Önellátási tanfolyamok: A pénzügyek és az evangéliumi igazságok összekapcsolása. Liahóna, 2024. jan.
Önellátási tanfolyamok: A pénzügyek és az evangéliumi igazságok összekapcsolása
Az önellátási tanfolyamok segítenek a résztvevőknek lelki meglátások birtokában szemlélni a pénzügyi szükségleteiket.
Az Úr néhány legkorábbi utasítása, melyet a gyermekeinek adott, a munkáról és az önellátásról szólt. Az Ószövetségben arra utasította Ádámot és Évát, hogy „orczád verítékével egyed a te kenyeredet” (1 Mózes 3:19). Az izráelitáknak pedig ezt mondta: „Hat napon át munkálkodjál” (2 Mózes 20:9).
Napjainkban az egyház által fenntartott önellátási csoportok világszerte segítenek Isten gyermekeinek iskolázottabbá és érzelmileg ellenállóképesebbé válni, jobb állást találni, vállalkozást indítani, és – amint azt a következő beszámolók is mutatják – jobban kezelni a pénzügyeiket.
Szűkös jövedelemből tizedet fizetni
Házassága alatt Deborah (USA, Michigan) mindig gond nélkül boldogult a pénzügyei kezelésével. Miután azonban a férjével különváltak, a számlák kifizetése nehezebbé vált. Bár Deborah korábban élvezte a rendszeres templomlátogatást, elkezdett küszködni a tizedfizetéssel, és nem ment többé a templomba.
Segítséget kért a püspökétől, aki beszélt neki az egyház önellátási tanfolyamáról a személyes pénzügyek kezelését illetően; ilyen tanfolyamot az ő cövekében is tartottak. Deborah beleegyezett a részvételbe, bár eleinte nem látott rá okot: „Az igazat megvallva, azt mondtam magamban: Nem tudom, miért vagyok itt. Értek a pénzem beosztásához. Egész életemben csináltam.”
Deborah találkozott a csoporttal és egy moderátorral. Heti két órában egyaránt tanultak a pénzügyi egyensúly világi vonatkozásairól (amilyen például egy költségvetés összeállítása), és a pénzügyi egyensúly lelki vonatkozásairól (amilyen például a bevételek felett gyakorolt hithű sáfárság). „Én magam soha nem kötöttem össze úgy ezt a két dolgot, ahogy ez a tanfolyam összekötötte őket” – ismeri be Deborah.
Úgy érzi, hogy a Mennyei Atyával ápolt szövetséges kapcsolata segített neki megtanulni, hogyan vonja be Őt a pénzügyi döntéseibe. „Mennyei Atyám mindig is ott volt mellettem. […] Mindenbe be kell vonnom Őt.”
Amikor Deborah az önellátási csoportjában kapott késztetések és útmutatások szerint cselekedett, félre tudott tenni pénzt a tizedre, ki tudta fizetni a számláit, és még megtakarítani is tudott, anélkül, hogy növelte volna a bevételeit.
Heber J. Grant elnök (1856–1945) bizonyságot tett arról, hogy a tizedfizetést követően a bevétel fennmaradó részével többet lehet elvégezni, mint amennyit a teljes, tizedfizetés előtti összeggel: „Tanúságot teszek…, hogy azok a férfiak és nők, akik maradéktalanul tisztességesek voltak Istennel, akik… fizették a tizedüket…, bizonyságot tesznek…, hogy Isten olyan bölcsességet adott nekik, mely által ki tudták használni a maradék kilenc tizedet, és az nagyobb értékkel bírt számukra és többet értek el vele, mint ha nem lettek volna tisztességesek az Úrral.”1
Deborah mind világi, mind lelki téren áldásokban részesült (lásd Móziás 2:41), amikor betartotta a tizedfizetés törvényét, és evangéliumi tantételeket alkalmazott a pénze beosztásakor. Az önellátási csoportjától kapott iránymutatás és a Szentlélektől kapott sugalmazás lehetővé tette számára, hogy újra legyen templomi ajánlása és visszatérhessen a templomba. „Mindenről, amire azt mondtam, hogy képtelen vagyok rá, megmutatta nekem, hogy képes vagyok rá, és még sokkal többre is – osztja meg bizonyságát Deborah. – Amit ma tesz az ember, meghatározza a jövőjét, én pedig azt szeretném, ha a jövőben beléphetnék abba a detroiti templomba, és újra elkezdhetém végezni a munkát az őseimért.”
Fénykép Csu Ju-hszüan és Caj Jao-csin jóvoltából
Kikerülni az adósságból
A tajvani Közép-Tajpej Cövekhez tartozó Csu Ju-hszüannak a saját képességeit meghaladó bölcsességre volt szüksége, miután egy félresikerült befektetése miatt hatalmas adóssága keletkezett. Emiatt Ju-hszüan átmenetileg teljesen „lefagyott”, és nem tudta, mitévő legyen. Azonban megalázkodott, és imában Mennyei Atyához fordult. Az imából bátorságot nyert ahhoz, hogy elmondja a férjének, mi történt. A férje, Caj Jao-csin gyengéden és alázattal arról biztosította őt, hogy majd megoldják a helyzetet, és kikeverednek az adósságból. Közös imában keresték az Úr útmutatását.
Mindketten azt érezték, hogy hasznukra válhatna az egyház személyes pénzügyekre vonatkozó önellátási tanfolyama. A nyomasztó adósság ellenére kidolgoztak egy törlesztési tervet. A tanfolyam segítségével megtanulták, hogy – amint Ju-hszüan mondja – „előre kell rangsorolni a tizedet és… egy isteni mód szerint kell kezelni a pénzügyeket. Azt is megtanultuk, hogy csakis a szükségleteinket sorolva előre kell költségvetést készítenünk a kiadásainkhoz.”
Ez a házaspár nemcsak azt tanulta meg a személyes pénzügyekkel foglalkozó csoportban, hogy felelősségteljesen készítsenek költségvetést a jövedelmükhöz, hanem Ju-hszüan ahhoz is ihletet merített belőle, hogy munkahelyet váltson. A váltás magasabb fizetést eredményezett, amit az adóssága törlesztésére tudott fordítani.
A célkitűzésükben egységesek lévén mindketten arra használtak fel minden kapott prémiumot, a befektetéseiket, valamint a teljes idejű és részmunkaidős állásaikból származó összes többletbevételüket, hogy visszafizessék a feleség adósságát. Az Úr segítségével minden kiadásukat fedezni tudták, és ami a legfontosabb, továbbra is fizették a tizedüket, valamint más felajánlásokat is adtak.
Az Úr kijelentette: „…az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről… De ennek szükségképpen a saját módomon kell megtörténnie” (Tan és szövetségek 104:15–16). Az egyének és a családok világszerte felfedezik, hogyan gondoskodik róluk Ő, miközben a gyakorlatban alkalmazzák a lelki és pénzügyi önellátás tantételeit.
Az eszközökről is tanítani, nemcsak a célokról
A texasi Curtis és Pshaunda Scott szerették volna bölcsen kezelni a pénzügyeiket, csak éppen ennek a mikéntjében nem tudtak dűlőre jutni. Pshaunda tudta, hogy egészségbiztosításra van szükségük, Curtis viszont tudta, hogy nem engedhetik meg maguknak. Bár szeretik egymást, eltérő pénzügyi szemléletmódjuk feszültséget vitt a házasságukba. „Amikor a pénzügyekről volt szó – idézi fel Pshaunda –, nemhogy más mozit néztünk, de szerintem más városban is voltunk.”
Ezzel Curtis is egyetért. „A pénz mindig is bosszantó kérdés volt, és elmaradt köztünk egy-két fontos beszélgetés.”
A püspökük azt javasolta, hogy Pshaunda és Curtis kezdjen el járni a cövekükben felkínált személyes pénzügyek önellátási tanfolyamra.
Curtis meglepődött azon, hogy mennyire bejön neki az osztályban alkalmazott nyitott beszélgetés módszere. Képes volt elmagyarázni a gondolatait, és meglátásokat kapni másoktól, akik értették a családja helyzetét. A csoportbeszélgetések nemcsak az evangéliumi tantételek, hanem azok gyakorlati alkalmazásának a felfedezésében is segítettek Curtisnek. A keresztelője óta eltelt hat évben Curtisnek gyakran tanították, hogy gyarapítsa a hitét, tegye jobbá az imáit, és kerüljön közelebb a Szabadítóhoz, de végre úgy érezte, az önellátási tanfolyam azt is megtanítja neki, hogyan tegye meg mindezt.
Amikor Curtis megtanulta, hogyan alkalmazza az evangélium tantételeit a pénzügyeiben és a vállalkozásában, mélyebben felismerte az Úr iránta táplált szeretetét. Azt mondja: „Ez igazából megerősítette a hitemet abban és a tudásomat arról, hogy Mennyei Atyánk mennyire törődik és foglalkozik velünk.”
Pshaunda úgy érezte, hogy az önellátási tanfolyam lelki vonatkozása segített neki megérteni, miként illeszkedhetnek akár még a pénzügyi dolgok is Isten tervébe. „Megerősítette a bizonyságomat… lépésről lépésre, sorról sorra.”
Miután belefoglalták az Úr tanításait a pénzügyi döntéseikbe, Curtis és Pshaunda végre egyetértenek. „Lassan csapattá érünk – állítja Pshaunda. – Nem mondanám, hogy gazdagok vagyunk, vagy hogy több pénzünk van, de határozottan a helyes irányba haladunk.”