Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Milyen hatással volt a házasságomra, hogy egymáshoz pecsételtek minket a templomban
A világjárvány miatt a férjemmel nem tudtunk a templomban összeházasodni, ezért polgári házasságot kötöttünk.
Amikor bejelentették, hogy a világjárvány alatt minden templom határozatlan időre bezár, emlékszem, felhívtam Keatont (akkor már a vőlegényem volt), és arról beszéltünk, mit tegyünk. Néhány hét múlva lett volna a templomi esküvőnk időpontja, és nem voltunk biztosak abban, hogy várjunk-e, amíg a templomok újra megnyílnak, vagy polgári házasságot kössünk, és később pecsételjenek minket egymáshoz.
Egy kicsit összetört a szívem, mert mindig is a templomban képzeltem el az esküvőm napját, és ennek a lehetősége elillanni látszott. Korábban úgy terveztük, hogy a felruházásomra is majd az esküvőnk hetében kerül sor, emiatt viszont a templomok újranyitása után egy felruházási időpontot is ki kellett volna várnunk a pecsételési időpontot megelőzően.
Végül Keatonnal sok ima és beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy polgári házasságot kötünk az eredeti templomi esküvőnk időpontjában. De eltökéltük, hogy egymáshoz pecsételnek minket, amint a templomok újra kinyitnak.
Felkészülés
Miközben a templomok újranyitására vártunk, arra használtuk az időt, hogy még többet tanuljunk a pecsételő szertartás (és a felruházásom) során kötendő szövetségekről. A püspökünknek szóba hoztuk a templomi felkészülési tanfolyamot, ő pedig sugalmazást érzett arra, hogy felkérje Keatont a tanítómnak. Keatonnal hétről hétre leültünk, és a templomról beszélgettünk.
Hihetetlenül különleges és megerősítő időszak volt ez a kapcsolatunkban, amikor arról beszélgettünk, milyen szövetséges ígéreteket teszünk majd egymásnak, amikor egymáshoz pecsételnek minket.
Hat hónappal a polgári házasságkötésünk után részesültem a felruházásomban, és egymáshoz pecsételtek minket Keatonnal. Körülvett minket a család, de nem idegeskedtünk úgy, mint az esküvőnk napján, sokkal inkább izgatottak voltunk. Kizárólag arra összpontosítottunk, hogy miről szól az örökkévaló házasság: az általunk kötött szövetségekről. Természetesen ettől még nagyon izgalmasak és szórakoztatóak az esküvő napján szokásos ünneplés és tevékenységek is. De hálás vagyok azért, amiért rendelkezésünkre állt az idő, hogy igazán felkészülhessünk a szövetségek megkötésére egymással és Istennel. Függetlenül attól, hogy polgári vagy templomi házasságot köttök először, tudom, hogy az egyik legnagyszerűbb öröm, amelyet valaha is megtapasztaltok, az, amikor őszintén készültök arra, hogy szövetségeket kössetek a házastársatokkal, és ezt a szertartást az esküvőtök napjának a középpontjává tegyétek.
Abban a pillanatban, hogy letérdeltünk az oltár mellé és egymáshoz pecsételtek minket, eltöltötte szívünket a hála, a szeretet és az öröm érzése. Mindketten azonnal mély változást éreztünk a kapcsolatunkban.
Bár az azt megelőző fél évben is boldog házasságban éltünk, aznap este Keatonnal arról a különleges szentségről beszélgettünk, amelyet immár a házasságunkban éreztünk. A teljesség és a békesség új érzete érkezett a kapcsolatunkba. A Lélek olyan erős volt az otthonunkban azon az estén, hogy szinte tapintható volt. A szeretet egy teljesen új szintjét éreztük egymás és a Szabadító iránt a szívünkben. Tudtuk, hogy ez azért van, mert örökkévaló szövetségek által egymáshoz és Mennyei Atyánkhoz kötöttük magunkat.
Tanulságok
Az élményeinken keresztül Keatonnal mindketten tanúi vagyunk annak, milyen fontos felépíteni és megerősíteni a kapcsolatunkat egyénileg és közösen is a Szabadítónkkal, Jézus Krisztussal és szerető Mennyei Atyánkkal. A templomi pecsételés lehetővé teszi számunkra, hogy teljes mértékben érezzük azt a hatalmat, melyet a szövetségek megkötése és megtartása hoz egy házasságba – hogy azok valóban átalakíthatják az egymás iránti szeretetünket, és meghívhatják a Szabadító gyógyító, megváltó és képessé tévő szeretetét a kapcsolatunkba.
Én is visszhangozom Russell M Nelson elnök közelmúltbeli kérését: „Ha lehetőségem lenne szemtől szembe beszélni minden fiatal felnőttel, arra kérnélek benneteket, hogy keressetek társat, akivel egymáshoz pecsételhetnek benneteket a templomban. Talán azon tűnődtök, vajon miben lesz így más az életetek. Megígérem nektek, hogy egészen más lesz! Amikor a templomban köttök házasságot, és ismétlődően visszatértek, erőt nyertek, és útmutatást kaptok a döntéseitekben.”1
Keatonnal megtapasztaltuk, hogy egészen más lett az életünk – amint azt Nelson elnök is megmondta. Nemrégiben megszületett az első gyermekünk, egy csoda szép kislány, akinek köszönhetően egy új szintre léptünk Isten irántunk való szeretetének a megértésében. Minden alkalommal, amikor a gyönyörű szemébe nézünk, eszünkbe jutnak a templom és az örökkévaló családok mélyreható áldásai. Ő a miénk mindörökké, Keaton és én pedig örökre együtt lehetünk, mert egymáshoz pecsételtek minket az időre és az egész örökkévalóságra.
Tanúsítom, hogy a templomi pecsételés mindent megér, és ha továbbra is a szövetségeitekre összpontosítotok, és a templomot elsődleges fontosságúvá teszitek az életetekben, akkor látni fogjátok az Úr vezérlő kezét a kapcsolatotokban.