Tanács a fiatal férfiaknak

A fiatal férfiak azért beszélnek a jövőről, mert még nincs múltjuk, az öregemberek pedig azért beszélnek a múltról, mert már nincs jövőjük. Én már öregember vagyok, de a jövőtökről szeretnék beszélni hozzátok, fiatal férfiak, akik ároni papságviselők vagytok.

Az ároni papságot, melyet viseltek, egy angyali hírnök állította vissza. „Az elrendelés egy angyal keze által történt, aki ugyanazon Jánosként mutatkozott be, akit az Újszövetségben Keresztelő Jánosnak hívnak. Az angyal elmagyarázta, hogy Péter, Jakab és János, az ősi apostolok irányítása alatt cselekszik, akiknek birtokában vannak a magasabb papság kulcsai, amelyet Melkisédek papságának neveznek.”¹

„Az alacsonyabb, vagyis az ároni papság hatalma és felhatalmazása az, hogy rendelkezzen az angyalok szolgálattételének kulcsaival, és hogy irányítson a külsőséges szertartásokban, az evangélium betűjével, a bűnbánat keresztségével a bűnök bocsánatára, a szövetségeknek és parancsolatoknak megfelelően.”²

Elrendeltek benneteket Isten papságának egyik hivatalába, és isteni felhatalmazást kaptatok, mellyel még e föld királyai, elöljárói és nagy emberei sem rendelkeznek és nem is rendelkezhetnek, hacsak meg nem alázkodnak, és át nem lépnek a kapun, amely az örök élethez vezet.

A szentírásokban sok feljegyzés található szolgálatot végző fiatal férfiakról. Sámuel együtt szolgált Élivel az Úr házában.³ Dávid ifjú volt még, mikor megküzdött Góliáttal.⁴ Mormon szolgálata 10 éves korában vette kezdetét.⁵ Joseph Smith 14 éves volt, amikor része volt az első látomásban.⁶ Krisztus pedig 12 éves volt, amikor rátaláltak a templomban, amint a bölcseket tanította.⁷

Pál így szólt Timótheushoz: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse.”⁸

Tanári pályafutásom kezdetén ifj. J. Reuben Clark elnök, az Első Elnökség első tanácsosa beszélt a tanárokhoz. Szavait a szívembe zártam, és azok a mai napig hatással vannak az életemre.

Clark elnök úgy jellemezte a fiatalokat, hogy „ők éhezik a Lélek dolgait [és] buzgón vágynak az evangélium tanulására”. Így folytatta: „Tisztán, hígítatlanul akarják megkapni. Tudni akarják…, miben hiszünk; bizonyságot szeretnének nyerni azok igazáról. Nem kétkedők, hanem kérdezők – az igazság keresői.”

Clark elnök hozzátette még: „Nem kell odalopakodnotok e lelkiekben tapasztalt ifjúság mögé, hogy vallásról suttogjatok a fülükbe; egyenesen eléjük állhattok, szemtől szembe, és beszélhettek velük… Nyíltan elhozhatjátok hozzájuk ezeket az igazságokat… Nincs szükség fokozatos megközelítésre!”⁹

Azóta ugyanúgy tanítom a fiatalokat, mint a felnőtteket.

Van néhány dolog, melyet meg kell értenetek.

A papság olyasmi, amit nem láthattok, nem hallhattok, nem érinthettek meg, és mégis valódi hatalom és igazi erő.

Amikor ötéves voltam, nagyon megbetegedtem. Kiderült, hogy gyermekbénulásom van, amely betegség az én kisvárosi orvosom számára teljesen ismeretlen volt akkoriban. Heteken keresztül feküdtem a nappaliban, a kályha mellett egy első világháborús tábori ágyon. Később már járni sem tudtam. Tisztán emlékszem, ahogy a linóleumpadlón csúsztam-másztam; felhúztam magam a székre, és újra járni tanultam. Sokkal szerencsésebb voltam, mint sorstársaim közül néhányan. Az egyik barátom egész életében mankóval és acél lábmerevítővel tudott csak járni.

Amikor megkezdtem az iskolát, éreztem, hogy az izmaim nagyon gyengék. Igen visszahúzódó voltam. Tudtam, hogy soha nem lesz belőlem sportoló.

Az sem segített túl sokat, amikor olvastam egy férfiról, aki elment az orvoshoz, hogy kezeltesse kisebbrendűségi komplexusát. Alapos vizsgálat után az orvos így szólt: „Szó sincs komplexusról. Ön valóban kisebbrendű!”

E biztatással vágtam hát neki az életnek, és eldöntöttem, hogy más területeken fogok kitűnni.

A pátriárkai áldásomban leltem reményre. A pátriárka, akivel azelőtt soha nem találkoztam, biztosított róla, hogy a pátriárkáknak valóban prófétai képességük van. Azt mondta, vágytam arra, hogy eljöjjek erre a földi életre, és készen álltam arra, hogy kiálljam a próbatételeket, melyek a halandó testben eltöltött életemet kísérik. Azt mondta, hogy olyan felépítésű és épp annyira erős testet kaptam, amely lehetővé teszi, hogy a fizikai akadályok ellenére is zavartalanul működhessen benne a lelkem. Ez bátorságot öntött belém.

Megtanultam, hogy az embernek mindig gondoskodnia kell a testéről. Ne jutassunk be semmit a szervezetünkbe, amely károsítja azt, ahogyan ezt a Bölcsesség szava is tanácsolja: vagyis teát, kávét, szeszes italt, dohányt, vagy bármi mást, ami szokásformáló, függőséget okozó vagy káros.

Olvassátok el a Tan és a szövetségek 89. szakaszát. Nagyszerű ígéreteket találtok benne:

„Mindazok a szentek, akik emlékeznek az itt elmondottak betartására és megtételére, a parancsolatok iránti engedelmességben járva, egészséget kapnak a köldökükbe és velőt a csontjaikba;

És bölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire találnak rá, méghozzá rejtett kincsekre;

És futnak és nem lesznek fáradtak, és járnak és nem lankadnak el.”

Majd jön az ígéret: „És én, az Úr ígéretet teszek nekik, hogy a pusztító angyal elhalad mellettük, miként Izráel gyermekei mellett, és nem öli meg őket.”¹⁰

Talán láttok olyanokat, akik látszólag tökéletesebb testet kaptak, mint ti. Ne essetek bele az önsajnálat csapdájába a magasságotok, a testsúlyotok, az arcvonásaitok, vagy akár a bőrszínetek vagy származásotok miatt.

Ti Isten fiai vagytok. Mennyei Szülők különleges lélekgyermekeiként éltetek a halandóság előtti létben. Mikor megszülettetek, kaptatok egy húsból, vérből és csontból álló halandó testet, melyben megtapasztalhatjátok a földi életet. Miközben arra készültök, hogy visszatérjetek Mennyei Atyánkhoz, próbatételeken kell átesnetek.

Ugyanazt a kérdést teszem fel nektek, amelyet Pál kérdezett a korinthusiaktól: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”¹¹

A nemetek a halandóság előtti létben lett meghatározva. Férfinak születtetek. Becsülnötök és védelmeznetek kell természetetek férfias elemeit. Tisztelettel kell bánnotok minden nővel és leánnyal, és óvnotok kell őket.

Ne becstelenítsétek meg magatokat. Soha senkinek ne engedjétek meg, hogy méltatlan módon érjen testetekhez, és ti se érjetek hozzá másokhoz méltatlan módon.

Kerüljétek a pornográfia és a kábítószerek halálos mérgét. Ha ezek beszivárogtak életetekbe, vigyázzatok! Ha hagyjátok őket tovább terjedni, elpusztíthatnak benneteket. Beszéljetek a szüleitekkel; beszéljetek a püspökötökkel. Ők tudni fogják, hogyan segítsenek nektek.

Ne díszítsétek testeteket tetoválással vagy testékszerekkel. Kerüljétek ezeket.

Ne barátkozzatok olyanokkal, akik aggállyal töltik el szüleiteket.

Lucifer és angyalseregének hatása mindenütt jelen van. Arra kísértenek benneteket, hogy olyan dolgokat tegyetek, mondjatok és gondoljatok, amelyek pusztulást okoznak. Álljatok ellen minden olyan hatásnak, amely meggyötörné lelketeket.¹²

Nem szabad félnetek. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy „minden [lénynek], akinek teste van, hatalma van azok felett, akiknek nincsen”.¹³ Lehi pedig azt, hogy „elegendő utasítást kaptak az emberek, hogy különbséget tegyenek jó és gonosz között”.¹⁴ Ne feledjétek, hogy imádságos lelketek ereje megvédelmez benneteket.

Emlékszem, amikor alámerítéssel megkeresztelkedtem „a bűnök bocsánatára”.¹⁵ Igen vonzónak találtam a gondolatot. Úgy véltem, hogy múltbéli bűneimet most mind elmosta a víz, és ha nem hibázok többet az életben, akkor tiszta maradhatok. Elhatároztam, hogy ezt fogom tenni. De valahogy nem egészen így sikerült. Rájöttem, hogy követtem el hibákat – bár nem szándékosan, de elkövettem őket. Egyszer buta módon azt gondoltam, hogy talán túl korán keresztelkedtem meg. Nem értettem, hogy az úrvacsora szertartása, melyet ti, ároni papságviselők szolgáltok ki, valójában a keresztelkedési szövetségünk és az azzal járó áldások megújítását jelenti. Nem értettem még a kinyilatkoztatás szavait, miszerint „megtart[hatom] bűnei[m] bocsánatát”.¹⁶

Ha bűnt, vagy valamilyen csínyt követtetek el, tanulnotok kell az engesztelés erejéről, arról, hogy miként működik. Mély, őszinte bűnbánat által felszabadíthatjátok ezt az erőt. Az apróbb dolgokat képes kiöblíteni, alaposabb áztatás és dörzsölés után pedig a komolyabb vétkeket is elmossa. Nincs olyan dolog, amiből ne tisztulhatnátok meg.

A keresztelkedésetek és konfirmálásotok alkalmával rátok ruházták a Szentlelket, aki mindig veletek van.

Papként szolgáltam az ároni papság kvórumában, amikor kitört a második világháború. Akkor rendeltek elderré, mikor elindultunk a háborúba.

Az volt az álmom, hogy követem Leon bátyámat, aki akkoriban egy B-24-es bombázót vezetett az angliai csatában. Önként jelentkeztem a légierő pilótaképzésére.

Egyetlen ponton múlt, hogy nem sikerült az írásbeli vizsgám. Az őrmester emlékezett rá, hogy volt több kétpontos kérdés is, és azt mondta, ha kettőre ezek közül félig meg tudok felelni, akkor átenged.

A teszt egy része feleletválasztós feladatokból állt. Az egyik kérdés így szólt: „Mire használják az etilén-glikolt?” Ha nem dolgoztam volna édesapám benzinkútján, nem tudtam volna, hogy fagyállóként alkalmazzák a járművekben. Így épp hogy csak, de átmentem.

Az alkalmassági vizsga miatt sokat imádkoztam. De aztán kiderült, hogy eléggé rutinszerű.

Ti, fiatal férfiak, ne panaszkodjatok az iskola miatt. Ne merüljetek el annyira a technikai dolgok tanulásában, hogy elmulasszátok megtanulni a praktikus dolgokat. Minden olyan praktikus dolog, amelyet a házban, a konyhában főzés közben, vagy a kertben megtanultok, a javatokra fog válni. Soha ne panaszkodjatok a tanulás miatt. Tanuljatok szorgalmasan, és ne hiányozzatok az órákról.

„Isten dicsősége az intelligencia, vagyis más szavakkal, a világosság és az igazság.”¹⁷

„Az intelligenciának bármely tantételét magunkévá tesszük ebben az életben, velünk ébred az a feltámadáskor.”¹⁸

Meg kell ismernünk „a fent lévő dolgokat, valamint a lent lévő dolgokat, a földben, és a földön, és az égben lévő dolgokat”¹⁹.

Megtanulhattok megjavítani, lefesteni vagy akár megvarrni egyes dolgokat, vagy elsajátíthattok más praktikus készségeket. Érdemes megtenni. Ha nem is kifejezetten a ti javatokra fognak válni, segíthet majd nektek valaki más szolgálatában.

Végül Ázsiában kötöttem ki, ahol ugyanolyan bombázók pilótája lettem, mint amilyennel a bátyám repült Angliában. A küldetésem – mint kiderült – az lett, hogy katonaként Japánban tanítsam az evangéliumot.

A háború egyik legkeményebb kihívása talán az a bizonytalanság, melyben élünk: hogy nem tudjuk, hogyan lesz vége, és folytathatjuk-e tovább az életünket.

Kaptam egy kisméretű katonai Mormon könyvét, amely belefért a zsebembe. Mindenhová magammal vittem. Olvasgattam. A részemmé vált. És mindaz, ami addig kérdéses volt számomra, bizonyossá lett.

Ha egyszer megértjük az evangélium tényeit, az igazságot, az átsegít bennünket e nehéz időszakokon.

Négy évig tartott, míg visszatérhettünk a megszokott életünkbe. De megtanultam, és sziklaszilárd bizonyságom van arról, hogy Isten a mi Atyánk, mi az Ő gyermekei vagyunk, és hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma igaz.

A ti nemzedéketek rengeteg bizonytalansággal küszködik. A szórakozásból és drága játékokból álló életnek most egyszerre vége. A kényelem és szórakozás nemzedékéből egy igen dolgos és felelősségteljes nemzedékhez érkeztünk. Nem tudjuk, mindez meddig tart.

Az élet valósága most már része papsági felelősségeiteknek. Nem fog megártani nektek, ha valamit akartok, és mégsem kapjátok meg. Érettebbé és fegyelmezettebbé váltok, ami jót tesz majd nektek. Segíteni fog, hogy boldog legyen az életetek, és boldog családot nevelhessetek fel. Mindezen próbatételek papsági felelősségekkel járnak.

Néhányan olyan országokban éltek, ahol ételetek és ruháitok java része főleg attól függ majd, hogy a családotok mennyit képes belőlük megtermelni és elkészíteni. Talán pont a ti hozzájárulásotok lesz az, ami segít, hogy ki legyen fizetve a lakbér, vagy a családotok asztalára jusson élelem, és legyen fedél a fejük fölött. Tanuljatok meg dolgozni és támogatást nyújtani.

Az emberi élet és minden társadalom alapját a család jelenti, mely az első szüleinknek, Ádámnak és Évának adott első parancsolat alapján jött létre: „Sokasodjatok, és töltsétek be a földet.”²⁰

Ezután a következő parancsolatot kapták: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.”²¹

Legyetek felelősségteljes tagjai a családotoknak. Vigyázzatok a javaitokra: a ruháitokra, a lakóhelyetekre. Ne legyetek pazarlók. Tanuljatok meg elégedettnek lenni.

Úgy tűnhet, a világ teljesen felbolydult, és ez így is van! Úgy tűnhet, hogy mindenfelé háborúk vannak és háborús hírek, és ez így is van! Úgy tűnhet, hogy a jövő megpróbáltatásokat és nehézségeket tartogat számotokra, és ez így is van. Mindazonáltal a félelem a hit ellentéte. Ne féljetek hát! Én nem félek.

Ma délben négy fiatalember – mindegyik az unokánk – eljött hozzánk látogatóba. Hárman egy-egy fiatal hölggyel karöltve érkeztek. Az egyikük a közelgő esküvőjéről kívánt hírt adni, a másik kettő pedig szerette volna bejelenteni: eljegyezték egymást, a negyedik pedig azért jött, hogy beszámoljon a Japánba szóló missziós elhívásáról. Beszélgettünk velük arról, hogy egy nap majd mindannyian elvihetitek Mennyei Atyánk egyik tiszta és becses leányát a templomba, hogy az időre és az örökkévalóságra egymáshoz pecsételjenek benneteket. E fiatal unokáinknak tudniuk kell azt, amit Alma tanított, hogy az evangélium terve „a boldogság nagyszerű terve”²², és hogy létezésünk célja a boldogság. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.