és a biztonságot nyújtó helyeit. Ismeri az utat. Ő ez az Út. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.