Jöjjetek Hozzá!

Drága fivéreim és nővéreim világszerte, remegő térdekkel és elszorult torokkal állok előttetek. Szeretlek benneteket, és hálásan köszönöm támogató szavazataitokat. Oly kevésnek érzem magam. Több szempontból is.

Azonban vigaszt merítek abból, hogy az Úr mélységesen megáldott azzal az egy dologgal, mely képessé tesz a szent apostolságra, s melyből nem lehet engedni: a Szentlélek hatalma által tökéletesen és világosan tudom, hogy Jézus a Krisztus, Isten Szeretett Fia.

Nem ismerek senkit, akiben nagyobb szeretet lakozna Thomas S. Monson elnöknél. Olyan melegséget áraszt magából, mint a déli napfény. Mégis, amikor átadta nekem ezt a szent elhívást, képzelhetitek, mennyire erőt vett rajtam a józanság érzése, amint Isten prófétájának tekintete lelkem legmélyéig hatolt. Talán azt is el tudjátok képzelni, hogy mily hatalmas szeretetet éreztem az Úr és az Ő prófétája részéről, amikor Monson elnök átkarolt nagy, szerető karjaival. Szeretem Önt, Monson elnök.

Ha vannak közöttetek olyanok, akik ismernek engem, és ha tettem bármit, amivel megbántottalak volna benneteket, akkor a bocsánatotokat és a türelmeteket kérem. Nagy szükségem van a hitetekre és az értem való imáitokra.

Tudom, hogy még nem vagyok az, akivé válnom kell. Imádkozom, hogy készséges, és formálható legyek az Úr kezében az Ő tanításai és intései által. Vigasztalást nyújtanak Monson elnöknek a tegnap esti papsági ülésen elhangzott szavai, miszerint az Úr olyanná formálja hátunkat, hogy jól illeszkedjenek hozzá a rá nehezedő terhek.

16 évvel ezelőtt, pont miután elhívtak általános felhatalmazottnak, elkísértem Boyd K. Packer elnököt egy cövekkonferenciára. Soha nem fogom elfelejteni, amit akkor mondott. Így szólt a gyülekezethez: „Tudom, hogy ki vagyok.” Majd rövid szünet után azt mondta: „Egy senki.” Majd leülve az emelvényre hozzám fordult, és így szólt: „És te, Andersen testvér, te is egy senki vagy.” Majd hozzátette: „És ha valaha is elfelejted ezt, az Úr állandóan emlékeztetni fog rá, és az nem lesz kellemes.”

Szívből hálás vagyok értetek, az egyház hithű tagjaiért. Fiatal misszionáriusként Franciaországban szolgáltam. Éreztem, hogy bizonyságom kivirágzik, amikor tanúja voltam az egyháztagok Jézus Krisztus evangéliuma iránti hatalmas elkötelezettségének.

Az elmúlt húsz évben egyházi elhívásaink miatt 10 évet az Egyesült Államok határain kívül éltünk. Az országokban, melyek nyelve és kultúrája eltért az enyémtől, láttam, hogyan munkálkodik Isten ereje az életetekben. Milyen csodálatosak vagytok, ti, akik Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma hithű tagjainak hatalmas családjába tartoztok.

Az Úr olyan áldásokban részesített, melyeket soha nem tudok visszafizetni. Lehetővé tette, hogy feleségül vegyem egyik földi angyalát. Feleségem, Kathy a világosságom és a példaképem. Ő Isten becses leánya, telve tisztasággal és ártatlansággal. Nélküle semmi lennék. Egész életemben próbáltam azzá válni, akinek hisz engem.

Húsz évvel ezelőtt, mikor gyermekeink még fiatalok voltak, családunkat elhívták misszióba Franciaországba. Majd a további elhívások miatt újra városról városra, egyik földrészről a másikra kellett költözniük azon éveik során, mikor még oly fontos az állandóság. Az Úr mostanra bőségesen megáldotta őket csodálatos társakkal és különleges gyermekekkel. Szeretném megköszönni nekik jóságukat és értem hozott áldozataikat. Nagyon hálás vagyok hithű szüleimért is (édes-anyám ma itt van köztünk), és mindazokért, akik oly sokat tettek értem életem során.

Szeretném kifejezni a Hetvenekben szolgáló fivéreim iránti mély tiszteletemet és szeretetemet. Úgy szeretem őket, mint saját fivéremet. A közöttünk lévő kötelék és barátság nemcsak ezen a világon, hanem a fátyol túloldalán is megmarad.

Az Első Elnökség és a Tizenkettek 16 éven át a példaképeim és a tanítóim voltak. Sokat tanultam feddhetetlenségükből és igazlelkűségükből. E sok éven át soha nem tapasztaltam részükről fékezetlen haragot vagy bármilyen vágyat a személyes vagy anyagi nyereségszerzésre. Soha nem láttam, hogy bármelyikük is befolyásért vagy hatalomért helyezkedett volna.

Ehelyett láttam hűségüket, és tanúja voltam feleségük és gyermekeik iránti gondoskodó törődésüknek. Megtapasztaltam szeretetüket, valamint Mennyei Atyánkról és az Ő Fiáról való biztos tanúbizonyságukat. Figyeltem, hogy fáradhatatlanul először Isten királyságának felépítésére törekszenek. Láttam, hogy az Úr hatalma nyugszik rajtuk, felmagasztalva és támogatva őket. Tanúja voltam prófétai hangjuk beteljesülésének. Láttam, hogy betegek gyógyultak meg, és nemzetek áldattak meg hatalmuk által, és mellettük álltam olyan pillanatokban, melyek túl szentek ahhoz, hogy beszéljek róluk. Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy ők az Úr felkentjei.

Imádkozom, hogy lelkem olyan lehessen, mint Joseph B. Wirthlin elderé volt – kinek halála ezen elhíváshoz vezetett –, hogy olyanná válhassak, aki soha nem kívánja magára vonni a figyelmet, aki készen áll bárhová elmenni és bármit megtenni, amire az Úr prófétái kérik, és hogy kész legyek teljes odaadással tanúbizonyságot tenni a Szabadítóról, és Isten királyságát építeni a végső leheletemig.

A világ történelme során már régóta vártak a mi napjainkra. A szentírások úgy említik, mint amelyet „az Úr a világ megalapítása előtt rendelt el és készített elő” (T&Sz 128:5).

A kinyilatkoztatásokban szó esik egy nagy összegyűjtésről, amelyre majd sor kerül (lásd 2 Nefi 10:7–8; 3 Nefi 16:5). Ésaiás megjövendölte, hogy az Úr háza a hegy tetejére épül majd, és onnan fog szólni az Úr hangja a föld minden népéhez (lásd Ésaiás 2:2–3). Dániel kijelentette, hogy olyan lesz, mint egy kő, mely kéz érintése nélkül szakad ki a hegyből (lásd Dániel 2:34, 44–45). Péter mindenek újrateremtéséről beszélt (lásd Cselekedetek 3:20–21). Nefi látta, hogy a Bárány egyházának tagjai nem lesznek sokan, de ott lesznek minden országban és nemzetben (lásd 1 Nefi 14:12, 14).

Azokban a napokban élünk, mikor az Úr egy „bámulatos mű[vet] és csodá[t]” visz véghez (2 Nefi 25:17; lásd Ésaiás 29:14). Abban az áldásban van részünk, hogy családunk és utódaink számára elhozhattuk az evangéliumot, és segíthetünk előkészíteni a Szabadító második eljövetelét. Az Úr azt mondta, a visszaállítás célja az, hogy „világosság legyen a világ számára, és zászló [az Ő népe, vagyis a mi számunkra], …és [hogy] hírnök legyen orcá[ja] előtt, hogy előkészítse előtt[e] az utat” (T&Sz 45:9). A felelősségünk nem csekély; nem véletlenül vagyunk azok, akik; ha betartjuk a szövetségeinket rendeltetésünk eme napjaiban, az a dicsőség jelvénye lesz számunkra örökkön örökké.

Kiváltságomban állt látni az Úr keze munkáját szerte a világban. Nagy tisztelettel adózunk azoknak a pioníroknak, akik átkeltek a síkságon, hogy eljussanak a Sóstó völgyébe, de nem feledjük azt sem, hogy napjainkban sokkal több pionír él. Ők nem tolnak maguk előtt kézikocsikat, de sok tekintetben nagyon hasonlóak hozzájuk: hallották az Úr hangját a Mormon könyvén és személyes imáikon keresztül. Hittel és bűnbánatot tartva beléptek a keresztelővízbe, és szilárdan megvetették lábukat az evangélium termékeny talaján. Krisztus tanítványaiként készek voltak áldozatot hozni azért, ami helyes és igaz. És a Szentlélek ajándéka segítségével állhatatosan folytatják útjukat az örök élet felé.

Emlékeznünk kell arra, kedves fivéreim és nőtestvéreim, hogy kik vagyunk, és mit tartunk a kezünkben. Nem vagyunk egyedül azon vágyunkkal, hogy jót cselekedjünk; vannak más csodálatos emberek is, sokféle vallással és hittel.

Nem egyedül mi imádkozunk Atyánkhoz, és nem csak mi kapunk válaszokat az imáinkra; Mennyei Atyánk szereti minden gyermekét.

Nem csupán mi hozunk áldozatot egy nagyobb ügy érdekében; vannak más önzetlen emberek is.

Mások is osztoznak Krisztusba vetett hitünkben. Vannak hithű és tisztességes apák és anyák minden országban, akik szeretik egymást és gyermekeiket. Sok mindent tanulhatunk a körülöttünk élő jó emberektől.

Nem szabad azonban meghátrálnunk attól, ami különleges, és egyedül csak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában található meg. Csak itt található meg Isten papsága, mely mennyei hírnökök által lett visszaállítva a földre. Csak itt van meg a Mormon könyve, mely a Bibliával együtt kinyilatkoztatja és hirdeti Krisztus tökéletes isteni voltát és az Ő evangéliumát. Csak itt vannak Istennek prófétái, akik útmutatást hoznak a mennyekből, és akik rendelkeznek azon kulcsokkal, melyekkel a mennyben is megköttetik mindaz, amit a földön megkötnek.

Az egyház isteni küldetéséről való tudásunk miatt nem szabad feljebbvalónak éreznünk magunkat, vagy arrogánsnak lennünk, hanem a térdeinkre kell ereszkednünk, könyörögve az Úr segítségéért, hogy azzá válhassunk, akivé válnunk kell. De alázatunk ellenére nem szabad félénknek lennünk, mikor felidézzük az Úr szavait: „Ez az én egyházam, és én fogom megalapítani azt; és semmi nem dönti majd meg, csakis népem vétke” (Móziás 27:13).

Mindenek fölött hirdetjük Szabadítónkat és Megváltónkat, Jézus Krisztust. Mindazért, akik vagyunk, és akikké lehetünk, Neki tartozunk. És bár csodálattal tekintünk az Ő fenségére, nem azt kívánja tőlünk, hogy távolról csodáljuk Őt, hanem hogy inkább jöjjünk Hozzá. „Az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jelenések 3:20).

Szavai áthatolnak az évszázadokon, ezt visszhangozva:

„Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal” (János 11:25–26).

Fivérek és nőtestvérek, Ő él. Feltámadott. Ő irányítja szent munkáját a földön. Thomas S. Monson elnök az Ő prófétája. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.