Az Újszövetség világa
Jeruzsálem Jézus Krisztus idejében
Tudj meg többet arról a városról, amely fontos szerepet játszott a Szabadító szolgálattételében.
Christ Laments over Jerusalem [Krisztus siratja Jeruzsálemet]. Készítette: Gary Smith
Jeruzsálem városa központi helyet foglalt el a zsidóság életben az első században, valamint itt zajlott Jézus Krisztus életének és szolgálattételének néhány legjelentősebb eseménye is.
Az újszövetségi evangéliumok például feljegyezték, hogy Jézus gyakran látogatott el Jeruzsálembe a zsidó zarándoklati ünnepségekre a templomhoz (ahol gyakran tanított a külső udvarokon)1, valamint hogy halandó élete utolsó hetét a városban töltötte, miközben a pészah ünnepére készült.2 Itt mondta el Jézus az utolsó nyilvános beszédeit, került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, költötte el utolsó vacsoráját a tanítványokkal, szenvedett és imádkozott a Gecsemánéban, és szenvedte el azokat a megpróbáltatásokat, a bántalmazást és a keresztre feszítést, amelyek végül a halálához, temetéséhez és feltámadásához vezettek.
Mivel Jeruzsálem volt Jézus élete és küldetése ezen eseményeinek a fontos helyszíne, a város kora római kori életének a megértése nagyban gazdagíthatja az evangéliumi beszámolók olvasását.
A város Nagy Heródes és utódai uralkodása alatt
Az a Jeruzsálem, amelyet Jézus ismert, nem nagyon hasonlított a napjaink turistái által látogatott városra, azonban a szentírások, a történelmi források és a régészeti ásatások lehetővé teszik Jeruzsálem első századi jellegzetességeinek a megkapó újraalkotását.3
Attól a galileai falutól eltérően, amelyben Jézus szolgálattétele javarészt zajlott,4 Jeruzsálem gazdag és lenyűgöző város volt, melyet Nagy Heródes és utódai nem sokkal korábban újítottak fel, hogy az épületek, a műszaki megoldások és a szolgáltatások a legkorszerűbb római színvonalnak is megfeleljenek. E felújítás része volt egyebek között:
-
A terebélyes Templom-hegy, ahol a Földközi-tenger térségéből érkező zsidó zarándokok hódolhattak Izráel Istenének a templomnál. Jeruzsálemi látogatása során természetesen Jézus is meglátogatta a templomot.5
-
A várost védő falak és erődítmények sokasága (például az Antónia-erőd).
-
Szórakozást szolgáló intézmények, például színház és versenypálya.
-
Egy vízvezetékrendszer, amelyen keresztül víz jutott a városba, hogy kielégítse a lakosok és a rendszeresen özönlő látogatók egyre növekvő szükségleteit.
-
Számos medence – például északra a Betesda-medence, délre pedig a Siloám-medence – azon zsidó zarándokok szertartásos megmerítkezéséhez, akik rendszeresen eljöttek a városba, hogy megünnepeljék a Tórában leírt ünnepeket. Jézus maga is ellátogatott ezekhez a medencékhez.6
Alsó- és Felsőváros
Jeruzsálem legrégibb és legéletteltelibb része ebben az időszakban a Templom-hegytől délre fekvő Alsóváros volt. Az ember nyüzsgő piactereket, zsúfolt utcákat, zarándokszállókat, közemberek házainak a sokaságát, valamint a város néhány fontosabb polgárának a nagyobb lakhelyét is megtalálhatta itt.
Nyugatra volt a Felsőváros – Jeruzsálem legmagasabban fekvő és leggazdagabb része. Heródes itt építtette fel a díszes palotáját (két lakószárnnyal, sétakertekkel és medencékkel), és Júdea felsőbb osztályának a tagjai is itt igyekeztek utánozni a római arisztokráciát.
Ezek az elit családok, köztük a jeruzsálemi templomban szolgáló papok, pompeji stílusú fali freskókkal, virág- és mértani mintákkal díszített mozaikpadlókkal, valamint gyönyörű kertekkel rendelkező városi villákban laktak. A római stílusú tricliniumban (ebédlőterem kerevetekkel a lakomák idejére) külföldi konyhákból átvett, kifinomult ételeket fogyasztottak.
Jézus utolsó napjai Jeruzsálemben
Mivel a papsághoz tartozó családok arisztokrata életmódját főként a befizetett tizedek és a jeruzsálemi templom bevételei fedezték, Jézus Krisztus nyilvánosan elítélte a város felsőbb osztályait a szegények kizsákmányolása, vagyonuk és hatalmuk fitogtatása, valamint a zsidó társadalom kirekesztettjeivel való bánásmódjuk miatt.7
A helyi arisztokráciával való összetűzései végül élete záróeseményeihez vezettek, melyek szintén Jeruzsálem városában zajlottak.
Utolsó estéjén Jézus közösen fogyasztotta el az utolsó vacsoráját a tanítványaival a város lakóövezetében (amelyre, a hagyományosan elfogadott helyszíntől eltérően, valószínűleg egy szerény házban került sor az Alsóváros közelében). Ezután visszavonult egy mezőgazdasági részre a városfalon kívül, az Olajfák hegyén, melyet Gecsemánénak – vagyis az olajprés helyének – neveztek; itt gyötrelmeket élt át, majd letartóztatták. Azután a helyi papsági hatóságok istenkáromlásért ítélőszék elé állították a Felsőváros egyik villájában.
Másnap reggel a római elöljáró, Poncius Pilátus is ítéletet mondott Jézus felett (ez valószínűleg abban a palotában történt, amelyben egykor Nagy Heródes élt). Jézust ekkor arra kényszerítették, hogy vigye el a keresztjét a város falain kívülre, ahol nyilvánosan keresztre feszítették egy Golgotának nevezett kivégzési helyen, „a koponya helyén” (valószínűleg egy elhagyatott kőbányához közel, a város északnyugati oldalán).8 Halála után Jézust a követői egy közeli sírboltban temették el, ahol teste a dicsőséges feltámadását megelőzően három napig feküdt.9
Bár ma már nem mindig tudjuk biztosan megállapítani Jézus utolsó hete eseményeinek a helyszíneit, az első századi Jeruzsálem fő jellemzőinek és a város alaprajzának a megértése értékes meglátásokat nyújthat az evangéliumi beszámolók olvasásához, életre keltheti Jézus utolsó napjainak az eseményeit, és segíthet közelebb kerülnünk Őhozzá, amikor érezzük a szent városban véghez vitt engesztelésének a hatalmát.