2014
Kövesd a prófétát!
április 2014


Kövesd a prófétát!

Az Egyházi Oktatási Szervezet Brigham Young Egyetem–Idahón 2013. május 5-én tartott áhítatából. A teljes szövegért látogass el az lds.org/broadcasts oldalra.

Kép
William R. Walker elder

Amikor Monson elnököt követjük és próbálunk hozzá hasonlóbbakká válni, elkerülhetetlenül az Úr Jézus Krisztus hithűbb tanítványaivá is válunk.

Néhány évvel ezelőtt, éppen az általános konferenciát megelőzően, Thomas S. Monson elnök egy csodálatos leckét tanított. Ezúttal a Salt Lake Cityben összegyűlt általános felhatalmazottak részesültek tanításban, akik közül sokan a világ különböző részeiről érkeztek, ahol területi elnökségekben szolgáltak. Azért jöttünk össze, hogy az Első Elnökség és a tizenkét apostol útmutatásában részesüljünk.

Ahogy közeledett a gyűlés időpontja, úgy tűnt, hogy már mindenki megérkezett – kivéve Monson elnököt. A gyűlés kitűzött kezdete előtt pár perccel abbahagytuk a járkálást, leültünk és áhítattal hallgattuk a bevezető zenét, várva, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet a próféta.

Türelmesen vártunk, ahogy elérkezett majd elmúlt 9 óra. Valaki kiment az oldalsó ajtón, hogy megnézze, kell-e valamiben segíteni. Visszatérve így szólt: „Monson elnök hamarosan csatlakozik.”

Mintegy 15 perccel később Monson elnök bejött a helyiségbe. Érkeztekor tisztelettudóan felálltunk. Örültünk, hogy láthattuk, és annak is, hogy láthatóan jó egészségnek örvendett. Késésének nem volt semmilyen nyilvánvaló oka.

Monson elnök egyenesen a szónoki emelvényhez ment, és azt mondta: „Fivérek, elnézést a késésért, de a feleségemnek szüksége volt rám ma reggel.”

Ezután egyre csak ezek a szavak jártak a fejemben, amelyek igen nagy hatással voltak rám, és alázattal töltöttek el.

Ez egy nagyon fontos gyűlés volt. Az egyház összes rangidős vezetője ott volt, de Monson elnök mindannyiunk számára példát mutatott. A feleségének szüksége volt rá, Monson elnök pedig rászánta az időt, hogy gondoskodjon róla. A beszéd nagyszerű volt. Nem emlékszem semmi másra az akkor elhangzottakból, csak erre a leckére: „A feleségemnek szüksége volt rám.”

A próféta példájának követése

Öt módszert szeretnék javasolni Monson elnök példájának követésére.

1. Legyen pozitív a szemléletünk, és akkor boldogak lehetünk.

A Nagyértékű gyöngyben Joseph Smith próféta is említi a saját vidám természetét (lásd Joseph Smith története 1:28). A vidámság Monson elnökre is jellemző.

Egy alkalommal ezt a kijelentést tette: „[V]álaszthatjuk azt, hogy pozitív legyen a szemléletünk. Nem irányíthatjuk a szelet, de igazíthatunk a vitorlákon. Más szóval választhatjuk azt, hogy boldogak és pozitívak leszünk, bármivel is találkozzunk utunk során.”1

Egyszer az Első Elnökség tanácsterme előtt várakoztam. Azért hívtak meg, hogy egy templomi ügyeket megtárgyaló gyűlésen vegyek részt. Csendben ültem a helyiség előtt, magamban. Azt gondoltam, hogy az Első Elnökség bizonyára már gyűlésezik, és pár perc múlva majd engem is behívnak.

Amint ott ültem, egyszer csak hallottam, hogy valaki fütyörészve közeledik a folyosón. Azt gondoltam magamban: „Valaki nem ismeri az illendő viselkedés szabályait. Nem sétálgatunk fütyörészve az egyház elnökének irodája előtt.”

Egy pillanattal később befordult a folyosó sarkán a fütyörésző illető: Monson elnök. Boldog volt és pozitív. Szívélyesen üdvözölt és azt mondta: „Szerintem pár perc múlva elkezdjük a gyűlést.”

Bár az egész egyház súlyát hordozza a vállán, mégis példát mutat a boldogságra, és mindig pozitív a hozzáállása. Nekünk is ilyennek kell lennünk.

2. Kedvesen és szeretettel viszonyulhatunk a gyermekekhez.

Jézus gyakran beszélt a gyermekekről. Prófétája, Monson elnök, szintén gyakran beszél a gyermekekről. Láttam már, különösen a templomok felszentelésekor, mennyire szereti a gyermekeket, és hogyan tanít a példája által arra, miként bánjunk velük. Minden templomi felszenteléskor a gyermekekre összpontosít. Szívesen vonja be őket a sarokkő-letételi ünnepségbe, és mindig felajánlja nekik, hogy tegyenek egy kis habarcsot a sarokkőre, így válva részesévé egy templom jelképes befejezésének. Szórakoztatóvá teszi nekik. Emlékezetessé teszi részükre. Mindig van egy széles mosolya számukra. Bátorítja és dicséri őket. Csodálatos ezt látni.

Szívélyes üdvözléséhez időről időre hozzátartozik a pacsi, a fülei mozgatása, valamint a missziós szolgálatra és a templomi házasságra való buzdítás.

A Utahi Oquirrh Mountain templom néhány évvel ezelőtti felszentelése pont a felszentelést végző Monson elnök születésnapjára esett. Amikor megérkezett a templomhoz és odaért a templom elülső ajtajához, ott fiatalok egy csoportja gyűlt össze. Nyilván tudták, hogy Monson elnök születésnapja van, mert elkezdték énekelni neki a Boldog szülinapot dalocskát. Ő megállt és széles mosollyal fordult feléjük. Még a kezeit is elkezdte lengetni, mint aki a vezényli őket. A végén a fiatalok hozzátették a megszokott „és még sok ilyet!” mondatot. Akkor azt mondta nekem: „Ez a kedvenc részem.”

Az egyház fiataljai és a gyermekek szeretik őt, és nincs kétségük afelől, hogy Monson elnök is szereti őket!

3. Követhetjük a Lélek késztetéseit.

Monson elnök gyönyörűen fejezte ki odaadását az Úr iránt, valamint az elkötelezettségét a Lélek sugalmazásainak követése iránt, amikor ezt mondta: „Életem legcsodásabb élményei közé azok tartoznak, amikor sugalmazást éreztem, aszerint cselekedtem, majd később rájöttem, hogy az egy másik ember imájának vagy szükségletének beteljesülését szolgálta. És szeretném, ha az Úr mindig tudná, hogy ha valamit el kell intézni, akkor Tom Monson elintézi Neki.”2

Ez egy olyan minta, amelynek követésére mindannyiunknak vágynunk kellene.

4. Szerethetjük a templomot.

Monson elnök úgy marad meg a történelemben, mint az egyház történetének egyik legnagyobb templomépítője. Amióta 2008 februárjában az egyház elnöke lett, ő is folytatja a templomok építésének nagyszabású munkáját. Prófétaként eltöltött hat éve alatt Monson elnök 33 új templom tervét jelentette be.

Monson elnök ezt tanította: „Éljünk mindannyian érdemes életet, szeplőtelen kezekkel és tiszta szívvel, hogy a templom megérinthesse az életünket és családunkat.”3

Ezt a csodálatos ígéretet is tette: „Amikor szeretjük a templomot, megérintjük a templomot és elmegyünk a templomba, az életünk tükrözni fogja hitünket. Amikor közeledünk Isten eme szent házaihoz, és amikor felidézzük az odabent kötött szövetségeinket, akkor képesek leszünk kiállni minden próbát, és legyőzni minden kísértést.4

A templomok szeretetét illetően is kövessük a próféta által számunkra lefektetett mintát.

5. Kedvesek, figyelmesek és szeretetteljesek lehetünk.

Monson elnök csodálatos példa a mások iránti szeretetre. Egész szolgálata során otthonokat látogatott; fejekre helyezte a kezeit és áldásokat adott; váratlan telefonhívások révén vigaszt és biztatást nyújtott; bátorító, dicsérő és méltató leveleket küldött; kórházakat és gondozóházakat látogatott; és a nagyon zsúfolt programjai mellett is talált időt arra, hogy temetéseken és halottbúcsúztatásokon vegyen részt.

Pont ahogyan a Szabadító tenné, Thomas Monson is „széjjeljárt jót tévén” (Cselekedetek 10:38), megáldva és szeretve másokat, és ma is ez élete hajtóereje.

Monson elnök kedvességének egyik emlékezetes példája 2012-ben volt. Amikor a gyönyörű Utahi Brigham City templom már majdnem elkészült, találkoztam az Első Elnökséggel, hogy megbeszéljük a felszentelésére vonatkozó terveket. Mivel Brigham City mindössze egy órányi útra van Salt Lake Citytől északra, Monson elnök könnyen odautazhatott volna a felszentelésre.

Ehelyett Monson elnök azt mondta: „Brigham City Boyd K. Packer elnök szülővárosa; ezé a nagyszerű apostolé, aki oly sok éven át ült mellettem a Tizenkettek sorában. Azt akarom, hogy az övé legyen az a megtiszteltetés és áldás, hogy felszenteli a szülővárosában épült templomot. Én távol maradok, és Packer elnököt bízom meg a Brigham City templom felszentelésével. Azt akarom, hogy ez az ő nagy napja legyen.”

Csodálatos volt az a nap Packer elnök számára, ahogyan Packer nőtestvér számára is, aki szintén Brigham Cityben nőtt fel. Mélyen megérintett Monson elnök kedves és nagylelkű gesztusa apostoltársa felé. Mindannyian lehetünk ilyenek. Osztozhatunk a körülöttünk lévőkkel, lehetünk velük kedvesek, és gondolhatunk rájuk gyakrabban.

A prófétai minta

Monson elnök a csodás és felemelő általánoskonferenciai üzeneteivel arra tanít bennünket, hogy miként éljük az életünket. Figyelemre méltó és csodálatos személyes példája által arra tanít bennünket, hogy miként legyünk Jézus Krisztus követői. Az Úr valóban minden területen mintát adott számunkra, és az egyik ilyen követendő minta a szeretett prófétánké.

Bizonyságomat teszem, hogy van egy Isten a mennyben, aki ismer és szeret minket. Adott nekünk egy prófétát, hogy ő kalauzoljon, tanítson és vezessen bennünket ezekben az utolsó napokban. Hiszem, hogy az Úr azt várja tőlünk, hogy szeressük a prófétát, támogassuk őt, és kövessük a példáját.

Nagyszerű áldásnak tartom, hogy azokban a napokban élhetek, amikor Thomas S. Monson az Úr prófétája. Amikor őt követjük és próbálunk hozzá hasonlóbbakká válni, elkerülhetetlenül az Úr Jézus Krisztus hithűbb tanítványaivá is válunk.

Jegyzetek

  1. “Messages of Inspiration from President Monson,” Church News, Sept. 2, 2012, 2.

  2. On the Lord’s Errand (DVD, 2008).

  3. Thomas S. Monson: A templom áldásai. Liahóna, 2010. okt. 19.

  4. Thomas S. Monson, Be Your Best Self (1979), 56; kiemelés hozzáadva.