Tanítványság a mindennapi életben

Kép

M. Russell Ballard elnök

„Talán úgy érzitek, hogy nem azon a »hagyományos« ösvényen jártok, amelyen a társaitok. Talán féltek előrehaladni az életben, mert sok különböző irányba mehettek. Talán fenntartásaitok vannak azzal kapcsolatban, hogy azzá váljatok, akivé az Úr szeretné, hogy váljatok; elakadtatok a lehetőségek válaszútjánál.

Ahelyett, hogy azon aggódnátok, vajon a helyes úton jártok-e, inkább összpontosítsátok az energiátokat azon dolgok megtételére, amelyek számítanak. Tűzzetek ki világos és konkrét célokat, hogy azzá váljatok, amivé szeretnétek. Törekedjetek az Úr útmutatására e folyamat során.

Ha az ösvényen bizonytalanok vagytok a következő lépést illetően, akkor úgy cselekedjetek, mintha máris azok lennétek, akik lenni szeretnétek. Ha így tesztek, akkor ilyen emberré fogtok fejlődni. Végső soron éppen a tetteitek, a hozzáállásotok vezet majd el ahhoz, hogy olyan emberek legyetek, akik lenni szeretnétek.

Miközben azon dolgoztok, hogy ezzé az emberré váljatok, és hisztek Isten rátok vonatkozó tervében, érezni fogjátok azt a békességet, miszerint az életetek jó irányba halad – még akkor is, ha ez az irány nem teljesen világos, vagy különbözik a körülöttetek lévőktől.”

Kép

Jeffrey R. Holland elder

„Isten vigyáz ránk… Mindig bízhatunk Őbenne… Gyakran másokon keresztül válaszolja meg az imáinkat.

Azokon a napokon, amikor úgy érezzük, hogy elértük a teljesítőképességünk határait, jusson eszünkbe, hogy a határaink olyan kiterjedtek, mint a hitünk. A régi mondás úgy tartja: ahol nagy a szükség, közel a segítség. Mindaddig nem fogunk rájönni, mekkora is az erőnk, amíg nem lesz próbára téve, finomítva, majd ismét próbára téve.

Gyakran – és talán rendszerint – éppen az életünk nehéz, megterhelő időszakai a fejlődés időszakai. Ezek a meghatározó időszakok. Ezek visznek minket tovább attól, akik most vagyunk, afelé, akiknek lennünk kell.”

Kép

Dieter F. Uchtdorf elder

„Harriettel nemrég tértünk vissza egy csodás szolgálattételi látogatásról Dubajból. […]

[R]észt vettünk egy gyönyörű úrvacsorai gyűlésen egy bérelt szállodai bálteremben, Istennek hódoltunk Jézus Krisztus más tanítványaival együtt szerte a földkerekségről. Hálával telt meg a szívünk, amikor azt éreztük, hogy az egyház ottani tagjai befogadnak minket. Mily csodálatos egy olyan világméretű egyház részének lenni, amely Jézus Krisztus egyetemes evangéliumát hirdeti és gyakorolja!

Bárkik legyünk is vagy bárhol legyünk is, Jézus Krisztus az erősségünk. Békességre lelhetünk Őbenne, és egységre az Ő hithű tanítványaival, legyünk akár Utah-ban, Dubajban, Londonban vagy Brazíliában. Nem számít, hol vagyunk a világban, mind egységesek vagyunk a szövetség ösvényén, mely visszavezet szerető Atyánkhoz.”

Kép

Dieter F. Uchtdorf elder

„Születésétől kezdve a keresztre feszítésén át a végül bekövetkezett feltámadásáig, Jézus Krisztus a számára kijelölt küldetés útját járta. Tanítványaiként a mi küldetésünk az, hogy megtanuljuk követni az Ő ösvényét.

Örömteli élmény volt ezen a héten lelkileg és fizikailag is a Szabadító nyomdokain járni – többek között Betlehemben, a Szabadító születésének a helyén, ahol kezdetét vette az Ő földi utazása.

Amikor ellátogattunk a Szent Katalin-templomba, melyről úgy tartják, hogy Jézus Krisztus születési helyén áll, eszembe jutott a tanítványság azon útja, amelyen mindannyian járunk. Néhány gondolatomat a tanítványságról a BYU Jeruzsálemi Központjában tartott áhítaton is megosztottam.

Jézus Krisztus követőiként arra törekszünk, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadítónk, és mindenben, amit teszünk, az Ő példáját kövessük. Attól a pillanattól fogva, hogy rálépünk a tanítványság ösvényére, Istentől érkező látható és nem látható áldások kezdenek érni bennünket.

Nem számít, hol vagyunk, ti is és én is járhatunk ma a tanítványság ösvényén. Legyünk alázatosak, imádkozzunk Mennyei Atyánkhoz teljes szívünkből, és fejezzük ki az aziránti vágyunkat, hogy közel kerüljünk Hozzá és tanuljunk Tőle.”

Kép

két rajzolt alak egy ösvényen

Kép

Neil L. Andersen elder

„Cselekedj! Válj valakivé! Küzdd le! Oszd meg!

Kevés olyan felemelő élmény van, mint az MKK-ban lévő misszionáriusok társaságában lenni. Lélekemelő volt. Kathyvel és néhány családtagunkkal nemrégiben ott voltunk. Íme néhány gondolat, amely mindannyiunkra vonatkozik.

A misszionáriusoknak határozottan és világosan meg érteniük azt, hogy miben hisznek, mit tudnak és mit éreznek. Ez erőteljes hatással van arra, amit tesznek. Ugyanez igaz rátok és rám is.

Jézus Krisztus tanítványává válni több annál, hogy csupán tanulunk Róla. Megköveteli Isten szentírásbeli szavainak a tanulmányozását, a hitünkkel összhangban lévő cselekvést, valamint a Szabadító példájának a követését. A hit és a követés kéz a kézben jár.

Missziós tapasztalattal a hátam mögött megtanultam, hogyan hagyatkozzak a Szabadítóra, támaszkodjak Őrá, keressem Őt, és engedjem, hogy vigaszt nyújtson nekem a kihívások közepette. Ezek a leckék egész életem során utat mutattak nekem, ahogyan a ti élményeitek is mindeddig utat mutattak nektek.

Misszionáriusokként – és Jézus Krisztus követőiként – tanítjuk és segítjük azokat, akik készen állnak közelebb jönni a Szabadítóhoz. A cselekedeteink és szavaink által minden embernek, akivel kapcsolatba kerülünk, tanúságot kell éreznie Isten irántuk táplált szeretetéről és a Szabadítónk, Jézus Krisztus iránti odaadásunkról.”

Kép

Gerrit W. Gong elder

„»Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít« (Filippibeliek 4:13). […]

Krisztus fiatal tanítványaiként napjainkban félelmetes akadályokkal fogtok szembesülni. […]

Kérlek, emlékezzetek rá, hogy a szövetség ösvénye a legbiztonságosabb, leggyorsabb és legboldogabb út előre. Ezek a szövetségek – a prófétákkal, látnokokkal és kikinyilatkoztatókkal egyetemben – jelzésként szolgálnak az ösvény mentén, terelgetve a Mennyei Atyátokhoz visszavezető utazásotokat.”

Kép

Ulisses Soares elder

„Jézus Krisztus követőiként az Őrajta és az engesztelő áldozatán keresztül oly bőkezűen felkínált békességnek az előmozdítói vagyunk.

A Szabadító békességét egyebek közt azzal mozdíthatjuk elő, ahogyan egymással bánunk. A Szabadítóhoz való közeledésünk és hasonlóbbá válásunk egyik legnyilvánvalóbb jele az, hogy a körülményektől függetlenül milyen szeretetteljesen, türelmesen és kedvesen bánunk az embertársainkkal.

Amint igyekszünk kifejleszteni a Szabadítóéhoz hasonló tulajdonságokat, az Ő békességének az eszközévé lehetünk a világban az Ő maga által felállított minta szerint. Arra kérlek titeket, gondoljátok át, miként alakíthatjuk át magunkat felemelő és támogató emberekké, akikben megértő és megbocsátó szív dobog, és akik a legjobbat keresik másokban, mindig szem előtt tartva, hogy »ha van bármi, ami erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó, akkor törekszünk azokra a dolgokra« (Hittételek 1:13).”

Kép

Ulisses Soares elder

„A közelmúltban tett brazíliai látogatásom során váratlan – ugyanakkor feledhetetlen – élményben volt részem Krisztus egyik lélekemelő tanítványával, Marcos Rossival.

Marcos Hanhart-szindrómával született; ez egy ritka rendellenesség, amely miatt a karjai és a lábai nem fejlődtek ki teljesen. Az orvosok csupán 30 évet adtak neki, de időközben ezt már maga mögött hagyta, és továbbra is túltekint a korlátain. Marcos férj és apa, szerző, szörfös, gördeszkás, búvár, lemezlovas, énekes, nemzetközi beszélő és így tovább.

Mindannyiunknak vannak korlátai, de az számít, hogy miként tanulunk és fejlődünk azon akadályok nyomán, amelyek máskülönben visszavetnének minket. A küszködései ellenére Marcos hite erős. Érti, hogy a próbatételei időlegesek. Mennyei Atyánk örökkévaló tervéért érzett hálája mindennap boldogságot és ösztönzést ad neki.

Atyánk azt szeretné, ha egy nap visszatérnénk Őhozzá, és azt az ígéretet kapjuk, hogy tökéletessé tétethetünk a Szabadítóban. Addig a napig Ő velünk van halandó utazásunk minden egyes lépésében. Amikor Őhozzá fordulunk, az előttünk álló kihívások ellenére is örömre lelünk.”

Kép

Camille N. Johnson elnök

„Enyhülésre lelünk – csalódás, szívfájdalom és bármilyen kihívás közepette –, amikor szívünkben és elménkben Jézus Krisztushoz igazodunk. Ahhoz, hogy Őhozzá igazodjunk és úgy is maradjunk, naponta tanúsítjuk az Isten iránti odaadásunkat, imádkozunk és tanulmányozzuk a szentírásokat. Naponta bűnbánatot tartunk. Szolgálunk. Az általunk kimondott szó »erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó« (Hittételek 1:13).

Mindez meghívja a Lelket, hogy legyen jelen az életünkben. Alaposan odafigyelünk a Szentlélek megnyilatkozásaira. Úgy alakítjuk a gondolatainkat és az időtöltéseinket, hogy biztosan állandó kapcsolatban legyünk a mennyel.”

Kép

Kristin M. Yee nővér

„Múlt szombaton lefutottam egy 5 km-es távot néhány csodálatos nő és férfi társaságában az Együtt Krisztusban utah-i FEF-konferencián. Megérintett annak az estének a lelkülete. Nagyon jól éreztük magunkat és feltöltődtünk, miközben összegyűltünk és Krisztusról beszélgettünk, valamint az Ő szent háza közelében futottunk. Számos hasonlat ötlött fel bennem, amelyeket meg akarok osztani veletek.

Először is, a saját iramunkban kellett futnunk.

Az én célom ezen a távon az volt, hogy lefussam, ne álljak meg, és érjek be a célba. (Nem toltam túl az elvárásokat!) Felkészülés közben rájöttem, hogy sokkal messzebbre tudok eljutni, amikor a saját iramomban, egyenletesen futok. Ezen a gyönyörű futáson egyesek gyorsak voltak, mások lassúak, megint mások sétáltak, néhányan pedig kerekesszékben tolták egy-egy barátjukat vagy családtagjukat. Nem arról szólt az egész, hogy ki ér be elsőként vagy utolsóként, hanem arról, hogy buzdítsuk egymást a kitartásra, együtt megcsináljuk, és eljussunk a célig.

A ti iramotok és haladásotok rátok és az Úrra tartozik. És szerintem Őt nem igazán érdekli az, hogy hol helyezkedtek el az előttetek vagy mögöttetek haladókhoz képest. Azt gondolom, Ő inkább arra összpontosít, hogy segítsen nektek egyre haladni előre, bárhol is tartsatok éppen a Hozzá hazavezető személyes utazásotokon. Találjátok hát meg és élvezzétek a saját iramotokat, és engedjétek, hogy Mennyei Atya és a Szabadító megerősítse és megvilágosítsa a lépteiteket!

Másodszor, együtt jobban futunk!

Annyira jó volt a Szabadító ilyen sok fantasztikus tanítványával találkozni és együtt futni! Azáltal, hogy mások is futottak mellettem, ösztönözve éreztem magam a kitartásra, és a táv nem is érződött olyan hosszúnak. Az egyik nővér meg is jegyezte, hogy a társaságomban sokkal jobban tud futni. Annyira jó volt az is, ahogy buzdítottuk egymást! Ahogy segítettünk másoknak a táv során, az valójában nekünk is megadta az ösztönzést a továbbhaladáshoz. Valahogy még ahhoz is maradt elég levegőm, hogy futás közben beszélgessek, és azt éreztem, hogy bármeddig bírnám. Szerintem ez annak volt köszönhető, hogy kikkel futottam – és hogy valójában Kiért futottunk. Krisztusban gyűltünk össze.

És éppen úgy, ahogyan ezen az 5 km-es futáson felemeltük és buzdítottuk egymást, a Szabadító gyakran másokon keresztül munkálkodik e halandó futás során, hogy felemelje a terheinket, és erőt, buzdítást, biztonságot, vigaszt és fokozott örömöt nyújtson nekünk. Enyhülést ad nekünk azok által, akik mellettünk futnak.

Az utolsó szakasz hosszú volt és felfelé vitt, egyenesen az esti kivilágításban ragyogó Utah-i Saratoga Springs templom felé. Nem fogom egyhamar elfelejteni a véghajrában nyújtott és kapott bajtársiasságot és szeretetet. Erősítsük hát egymást, és érezzünk fokozott örömöt, miközben együtt futjuk meg ezt a futást Krisztusban!”

Kép

Tracy Y. Browning nővér

„Jézus Krisztus arra hív minket, hogy kövessük az Ő példáját a mindennapi életünkben. Továbbá boldogságot ígér, amikor igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy kövessük Őt, és az Ő életét vegyük példaként a sajátunkhoz. Nemrégiben nagyobb vágyat éreztem arra, hogy a Szabadítónkhoz hasonlóan én is türelmesebb legyek. Jézus Krisztus a földi életében és szolgálattételében tökéletes példát mutatott a türelemre. Ő mindent úgy viselt el és vitt véghez, hogy készségesen alávetette magát Mennyei Atyának. […]

Szeretem [az Én Jézust fogom követni című] éneket, hiszen arról szól, amit minden egyes nap igyekszem megtenni, vagyis a Szabadítónk példáját követni.

[A]mint a szöveg fogalmaz: »Próbálom Jézust követni… Úgy szeress, ahogy Ő szeret.« Gyönyörű üzenet!

Erről szól a János 13:15 is: »Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek«. Ezt én hangsúlyos útmutatásnak tekintem arra vonatkozóan, hogy a Szabadító követendő mintát ad nekünk; hogy amennyiben keressük Őt és keressük az Ő mintáját, akkor hasonlóbbá válhatunk Őhozzá.

Arra kérlek tehát benneteket, hogy erre igyekezzetek ma rájönni: Milyen módokon szeretné Jézus, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá? És legyetek egészen tudatosak abban az igyekezetben, hogy e módok közül néhányat még ma a viselkedésetek és a cselekedeteitek és a beszédetek részévé tegyetek.”

Kép

Tracy Y. Browning nővér

„Lehet, hogy a gyermekek termetükben kicsik, lélekben azonban nem. A legtöbb gyermek nem használ nagy szavakat, és nagyon egyszerűen magyaráznak el dolgokat. Nem ismernek félelmet abban, amiről tudják, hogy igaz. Kijelentenek dolgokat. Nincs sok köntörfalazás. Ez erőteljessé teszi számomra a bizonyságukat, és remélem, hogy képesek vagyunk Jézus Krisztus tanítványaiként tekinteni rájuk.

Arra kérjük őket, hogy nyolcévesen szövetségeket kössenek, és ők megteszik. Emellett pedig tanítványok is. Amikor megkérjük őket, hogy használják a tanítványságukat, amikor tanítványokként tekintünk rájuk és tanítványokként bánunk velük, akkor fel fognak nőni bármely feladathoz, amelyet kitűzünk számukra.”