Légy példa a hívőknek!

Nagyon örülök, hogy itt lehetek veletek ma este. Őszinte alázattal tölt el a belőletek áradó jóság. Inspiráló és csodás látványt nyújtotok. Remélem, hogy az édesanyám vagy Dalton nőtestvér aláírja az Egyéni fejlődés könyvemben, hogy teljesítettem a tudás 4. értéktapasztalatot, hiszen ez a beszéd bizonyára eleget tesz egy evangéliumi témáról mondott ötperces beszéd követelményeinek (lásd Fiatal nők egyéni fejlődése [füzet, 2001]. 35.).

Szeretem a fiatal nőket, szeretem az én fiatal nőimet, és szeretem a Fiatal Nők programját is. Ifjúságom fontos részét jelentették a Fiatal Nők programjai és közös tevékenységei. Szerettem a barátaimat, a nekünk tanított leckéket, az ifjúsági konferenciákat és a táborokat. Vezetőim szerettek, és megtanítottak az evangélium igazságaira. Második tanúságként szolgáltak azon evangéliumi igazságokat illetően, melyeket szüleim tanítottak nekem. Szüleim, püspököm és drága Fiatal Nők vezetőim „péld[ák voltak] a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban” (1 Timótheus 4:12). Készségesen követtem a példájukat, mert szerettem volna olyanná válni, mint ők.

Ahogy visszagondoltam fiatal nő éveimre, rájöttem, hogy annak idején nem értettem igazán, milyen jelentős dolgok történnek az életemben. Nem ismertem fel, hogy az egyházi tevékenységben való állandó részvételem segített kialakítanom egy életre szóló mintát és elkötelezettséget Jézus Krisztus tanításainak követésére. Nem fogtam fel azt sem, hogy mindez majd felkészít jövendő életemre mind személyesen, mind pedig feleségként, anyaként és vezetőként. Nem értettem, hogy amikor próbáltam a jót választani, azzal tiszteletben tartottam keresztelési szövetségeimet, hitet gyakoroltam, ápoltam erényemet és felkészültem a templomba való belépésre. Mindezt nem láttam akkor, ám kicsiny, mégis egyre nagyobb lépéseket téve fokozatosan hívővé váltam – és példájává a hívőknek.

Bár nekünk akkoriban nem volt Egyéni fejlődés programunk úgy, ahogy ma nektek van, volt azonban egy ehhez nagyon hasonló programunk. Ez szintén lehetőségeket biztosított a tanulásra és a tanultak gyakorlatba való átültetésére, valamint arra, hogy beszámolhassunk az evangéliumi alapelvek szerinti élet terén tanúsított előmenetelünkről. Nemrégiben alkalmam volt visszatekinteni ezen élményeimre, amikor egy barátom és példaképem, Kathy Andersen nőtestvér megosztotta velem saját Méhkas lányok kézikönyvét. Andersen nőtestvér sokat forgatott könyvéből most szeretnék megosztani veletek néhány részletet:

Az „Igaz szeretet” című rész a következőkre intett:

„1. Légy előzékeny és fogékony az órán.

2. Légy mindig becsületes. Fontos tudást szerezni az iskolában, ám ugyanolyan fontos az is, hogy becsületes és feddhetetlen légy, és soha ne csalj. Ha jól teljesítesz az órán, de becstelenséged révén jellemed megbukik, akkor nem tanultad meg az igazság jelentését.

3. Ne pletykálkodj, és ne figyelj oda mások pletykáira sem ebben a hónapban, majd pedig próbáld meg ezt életed mindennapos szokásává tenni.

4. Vedd észre, milyen sok kedves dolog rejtőzik családtagjaidban és barátaidban, majd pedig őszinte szívből mondd el nekik, hogy mit vettél észre bennük. Ennek köszönhetően még inkább szeretni fognak. Ne feledd azonban: hízelegned nem szabad, csak az igazat mondhatod” (Beehive Girl’s Handbook [1967–68], 59).

Bár a most felolvasottak egy kissé elavultnak tűnhetnek, mégis van bennük igazság. Egy fiatal nőnek, mint hívőnek mindig udvariasnak, becsületesnek és őszintének kell lennie, és kedves szavakkal kell szólnia. Ezek a dolgok kicsinek és egyszerűnek tűnhetnek, de a Mormon könyve-beli Alma próféta ezt tanítja: „Most tán azt gondolod, hogy ez balgaság tőlem; de íme, azt mondom neked, hogy kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat; és a kis eszközök sok esetben megszégyenítik a bölcseket” (Alma 37:6).

Az élő próféták követése szellemében mostanában a Fiatal Nők új egyéni fejlődési értékén, az erényen dolgoztam. Habár ez lehet, hogy kis és egyszerű dolognak tűnhet, tanúságomat teszem arról, hogy a 3. értéktapasztalat igen nagy hatással volt az életemre. Az értéktapasztalat megszerzéséhez tanulmányozni kell Alma 5. fejezetét, majd listát kell készíteni arról, mit fogunk megtenni, hogy felkészüljünk a templomba való belépésre és mindazon áldások elnyerésére, melyeket Mennyei Atyánk megígért nekünk. (Lásd Fiatal Nők egyéni fejlődése [melléklet, 2009.]. 3.)

Miközben Alma szavait tanulmányoztam, alázattal töltött el, hogy mennyi mindent meg kell tennem ahhoz, hogy a Jó Pásztor nyájába számláltassak. A naplómba feljegyzett lista a következőket tartalmazza:

„Azt kell választanom, hogy Istentől megszületek lelkileg, és arcomon az Ő képmását hordozom [lásd 14. vers].

Azt kell választanom, hogy hitet gyakorlok Annak megváltásában, aki engem teremtett [lásd 15. vers].

Azt kell választanom, hogy kiállok a gonoszok közül és elszakadok tőlük [lásd 57. vers].

Azt kell választanom, hogy levetkőzöm a kevélységet, kellően alázatossá válok, és feddhetetlenül járok Isten előtt [lásd 27–28. vers].

Azt kell választanom, hogy megváltozom, megbánom a bűneimet, és elfogadom az Úr meghívását, hogy Hozzá jöjjek és vegyek az élet fájának gyümölcséből [lásd 34. vers].”

Naplómban a következők megtételére köteleztem el magam. Ezek közül néhány valószínűleg saját kihívásaimat tükrözi:

„Olvasás közben még jobban magamra vonatkoztatom a szentírásokat.

Derűs lesz a hozzáállásom. Nem fogok siránkozni.

Tiszteletet fogok tanúsítani, és nem leszek hajlandó kigúnyolni másokat.

Ki fogom fejezni hálámat, különösen a hozzám legközelebb állók iránt.

Rendezettebb leszek, hogy meghívjam a Lelket az otthonomba és az életembe.

Bűnbánatot fogok tartani; növelni fogom alázatosságomat; el fogok tűnődni szívem lelki állapotán.

Meg fogok változni azáltal, hogy Alma szavait átültetem az életembe. Azt fogom választani, hogy fokozott elkötelezettséggel egyre inkább »példa [leszek] a hívőknek«”.

Mivel részt vettem ebben a „kis és egyszerű” egyéni fejlődési tevékenységben, nagymértékben megnőtt a prófétákról való bizonyságom, valamint az az iránti elkötelezettségem, hogy kövessem Jézus Krisztust. E célkitűzés teljesítése felkészített arra, hogy fogékonyabb legyek a Lélekre, amikor legközelebb elmegyek egy egyházi gyűlésre vagy a templomba. Minden alkalommal, amikor áttekintem a naplómba írottakat, érzem a Lelket, és emlékszem, mit éreztem, amikor e tapasztalaton dolgoztam a konyhaasztalnál ülve. Alma ötödik fejezete az egyik kedvenc fejezetemmé vált. Őszintén mondom, nagyon sok áldásban volt részem, mialatt az én egyéni fejlődési tapasztalatomon dolgoztam.

Az imént említést tettem Andersen nőtestvérről és a Méhkas lányok kézikönyvéről. Andersen nőtestvér ma már anya és nagymama. Férje, Neil L. Andersen elder a Hetvenek Elnökségének [most már a Tizenkét Apostol Kvórumának] tagja. Tetszik nekem, hogy bár sokszor költöztek, mindig pontosan tudja, hol találja a Méhkas lányok kézikönyvét, valamint a sálját, melyre a teljesítményeit igazoló jelvényeket tűzte. Andersen nőtestvér férje oldalán állva szerte a világon tanította az evangéliumot, és az egyház hithű tagjaként a női mivolt és jóság állandó példájául szolgált.

Tizenegy éves lányként Andersen nőtestvér alig várta már, hogy beléphessen a Fiatal Nők programjába. Amikor végre elérkezett a születésnapja, megkapta a Méhkas lányok kézikönyvét. Andersen nőtestvér így mesélt erről:

„A könyv elején ez volt olvasható: »A Méhkas csoportba tartozó lányként, majd pedig egész életed során nagy célok elérésére törekedj« (Beehive Girl’s Handbook, 12). Rögtön tudtam, hogy remek kaland elé nézek. Amikor hazavittem a könyvet, azon nyomban elolvastam elejétől végéig, hogy megtudjam, milyen célkitűzéseket kell teljesítenem az elkövetkezendő két év során.

Összeszámoltam: összesen nyolcvan célkitűzés közül lehetett választani. Nagy izgatottságomban elhatároztam, hogy ha keményen dolgozom, akkor mindet teljesíteni tudom – vagyis mindet, kivéve egyet: hogy »menj el a templomba… és végezz keresztelést a halottakért« (Beehive Girl’s Handbook, 140). Nem [tudtam] megkeresztelkedni a halottakért, mert egész Floridában [nem volt] templom.”

Anderson nőtestvér elhatározta, hogy édesapja elé tárja problémáját. Levele így folytatódik:

„Édesapám csupán egy pillanatig habozott. Nem voltak rokonaink nyugaton, és semmi okunk nem volt Utahba utazni. Apa mégis komoly hangon ezt felelte: »Kathy, ha teljesíted az összes többi követelményt a Méhkas könyvedben, akkor elviszünk a 4000 kilométerre lévő Salt Lake Citybe, hogy keresztelkedéseket tudj végezni a halottakért, és így teljesíthesd az utolsó célkitűzést is.«

Két éven keresztül dolgoztam a Méhkas könyv céljain, és hetvenkilencet teljesítettem is. Ez alatt a két év alatt édesapám is keményen dolgozott, hogy elegendő pénzt tudjon félretenni a templomi útra. Apa betartotta a nekem tett ígéretét.

Egy repülőút akkoriban túl költséges lett volna családunk számára, így 8000 kilométert autóztunk Salt Lake Citybe és vissza, hogy eleget tudjak tenni az utolsó célkitűzésemnek is. Ó, mily határtalan örömet éreztem, amikor a Salt Lake templomban halottakért keresztelkedhettem, és édesapám végezte a szertartást! Olyan élmény volt ez, amelyet soha nem fogok elfelejteni.

Örökké hálás leszek azért, hogy édesanyám és édesapám készen álltak a templomot életem fontos részévé tenni. […] Bölcsen megértették, hogy miközben a Fiatal Nők célkitűzésein dolgozom, meg fog erősödni a hitem. Szüleim hite és a Salt Lake Citybe vezető hosszú útért hozott áldozatuk mély hatással volt rám és az utánam következő nemzedékekre” (“I Can Complete All of the Goals—Except One,” kiadatlan kézirat).

Andersen nőtestvér fiatal lányként őszintén törekedett megtenni azokat a kis és egyszerű dolgokat, amelyek segítettek neki példaértékű nővé válni – példájává a hívőknek –, és ő valóban azzá is vált. Mindannyiótoknak megvan ugyanez a lehetősége. A jelenben választott kis és egyszerű dolgok hatalmas és dicső áldásokká lesznek felmagasztalva a jövőben. Ha mindennap úgy éltek, hogy az „példa a hívőknek”, akkor boldogabbak és magabiztosabbak lehettek. Meg fogja erősíteni a bizonyságotokat, segít megtartani keresztelési szövetségeiteket, és felkészít titeket a templom áldásainak elnyerésére, hogy idővel majd visszatérhessetek Mennyei Atyátokhoz.

Törekedjünk hát mindannyian arra, hogy „példa [legyünk] a hívőknek”! Éljünk Jézus Krisztus evangéliuma szerint, és tegyünk meg mindent, amit csak kérnek tőlünk – hittel, semmit sem kételkedvén, tiszta és erényes szívvel! Ez az én őszinte és alázatos imám Jézus Krisztus nevében, ámen.