Tized: törvény a védelmünk és a fejlődésünk érdekében

Lorenzo Snow elnök 1899 májusának elején késztetést érzett arra, hogy ellátogasson St. George városába és más dél-utahi településekre. Gyorsan elkezdett összegyűjteni egy csoportot – köztük általános felhatalmazottakat –, hogy elkísérjék hosszú útjára.

Amikor Snow elnök előkészületeket tett az utazásra, senkinek sem mondta el látogatásuk okát – valójában ő maga sem tudta. Később ezt mondta: „Amikor elhagytuk Salt Lake-et, nem tudtuk, pontosan miért is látogatjuk meg ezeket a déli településeket.”¹ Május 17-én azonban, nem sokkal azt követően, hogy az utazók megérkeztek St. George-ba, az Úr akarata „világosan megnyilvánult” prófétája előtt.² Egy 1899. május 18-án tartott gyűlésen Snow elnök ezt a kijelentést tette:

„Az az Úr szava hozzátok, fivéreim és nőtestvéreim, hogy tegyetek eleget annak, amit megkívánnak tőletek olyan népként, akiknek megadattak a felmagasztosulás és dicsőség e ragyogó kilátásai. És mi ez a kívánalom? Nos, olyasvalami, amit időről időre a fületekbe dörgedeztek, míg talán már bele is fáradtatok, hogy folyton ezt halljátok. […] Az Úr hozzátok intézett szava nem újdonság; egyszerűen ez: ELJÖTT AZ IDŐ MINDEN UTOLSÓ NAPI SZENT SZÁMÁRA, AKI ARRA SZÁMÍT, HOGY FELKÉSZÜLT LESZ A JÖVŐRE ÉS LÁBÁVAL ERŐSEN MEGÁLL A HELYES ALAPON, HOGY MEGTEGYE AZ ÚR AKARATÁT, ÉS TELJES MÉRTÉKBEN MEGFIZESSE TIZEDÉT. Ez az Úr hozzátok szóló szava, és ez lesz az Úr szava minden település számára szerte Sion földjén. Miután elmegyek tőletek és ti belegondoltok ebbe, ti magatok is látni fogjátok, hogy eljött az idő, amikor minden embernek fel kell állnia, és teljes mértékben meg kell fizetnie tizedét. Az Úr megáldott minket és irgalommal volt irántunk a múltban; de olyan idők jönnek, amikor az Úr azt kívánja tőlünk, hogy felálljunk és megtegyük, amit parancsolt, és ne hanyagoljuk el tovább. Amit nektek mondok Sion e cövekében, el fogom mondani Sion minden cövekének, amelyet mindezidáig megszerveztek. Nincs olyan férfi vagy nő, aki most hallja, amit mondok, aki elégedettséget érezne, ha elmulasztana teljes tizedet fizetni.”³

Az apostolként töltött addigi 50 esztendő során Snow elnök ritkán említette a tized törvényét prédikálásaiban. A kapott kinyilatkoztatás miatt mindez megváltozott a utahi St. George-ban. Később ezt mondta: „Soha nem volt részem tökéletesebb kinyilatkoztatásban, mint abban [a kinyilatkoztatásban], melyet a tized e tárgyát illetően kaptam.”⁴ St. George-ból útitársaival együtt városról városra jártak Dél-Utahban és hazafelé, Salt Lake Citybe vivő útjuk során; 24 gyűlést tartottak. Snow elnök 26 prédikációt tartott. Minden alkalommal, amikor beszélt, azt tanácsolta a szenteknek, hogy engedelmeskedjenek a tized törvényének.

A csoport május 27-én tért vissza Salt Lake Citybe. Egy újságíró ezt a megfigyelést tette: „Az Elnök erősebbnek és tevékenyebbnek látszik, mint azon a napon, hogy elindult Salt Lake-ből.” Arra a megjegyzésre reagálva, hogy „szerfelett jól bírta az utazást”, a 85 esztendős próféta ezt felelte: „Igen, mindenki ezt mondja. […] Az utazás jót tett. Életemben soha nem éreztem magam ilyen jól. Érzem, hogy az Úr támogat engem, a szentek imáira válaszolva.”⁵

Amellett, hogy reagált a saját jólétére vonatkozó megjegyzésekre, megosztotta érzéseit a dél-utahi szentek hitéről és igazlelkűségéről is. Elmondta, hogy őt és társait „az öröm és nagyrabecsülés leghőbb megnyilvánulásaival” fogadták.⁶ Elmondta, hogy amikor azt tanácsolta a szenteknek, hogy engedelmeskedjenek a tized törvényének, „az Úr Lelke leszállott az emberekre, ők pedig felettébb örvendeztek, és szívükben megfogadták, hogy megtartják ezt a tantételt az utolsó betűig, a megfelelő lélekben.”⁷ Az emberek általános helyzetéről érdeklődő kérdésekre így felelt: „Kényelmes otthonokban élnek, különösen jól öltözöttek, és úgy tűnik, bőségesen megvannak nekik a föld enni- és innivaló javai. A St. George cövekben az emberek súlyos szárazságtól szenvednek, a legsúlyosabbtól, mely valaha is tarolt a vidéken, de hiszik, hogy hamarosan csapadékot kapnak.”⁸

Május 29-én és 30-án Snow elnök két prédikációt tartott a tized törvényéről; az elsőt az Ifjú Hölgyek Kölcsönös Fejlődési Társasága tisztségviselőinek, a másodikat pedig a Fiatal Férfiak Kölcsönös Fejlődési Társasága tisztségviselőinek.⁹ A második beszéd végeztével B. H. Roberts elder a Hetvenektől a következő határozatot tette közzé, melyet a jelenlévők egyhangúlag támogattak: „Határozat: Miszerint az Úr ránk vonatkozó jelen szavaként és akarataként elfogadjuk a tized tanát – amint azt Snow elnök az imént elénk tárta –, mégpedig teljes szívünkkel. Mi magunk be fogjuk tartani, és mindent meg fogunk tenni, ami csak hatalmunkban áll, hogy az utolsó napi szenteknél elérjük, hogy ők is hasonlóképp tegyenek.”¹⁰ Július 2-án az összes általános felhatalmazott, valamint az egyház minden cövekének és egyházközségének képviselője ünnepélyes összejövetelen vett részt a Salt Lake templomban, miután a találkozót megelőzően böjtöltek és imádkoztak, hogy felkészültek legyenek. A gyűlésen egyhangúlag elfogadták ugyanezt a határozatot.¹¹ Snow elnök maga is hű volt ehhez a határozathoz, és sok cövekben tanította a tized törvényét, felügyelve más egyházi vezetők ugyanezen erőfeszítését.

A Snow elnök dél-utahi utazását követő hónapok során hírt kapott az utolsó napi szentek megújult elkötelezettségéről, hogy engedelmeskedjenek a tized törvényének. Ez a hír „a legnagyobb örömet és megelégedést” nyújtotta neki,¹² mert tudta, hogy az e törvény iránti további engedelmesség révén „a Mindenható áldásai ki fognak áradni erre a népre, az egyház pedig olyan erővel és iramban fog előrehaladni, amilyet eddig még soha nem tapasztaltunk”.¹³

Snow elnök újra és újra biztosította a szenteket afelől, hogy egyénileg is áldottak lesznek, mind fizikailag, mind lelkileg, amikor engedelmeskednek a tized törvényének.¹⁴ Ez az ígéret részben beteljesedett 1899 augusztusában, amikor a St. George-ban élők átmeneti enyhülést kaptak a szárazságban; hitüket körülbelül 7,5 centiméternyi eső jutalmazta, ami több volt, mint amennyi az elmúlt 13 hónap során összesen esett.¹⁵ Snow elnök azt is megígérte, hogy a tized törvényének való engedelmesség az egyház egészére is áldásokat hoz majd. Bizonyosan érezte, hogy a hithűek tizedei lehetővé fogják tenni az egyház számára, hogy megszabaduljon adósságától, melybe javarészt az üldöztetés miatt került.¹⁶ Ez az ígéret 1906-ban teljesedett be, öt évvel halála után. Az 1907. áprilisi általános konferencián Joseph F. Smith elnök ezt a bejelentést tette:

„Úgy hiszem, még sohasem volt olyan időszak az egyház történelme során, amikor a tized törvényét általánosabban és becsületesebben megtartották volna, mint ahogyan mostanában az utolsó napi szentek teszik. Az 1906-os esztendő során a nép tizede meghaladta bármely másik év tizedét. Ez jól mutatja, hogy az utolsó napi szentek eleget tesznek kötelességüknek, hisznek az evangéliumban, hajlandóak betartani Isten parancsolatait és talán még hűségesebben küzdenek, mint azelőtt bármikor. Egy másik dolgot is szeretnék elmondani nektek, miközben gratulációmat fejezem ki azért, hogy az Úr áldásával és a szentek tizedfizetésben tanúsított hűségének köszönhetően képesek voltunk kifizetni adósságainkat. Most Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nem tartozik egyetlen olyan dollárral sem, amit ne tudna egyszerre kifizetni. [Végre] abban a helyzetben vagyunk, hogy képesek vagyunk rögtön fizetni. Nem kell többet kölcsönvennünk, és nem is fogunk, ha az utolsó napi szentek továbbra is vallásuk szerint élnek és megtartják a tized [eme] törvényét.”¹⁷ [Lásd az 1. javaslatot a 171. oldalon.]

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V--VIII. oldalakat!

1. Nézd át Snow elnök beszámolóját a tizedről szóló kinyilatkoztatás elnyeréséről (163–166.oldal)! Gondolj bele abba, milyen készségesen utazott St. George-ba, az emberek pedig milyen készségesen engedelmeskedtek a tized törvényének! Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból?

2. Milyen tekintetben „nem bonyolult törvény” a tized? (Néhány példát találhatsz a 166–167. oldalon.) Miért gondolhatják úgy néhányan, hogy nehéz engedelmeskedni a tized törvényének? Hogyan segíthetnek Snow elnök tanításai bizonyságot kapni a tizedfizetésről?

3. Tanulmányozd a 168. oldalon kezdődő részt! Milyen áldásokban volt részed neked és szeretteidnek az egyház által finanszírozott épületeknek és programoknak köszönhetően? Miért kiváltság a tizedfizetés?

4. Snow elnök bizonyságát tette, hogy áldottak leszünk, amikor engedelmeskedünk a tized törvényének (169--170. oldal). Sorolj fel néhány olyan áldást, amelyet a tized törvénye hozott az életedbe, illetve családtagjaid és barátaid életébe!

5. Gondolkodj el Snow elnök szülőkhöz és tanítókhoz szóló tanácsán (170–171. oldal)! Szerinted miért fontos, hogy a gyerekek befizessék tizedüket, „bármily kevés legyen is az”? Milyen módokon tudjuk megtanítani a gyerekeknek a tized és a felajánlások fizetését?

Kapcsolódó szentírások: Malakiás 3:8–10; T&Sz 64:23; 119:1–7