Világosság, igazság és az utunk Jézus Krisztussal

Az Én Jézussal járok című gyönyörű dal sugalmazott szövege mély elmélkedésre hív:

Valóban nincs nagyobb, izgalmasabb és léleknemesítőbb kihívás annál, mint megtanulni az Úrral járni, és ezzel egyidejűleg elnyerni azt a pompás áldást, hogy Ő velünk jár.

Gondoljatok Énók prófétára. Ahogy növekedett a hitben és a megértésben, Énók tanult az Úr minden útját illetően. Oly nagy volt a hite és olyan erőteljesek voltak a szavai, hogy segített a közössége minden egyes tagjának bűnbánatot tartani és saját maguk számára megtapasztalni a parancsolatok betartásából eredő világosságot és igazságot. Átalakulásuk és megtérésük akkora volt, hogy az Úrral jártak, és később a mennybe vitettek. Énók világosságra és igazságra törekedett az életében, és meghívást kapott arra, hogy járjon Jézussal (lásd Mózes 6–7).

Gondoljátok át, hogyan segíthet a világosság és igazság keresése a mindennapi életünkben Jézussal járnunk. A szentírások szerint a világosság „isteni energia, hatalom, illetve hatás, amely Krisztuson keresztül Istentől árad, és mindennek életet és világosságot ad. […] Emellett segít [Isten gyermekeinek az] evangéliumi igazságok megértésében, és segít nekik arra az evangéliumi ösvényre lépni, amely a szabaduláshoz vezet”². Abinádi, a Mormon könyve-beli próféta kifejtette, hogy Jézus Krisztus „a világ világossága és élete; igen, világosság, mely végtelen, melyet soha nem lehet elsötétíteni” (Móziás 16:9). A Szabadító kijelentette: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).

Ezért amikor világosságra törekszünk az életünkben, Krisztust keressük. Amikor Krisztust keressük és befogadjuk az Ő világosságát, akkor az Ő gyermekeivé válunk – a világosság gyermekeivé (lásd 1 Thessalonikabeliek 5:5). A világosság gyermekei engedik fényleni a világosságukat, hogy mások is láthassák a jó cselekedeteiket, és dicsőítsék Mennyei Atyánkat (lásd Máté 5:16). Ez a törekvés arra vezet minket, hogy jót tegyünk az életben, és megadja nekünk az ígéretet, hogy nem járhatunk sötétségben, hanem miénk lesz az életnek világossága. Miközben továbbhaladunk a Jézus szent világosságában való járás ezen ösvényén, tanulunk, növekedünk és még több világosságot nyerünk.³ Van egy minta a világosság elnyerésére: Jézussal járunk, Jézus pedig egyénileg jár mindegyikünkkel azáltal, hogy megáld minket, hogy Lelke mindig velünk legyen (lásd Tan és szövetségek 20:77). Az Úr pontosan ezt az ígéretet tette Énóknak: „[É]s te megmaradsz bennem, én pedig tebenned; járj tehát énvelem” (Mózes 6:34).

Most pedig fordítsuk a figyelmünket az igazságra! Az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smithnek, hogy „az igazság a dolgok ismerete úgy, ahogy azok vannak, és ahogy azok voltak, és ahogy azok el fognak jönni” (Tan és szövetségek 93:24). Joseph Smith próféta ezt mondta: „A tudás nélkülözhetetlen az élethez és az isteniséghez. […] A tudás kinyilatkoztatás. Halljátok mindannyian, testvérek, ezt a nagyszerű kulcsot: a tudás Isten hatalma a szabadításhoz.”⁴ Az Úr azt mondta:

„Az igazság Lelke Istentől való. Én vagyok az igazság Lelke, és János bizonyságot tett rólam, mondván: Teljességet kapott az igazságból, igen, méghozzá minden igazságból;

És senki nem kap teljességet, csak ha betartja a parancsolatait” (Tan és szövetségek 93:26–27).

Fivérek és nővérek! Ebben a szövegkörnyezetben az igazság a mennyből érkező világosságra, tudásra és kinyilatkoztatásokra utal, és összhangban áll Isten elméjével, akaratával, jellemével, dicsőségével és lényével.⁵ Hatalom van az igazságban, mert „az igazság szabadokká tesz” minket (János 8:32). Az igazság tehát lehetővé teszi számunkra, hogy tisztán lássunk, felismerjük és elkerüljük a megtévesztést, és irányra leljünk napjaink bizonytalanságában. Sőt, így vagy úgy mindig keresnünk kell az életünkben az igazságot. A Mi az igazság? című himnusz második és negyedik versszaka nagyon tanulságos dolgokat ír le az igazság utáni kutatásunkról:

Csodálatos időket élünk, amikor a világ minden korábbinál több ismerettel van tele. Mégsem volt még soha nehezebb felismerni az igazságot. Olyan világban élünk, ahol jelen vannak eltérő nézetek, harsány és megosztó vélemények, és körmönfont elképzelések, melyek gyakran önjelölt szakértőktől és véleményvezérektől származnak – akik közül sokan talán az internet sötét zugaiból kiabálnak. Az interneten látszólag soha véget nem érő támadást folytatnak az igazság ellen.

Abraham Lincoln amerikai elnök szerette bevonni a hallgatóságát, és gyakran alkalmazott találós kérdéseket és humort a beszédeiben. Az egyik történet szerint megkérdezte a közönséget, hogy hány lába lenne egy kutyának, ha a farkát lábnak számítanák. Amikor ötöt mondtak, ő azt felelte, hogy a válasz négy, mert attól, hogy a farkat lábnak hívják, még nem lesz az.

Tényleg létezik egy olyan dolog, amit igazságnak hívnak. Nem számít, hány ember kedveli és osztja meg a saját „igazságát”, vagy hány véleményvezér áll ki mellette, az igazság az, hogy egy farok nem láb, és nem is lehet az. Lincoln találós kérdése megmutatja, hogy mi a különbség az „én igazságom” és az eredendő igazság között. Sátán a mestere a szavak jelentéstől való megfosztásának, a meghatározások megváltoztatásának és a valóság eltorzításának. Úgy tűnik, hogy az interneten nem nagyon van következménye a meghatározások megmásításának, de a meghatározások önkényes megváltoztatása nem változtatja meg a valóságot vagy azt, hogy valójában mi igaz.

Bizonyos értelemben a világ számára az igazságot az alapján mérik, hogy valami mennyire okoz jó érzést. Ha valaki megfogalmaz egy saját igazságot, annak a bármiféle megkérdőjelezése ellentmondásosnak és személyes támadásnak számít. A mércék nélküli, világosságtól és igazságtól mentes állítások egy másik valóságot hoznak létre. Gondoljatok bele, hány buborék szippantott már be titeket, amikor az internet egyre több és több tartalmat és információt mutatott nektek a kattintásaitok és kedveléseitek alapján. Minél többet kattintotok valamire, annál több hasonló tartalmat mutat nektek az internetes algoritmus – nem az igazság keresésének, hanem a reklámbevételek növelésének a céljából. Ha például kutyás videókra kattintotok, hamarosan azt gondolhatjátok, hogy mindenki szereti a kutyákat, mindenkinek van egy kutyája, és hogy az internetet valójában egy kutya alkotta meg a kutyakedvelők számára. Az internet egyre több ilyen képet és hirdetést fog mutatni nektek, mindaddig, míg végül azon kezdtek gondolkodni, hogy milyen nagyon kell nektek egy kutya.

A mai világban hihetetlenül hathatós műszaki eszközökkel járhattok-kelhettek a zsebetekben, de ezektől nem kérhettek világosságot és igazságot. Ha élen járunk a technika használatában, legyenek bármily bámulatosak is a képességei, ezt soha ne keverjük össze azzal, hogy Jézussal járunk. Ha világi hangokra és földi forrásokra hagyatkozva járunk, az sebezhetővé tehet minket a hamis bölcseletekkel és hamis állításokkal szemben. Ezek a dolgok talán vonzóak számunkra, de nem az igazságot képviselik.

Drága prófétánk, Russell M. Nelson elnök egyszer ezt tanította: „Az igazság, igazság. Egyes dolgok egyszerűen igazak. Az igazság ura Isten – nem a kedvenc közösségimédia-hírfolyamotok.”⁷

Őt megelőzve, sok évvel ezelőtt Spencer W. Kimball elnök (1895–1985), aki az egyetemi éveim alatt volt próféta, szintén azt tanította, hogy az eredendő igazságot nem lehet „megváltoztatni az emberek véleménye által”.⁸ Fivérek és nővérek! „[L]étezik eredendő igazság egy olyan világban, amely egyre inkább megveti és elveti mindazt, ami eredendően létezik”⁹.

Életünk küldetése az, hogy keressük a világosságot és az igazságot, hogy a Szabadítónkkal járjunk, és elnyerjük azt a pompás áldást, hogy Ő velünk jár a világban ma fennálló sötétség ellenére is. Nelson elnök ezt a tanácsot adta: „Most pedig kérlek, halljátok meg a szavam, amikor azt mondom, ne vezessenek tévútra benneteket azok, akiknek a kétségeit olyan dolgok fűtik, amelyeket ti nem láthattok az életükben.”¹⁰ Arra is megkért minket, hogy vigyünk világosságot és igazságot a bizonyságunkba:

„Könyörögve kérlek benneteket, hogy vegyétek kézbe a bizonyságotokat. Dolgozzatok meg érte. Vállaljatok érte felelősséget. Gondoskodjatok róla. Ápoljátok, hogy növekedjen. Tápláljátok igazsággal. Ne szennyezzétek be azt hitetlen férfiak és nők téves bölcseleteivel, azon tűnődve, hogy miért fogy a bizonyságotok!”¹¹

Ezek a tanácsok valóban felhívást jelentenek arra, hogy járjunk Jézussal, hogy Jézus velünk járhasson.

Hogyan járhatunk a világosságban, és ismerhetjük fel az igazságot anélkül, hogy megtévesztenének azok a viszonylagos igazságok, amelyeket azok pártolnak, akik elfordultak az isteni és eredendő igazságtól? Hadd ajánljak fel néhány stratégiát annak alapján, amit a prófétáink sugalmazott tanításaiból és a saját élettapasztalatomból tanultam.

Először is, kérjetek sugalmazást Istentől arra vonatkozóan, hogyan egyensúlyozzátok a zsúfolt időbeosztásotokat, hogy rendszeresen időt tudjatok tölteni a Mormon könyve tanulmányozásával. Jézus Krisztus evangéliumának az igazságait a Mormon könyve tanítja a legvilágosabban és legerőteljesebben. E szent feljegyzés alapvető mérföldkő volt Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításában ebben az adományozási korszakban, azt követően, hogy az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus meglátogatták Joseph Smitht. A Mormon könyve bizonyságot tesz Istennek a gyermekei iránti igaz és tökéletes szeretetéről, Jézus Krisztus önzetlen és isteni engesztelő áldozatáról, valamint a Szabadító megkoronázó szolgálatáról a nefiták között nem sokkal feltámadása után (lásd 3 Nefi 11).

A Mormon könyve válaszokat tartalmaz az élet legfontosabb kérdéseire, és Krisztus tanát tanítja. Amint azt drága prófétánk, Nelson elnök tanította, az ebben a könyvben található igazságoknak „hatalmukban áll meggyógyítani, megvigasztalni, helyrehozni, megsegíteni, megerősíteni, gyámolítani és felvidítani a lelkünket”¹². Gondoljátok át, mit ígért a próféta azoknak, akik időt szánnak e bámulatos szentíráskötet tanulmányozására:

„[H]a mindennap imádságosan tanulmányozzátok a Mormon könyvét, akkor mindennap jobb döntéseket fogtok hozni. […] Ha átgondoljátok, amit tanulmányoztok, akkor meg fognak nyílni a menny ablakai, és válaszokat fogtok kapni a saját kérdéseitekre, valamint útmutatást a saját életetekre vonatkozóan. […] Ha naponta megmerítkeztek a Mormon könyvében, akkor be lesztek oltva napjaink gonoszságaival… szemben”¹³.

A Mormon könyvével töltött idő Jézus Krisztushoz vezet majd titeket, és sugalmazással és kinyilatkoztatással tölt el az életetekre vonatkozóan. Világossággal fogja megtölteni a lelketeket, és segíteni fog nektek felismerni az igazságot.

Akkor olvastam végig először a Mormon könyvét, amikor fiatalként ifjúsági hitoktatásra jártam. Még mindig emlékszem arra a melegségre, amely duzzadni kezdett a lelkemben, betöltötte a szívemet, megvilágosította az értelmemet, és egyre tetszetősebbé vált, amint azt Alma leírta, amikor Isten szavát prédikálta a népének (lásd Alma 32). Ez az érzés, valamint a további világosság és igazság, mellyel az Úr jónak látott megáldani engem, idővel olyan tudássá változott, amely gyökeret eresztett a szívemben, és a bizonyságom alapjává vált. A Mormon könyve az a zárókő, amely fenntartja az Úrba vetett hitemet és a Jézus Krisztus tanáról való bizonyságomat. Ez az egyik szegletkő, amely megerősíti tanúságomat Krisztus isteni engesztelő áldozatának az igazságáról. Pajzsom ez az ellenség azon próbálkozásai ellen, hogy meggyengítse a hitemet, és elültesse elmémben a hitetlenséget és a sötétséget. Bátorságot ad ahhoz, hogy bátran kijelentsem a világnak a Szabadító világosságáról és igazságáról való bizonyságomat. Megígérem nektek, hogy amikor imádságosan és következetesen tanulmányozzátok a Mormon könyvét, világosságra és igazságra leltek majd az életetekben, és közelebb kerültök a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz, és megtanuljátok, hogyan járjatok Ővele.

A második módszer az, hogy több időt töltünk az Úrral az Ő templomaiban. Mióta Nelson elnök először beszélt erről az egyház egészéhez 2018 januárjában, azóta számos tanításában összpontosított arra a fontos szerepre, amelyet a templom, valamint a szent szertartásai és szövetségei játszanak az életünkben. Íme, mit tanított akkor:

„[A] végcél, melyre mindegyikünk törekszik, az, hogy hatalommal ruháztassunk fel az Úr házában, családként eggyé pecsételve, a templomban kötött szövetségekhez hithűen, ami jogosulttá tesz bennünket Isten legnagyszerűbb ajándékára – az örök életre. […] Hódolatotok a templomban, és az őseitekért ott végzett szolgálatotok több személyes kinyilatkoztatással és békességgel áld majd meg titeket, valamint megerősíti azon elkötelezettségeteket, hogy a szövetség ösvényén maradjatok.”¹⁴

Mit jelent ez számunkra? Íme Nelson elnök válasza erre a kérdésre:

„Soha nem volt még ekkora szükség arra, hogy rendszeresen időt töltsünk a templomban. Könyörgöm nektek, hogy vessetek egy imádságos pillantást arra, mivel töltitek az időtöket! Fektessetek be időt a jövőtökbe és a családotok jövőjébe! Ha elérhető távolságban van tőletek a templom, arra buzdítalak benneteket, találjatok módot arra, hogy rendszeres találkozótok legyen az Úrral – hogy ellátogassatok az Ő szent házába –, és tartsátok is magatokat pontosan és örömtelien ahhoz a megbeszélt találkozóhoz. Megígérem nektek, hogy ha áldozatokat hoztok azért, hogy az Ő templomaiban szolgáljatok és hódoljatok, akkor az Úr elhozza azokat a csodákat, amelyekre tudja, hogy szükségetek van.”¹⁵

Fivérek és nővérek! Ez a válasz egy arra szólító felhívás, hogy gondoljuk át a fontossági sorrendünket az életünkben, és abban tegyük előkelő helyre a templomot is. A templomok szó szerint az Úr házai. Amikor ott vagyunk, arra összpontosítva, hogy hódoljunk Neki, és keressük az Ő világosságát és igazságát, akkor határozottan úgy érezhetjük, magunk mögött hagytuk a mindennapokat, és nem gondolunk a magányos és kietlen világgal. Teljes mértékben védettnek érezzük magunkat a világ minden gonosz befolyása ellen. A templomok a kinyilatkoztatás, a tanulás, valamint a menedék helyei azoktól a lelki viharoktól, amelyekkel napjainkban szembenézünk.

Arra kérlek benneteket, gondolkozzatok el azon, hogyan tudtok időt szánni az Úrra az Ő templomaiban. Jöjjetek és tegyétek le Őelőtte terheiteket az Ő szent házában, és megígérem nektek, hogy egy új lelkület és a jövőbe vetett bizalom tölt majd el benneteket. Az Úr átölel, ringat, és lépésről lépésre vezet majd benneteket azon az ösvényen, amelyen Ővele jártok. A templomban megismerjük az örökkévalóság igazságait, és több világosságot kapunk, közelebb kerülve Jézushoz, és megtanuljuk, hogyan járjunk Ővele.

A harmadik módszer, amelyet ajánlok nektek, az, hogy kövessétek élő prófétáink szavait. Barátaim! Áldottak vagyunk, hogy próféták vezetnek minket, sugalmazott férfiak, akik elhívást kapnak, hogy az Úr nevében szóljanak. Arra kapnak elhívást, hogy tanításaikon keresztül megismerjük Isten akaratát és valódi jellemét. Mindig bízhatunk az élő prófétákban. Tanításaik az Úr akaratát tükrözik, aki kijelentette: „És a figyelmeztetés hangja minden néphez szól majd, tanítványaim szája által, akiket kiválasztottam ezekben az utolsó napokban.” (Tan és szövetségek 1:4, lásd még Tan és szövetségek 1:38) Az Ószövetségben, a 2 Krónika könyvében ezt olvassuk: „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2 Krónika 20:20).

Isten gyermekei iránt való szeretetének a jele az, hogy vannak prófétáink a napjainkban. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából nagyon különleges módon érintette meg a szívemet egy olyan időszakban, amikor kétségbeesetten vigaszra volt szükségem. Miután megkaptam ezt a számomra óriási elhívást, hogy az Úr Jézus Krisztus apostolává váljak, Holland elder volt az első, aki felhívott. Azonnal felismertem a vonal másik végén a határozott, erőteljes hangját, és éreztem az ő és Isten irántam való szeretetét. Felismertem Holland elder hangját a Szabadító egyik szolgájának a hangjaként, és ez hatalmas vigaszt és magabiztosságot nyújtott nekem ebben a nyomasztó pillanatban.

Ezt teszik a próféták és apostolok. Nem kell személyes telefonhívást kapnotok az Úr egyik prófétájától ahhoz, hogy érezzétek Isten irántatok táplált szeretetét. Érezhetitek Isten szeretetét, amikor egyszerűen követitek a tanításaikat. Arra kérlek benneteket, fiatal barátaim, hogy ismerjétek fel és ismerjétek meg a hangjukat, és kövessétek sugalmazott tanácsukat, amely világossághoz és igazsághoz vezet benneteket. Arra rendelték el őket, hogy feltárják az Úr elméjét és szívét. Legnagyobb biztonságunk abban rejlik, hogy követjük az Úrnak az Ő prófétáin, különösen az egyház jelenlegi elnökén keresztül adott szavát. Megígérem nektek, hogy amikor az utolsó napi prófétákkal és apostolokkal jártok, és hallgattok rájuk, azt fogjátok tapasztalni, hogy még inkább Jézussal jártok.

Az emberiség történelmének az egyik igazán dicsőséges eseménye Szabadítónk, Jézus Krisztus születése volt a júdeai Betlehemben. Születése, élete és engesztelő áldozata szó szerint világosságot és igazságot hozott a világnak. Ő maga kijelentette:

„Íme, én Jézus Krisztus vagyok, akiről a próféták tanúskodtak, hogy el fog jönni a világra.

És íme, én vagyok a világ világossága és élete” (3 Nefi 11:10–11).

Tetszik a tanács, amelyet Pál apostol adott a thesszaloniki szenteknek: „Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” (1 Thessalonikabeliek 5:5) Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként mind a világosság gyermekei vagytok. Rendelkeztek Krisztus világosságával, és a Szentlélek ajándékán keresztül érkező, utat mutató világossággal. Mindig, mindig járjatok a világosságban, amely elvezet az igazsághoz, és képessé tesz benneteket arra, hogy Jézus Krisztussal járjatok!

Amikor befogadjuk a Szabadító világosságát és igazságát, akkor képesek leszünk követni az Ő lépteit, figyelni sarujának a hangjára, és megtanulni, hogyan járjunk Ővele. Imádkozom, hogy mindegyikünk nagy örömmel jelenthesse ki: „én Jézussal járok”; azután magabiztosan mondhassuk: „Ő pedig énvelem”¹⁶. Az Ővele való járás a legjobb út.

Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus él, és tökéletes szeretete elérhető mindazoknak, akik Őhozzá jönnek. Ő mindig közel van, türelmesen várva ránk, amikor elfáradunk az úton, és örökre velünk jár, bárhol is legyünk.