Mózes

Egyiptomban születtem, egy olyan korban, amikor népem – az izraelita nép – rabságban volt. Az izraelita rabszolgák növekvő létszámától tartva a fáraó megparancsolta, hogy öljenek meg minden újszülött izraelita fiút. Hogy megvédjen, édesanyám három hónapra elrejtett a születésem után, majd egy kosárba rakott a Nílus nádasai közt. A fáraó lánya megtalált és saját fiaként nevelt fel.²

Amikor felnőttem, elhagytam Egyiptomot és Midián földjén laktam. Ott megkedvelt engem Jethró, aki pásztor volt és pap, és feleségül vettem a lányát, Czipporát. Jethrótól megkaptam a melkisédeki papságot.³

Egy nap, amikor Jethró nyáját őriztem, az Úr megjelent nekem egy égő bokorban, és felszólított, hogy szabadítsam ki Izráel gyermekeit a rabszolgaságból.⁴

Visszatértem Egyiptomba és megmondtam a fáraónak, hogy engedje szabadon az Úr népét, de ő ehelyett növelte a terheiket. Az Úr egy sor csapást küldött az egyiptomiakra, de a fáraó megkeményítette a szívét, és továbbra is megtagadta az izraeliták elengedését. Az utolsó csapás egy pusztító angyal volt, aki megölte minden egyiptomi család elsőszülött fiát. Az izraeliták védve voltak a pusztító angyaltól azáltal, hogy egy ép bárány vérét kenték az ajtókereteikre, és a házaikban maradtak. Az Úr rajtam keresztül vezette be a pászka (húsvét) ünnepét, hogy e szertartás által segítsen az izraelitáknak minden évben felidézni ezt a csodát.⁵

Ez az utolsó csapás arra indította a fáraót, hogy engedjen az izraelitáknak, és bocsássa el őket. De a fáraó később megkeményítette a szívét, és a távozó izraeliták után küldte a seregeit. Az Úr megáldott engem azzal a hatalommal, hogy kettéválasszam a Vörös-tengert, így mi a szárazon menekülhettünk, míg a fáraó seregét elmosta a tenger.⁶

Az Úr ezek után a vadonban vezetett bennünket, nappal felhőben járva előttünk, éjszaka pedig tűzoszlopban. Vízzel, mannával és fürjekkel táplált bennünket.⁷

Felmentem a Sínai-hegyre, ahol 40 napig voltam, és megkaptam az Úrtól a tízparancsolatot. Mire visszatértem a hegyről, az izraeliták elfordultak Istentől, és aranyból egy borjút öntöttek, hogy annak hódoljanak. Már nem voltak érdemesek arra, hogy megkapják az Úr által nekem adott törvényt, ezért összetörtem az azokat tartalmazó kőtáblákat. Visszatértem a hegyre, ahol az Úr egy kisebb törvényt adott nekem, amelyet rólam Mózes törvényének neveznek.⁸

A vadonban az Úr kinyilatkoztatta nekem egy tabernákulum, vagyis egy hordozható templom megépítéséhez szükséges terveket. Az utazásaink során magunkkal vittük ezt a tabernákulumot, hogy hódolhassunk benne. A tabernákulumban az emberek szertartásokban részesültek, én pedig az Úrral beszéltem „színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával”⁹. Az Úr azt is megmutatta nekem, miképpen készítsem el a szövetség ládáját – azt a szent ereklyét, amely a tabernákulum legszentebb helyén, vagyis a szentek szentjében helyezkedett el.¹⁰

Amikor az Úr „tüzes kígyókat” küldött, hogy megfenyítse az izraelitákat, én azt a parancsolatot kaptam, hogy készítsek egy kígyót rézből, és emeljem azt magasra egy póznán, hogy mindazok, akiket megmartak a kígyók, rátekinthessenek és meggyógyulhassanak. De a kevélységük és a feladat egyszerűsége miatt sokan nem néztek fel, és ezért elpusztultak.¹¹

Az Úr 40 éven át vezette a vándorló izraelitákat a vadonban, mielőtt megengedte nekik, hogy belépjenek a megígért földre.¹² Én nem léptem be, hanem felragadott a Lélek az Úrhoz.¹³