Porter ígérete

Amikor az apósom elhunyt, a családunk összegyűlt azokkal, akik eljöttek, hogy részvétüket nyilvánítsák. Az est folyamán – miközben a családdal és a barátokkal beszélgettem –, gyakran feltűnt, hogy a 10 éves unokánk, Porter, az anyósom – az ő dédije – közelében ácsorog. Néha mögötte állt, és szinte őrködött felette. Egyszer még azt is észrevettem, hogy belékarolt. Láttam, ahogy megpaskolja a kezét, megölelgeti, vagy csak mellette áll.

Jó pár nappal az eset után még mindig nem tudtam ezt a képet kiverni a fejemből. Késztetést éreztem, hogy küldjek Porternek egy e-mailt. Leírtam neki, amit láttam és éreztem. Emlékeztettem Portert a szövetségekre is, melyeket a keresztelőjekor kötött, és Alma szavait idéztem Móziás 18. fejezetéből:

„…és most, mivel szeretnétek Isten nyájába jönni és az ő népének neveztetni, és hajlandóak vagytok egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek;

Igen, és hajlandóak vagytok gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak vagytok, méghozzá egészen halálotokig…, hogy örök életetek lehessen…

[H]a ez szívetek vágya, akkor mit tudtok felhozni az ellen, hogy az Úr nevében megkeresztelkedjetek, annak bizonyítékául őelőtte, hogy szövetségre léptetek vele, hogy szolgálni fogjátok és betartjátok parancsolatait, hogy még bőségesebben kitölthesse rátok Lelkét?” (8–10. versek).

Elmagyaráztam Porternek, hogy Alma azt tanította, hogy azoknak, akik meg szeretnének keresztelkedni, hajlandónak kell lenniük az Urat szolgálni azáltal, hogy másokat szolgálnak – egész életükön át! Ezt mondtam: „Nem tudom, észrevetted-e, de azzal, hogy kimutattad a szeretetedet és az aggodalmadat Dédi iránt, a szövetségeidet tartottad be. Úgy tartjuk meg a szövetségeinket nap mint nap, hogy kedvesek vagyunk, szeretetet mutatunk, és törődünk másokkal. Azt akartam, tudd, hogy büszke vagyok rád, amiért megtartod a szövetségeidet! Ha betartod a keresztelődkor kötött szövetségedet, felkészülsz rá, hogy elrendeljenek a papságba. E további szövetség még több lehetőséget nyújt majd arra, hogy megáldj és szolgálj másokat, valamint segít felkészülnöd a későbbi templomi szövetségeidre. Köszönöm, hogy ilyen jó példa vagy nekem! Köszönöm, hogy megmutattad, milyen egy szövetséget megtartó ember!”

Porter így válaszolt az üzenetemre: „Nagymama, köszönöm a leveledet. Amikor megöleltem a Dédit, nem tudtam, hogy éppen a szövetségeimet tartom meg, de melegséget éreztem a szívemben és jól éreztem magam. Tudom, hogy ez az érzés a Szentlélek volt a szívemben.”

Nekem is megmelengette a szívemet, mikor megértettem, hogy Porter tudja: amikor megtartja a szövetségeit, akkor Mennyei Atyánk Lelke mindig vele lesz (lásd T&Sz 20:77). Ez egy olyan ígéret, melyet a Szentlélek ajándékának befogadása tesz lehetővé.