Lassú olvasás: Meglátni a Szabadítót a szentírásokban

Mindezek kiküszöbölésére a képzőművészeti múzeumok szerte a világon arra biztatják a látogatókat, hogy gyakorolják azt, amit úgy neveznek, hogy „lassú nézés”.² Arra kérik az embereket, hogy válasszák ki a múzeum egyik műalkotását, helyezzék magukat kényelembe, és alaposan vegyék szemügyre egy darabig – úgy 5-10 percig. Nézzék meg különböző szögekből. Lépjenek közelebb, hogy jobban lássák a részleteket. Lépjenek hátrébb, hogy jobban lássák a teljes alkotást. Néha a látogatókat még arra is megkérik, hogy ne olvassák el a műtárgy mellett lévő múzeumi értelmezést – legalábbis addig, amíg nem volt lehetőségük saját véleményt alkotni és saját felfedezéseket tenni.

A lassú nézés sok ember számára változtatta meg a múzeumlátogatás élményét. Vannak olyanok, akik korábban nem tartották magukat nagy művészetkedvelőnek, de ezután szenvedélyük lett a képzőművészet. Egyre magabiztosabban érzik azt, hogy bármilyen műalkotásban képesek értelmet találni, és örömre lelnek abban, amit felfedeznek. Rájönnek, hogy művészettörténeti diploma nélkül is megérintheti az embert egy műalkotás; ehhez csak le kell lassítani, és lehetőséget kell adni a műalkotásnak arra, hogy elvégezze azt, amire meg lett alkotva.

Vajon alkalmazhatók-e ugyanezek az alapelvek a szentírások olvasására is – például a Mormon könyve idei tanulmányozására a Jöjj, kövess engem! keretében?

Tudjuk, hogy a Mormon könyve, lévén egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, azzal a szándékkal íródott, hogy megerősítse a Szabadítóba vetett hitünket (lásd 1 Nefi 6:4). Tudjuk, hogy Isten sugalmazott prófétái írták, kifejezetten a mi napjainkra (lásd például Mormon 8:35). Tudjuk, hogy a Mormon könyvét író ősi próféták nagy személyes áldozatokat hoztak ezért. Már a szavak fémlemezekre vésése is aprólékos és fáradságos folyamat volt (lásd Jákób 4:1). Néhányan pedig az életüket kockáztatták a feljegyzés megőrzéséért, hogy az ma is a rendelkezésünkre álljon (lásd Mormon 6:6; Moróni 1).

Néha azonban olyan elfoglaltak vagyunk, hogy gyorsan letudjuk a Mormon könyve olvasását. Lehet, hogy reggeli közben vagy munkába menet átfutunk néhány verset. Még az is lehet, hogy a tekintetünk végigpásztázza az összes szót egy-egy fejezetben, de nem sok minden marad meg belőle. És ha nem is mindig, de időnként megesik, hogy amikor becsukjuk a könyvet vagy az alkalmazást, pont ugyanúgy érezzük magunkat, mint amikor nekikezdtünk.

Ha egy képzőművészeti remekmű megérdemli, hogy „lassú nézés” alkalmazásával értékeljék, akkor talán a Mormon könyve megérdemli részünkről a „lassú olvasást”. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a szentírás-tanulmányozásunknak tovább kell tartania, csupán azt jelenti, hogy esetleg javunkra válna egy ütemváltás. Ahelyett, hogy gyorsan végig akarnánk olvasni egy fejezetet, a mai tanulmányozás összpontosíthatna mindössze három-négy versre. De úgy, hogy tényleg elmerülünk azokban a versekben. Észreveszünk részleteket, szavakat és kifejezéseket. Eltöprengünk azon, hogy miért lehet fontos az egyik vagy a másik. Tanít-e nekem valamit a Szabadítóról? Elmélyíti-e az Őiránta való szeretetemet és az Őbelé vetett hitemet? Van-e valami, amit szeretne, hogy tudjak?

A lassú olvasás lehetővé teszi számunkra, hogy észrevegyünk olyan dolgokat a Mormon könyvében, amelyeket máskülönben nem vennénk észre. Ami a legfontosabb: segíthet gyakrabban meglátnunk a Szabadítót ebben a könyvben, amely azért íródott, hogy bizonyságot tegyen Őróla. A lassú olvasás egy olyan módszer, amely rányitja a szemünket, az elménket és a szívünket a Mormon könyve hathatós bizonyságára Jézus Krisztusról. Egy ihletadó műalkotás – amikor időt szakítunk arra, hogy valóban meglássuk azt – életre szóló hatással lehet az emberre. Ha meglátjuk a Szabadítót a szentírásokban, az még ennél is behatóbban képes mély hatást gyakorolni a gondolatainkra és az érzéseinkre – következésképpen pedig az életünkre is.

Tegyük fel például, hogy az 1 Nefi 1. fejezetét olvasod. Felkelti a figyelmedet a 6. vers, ezért lelassítasz, és elidőzöl ott. Talán a Lehi által látott „tűzoszlop” fogott meg, amely „megállapodott előtte egy kősziklán”. A tűz nem szokott így viselkedni. Mit jelenthet ez? Esetleg felötlenek benned a szentírásokban említett egyéb tűzoszlopok (a lábjegyzetek segíthetnek ezen a téren). Eltöprenghetsz azon, miért hasonlítják oly gyakran az Úr jelenlétét tűzhöz. Mit árul el ez neked Őróla? Előfordult már, hogy Ő olyan volt a te életedben, mint egy tűzoszlop?

Máris bőven van min elgondolkodni, pedig messze még a vers vége.

Természetesen az is sokat tud adni, ha gyorsan végigolvassuk a Mormon könyvét. Segíthet nagy vonalakban megismerkednünk a történetszálakkal és az ismétlődő témákkal. Azonban a Mormon könyve részleteiből sokat tanulhatunk Jézus Krisztusról, és olykor úgy láthatjuk meg a legjobban ezeket a részleteket, ha lelassítunk és gondosan szemlélődünk.

Nefi azt mondta az általa a Mormon könyvébe leírt szavakról, hogy „ezek Krisztus szavai, és ő adta nekem azokat; és… Krisztus az utolsó napon hatalommal és nagy dicsőséggel meg fogja nektek mutatni, hogy ezek az ő szavai” (2 Nefi 33:10–11). Nem kell gyakorlott olvasónak lenned ahhoz, hogy megtaláld a Szabadító szavait a Mormon könyvében. Csak le kell lassítanod, és lehetőséget kell adnod a Mormon könyvének elvégezni azt, amire meg lett alkotva: építeni a Jézus Krisztusba vetett hitedet.