Látogatótanítói üzenet
Jézus Krisztus isteni küldetése: Szabadító és Megváltó
Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és küldetésének megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org oldalra.
Hit, család, segítségnyújtás
„Jézus Krisztus egyik legjelentősebb megnevezése az, hogy Ő a Megváltó – mondta D. Todd Christofferson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából. – [A] megváltás szó valamilyen kötelezettség vagy tartozás kiegyenlítését jelenti. De azt is jelentheti, hogy váltságdíj fizetésével kiszabadítunk valakit. […] A szó ezen jelentései más-más oldalról világítják meg a megváltást, amelyet Jézus Krisztus az Ő engesztelése által hajtott végre, és amelyhez a szótári meghatározás szerint hozzá tartozik »a bűntől és annak büntetéseitől való, mintegy a bűnösért hozott áldozat általi megszabadítás«”1.
Linda K. Burton, a Segítőegylet általános elnöke ezt a kijelentést tette: „Mennyei [Atyánk elküldte] az Ő Egyszülött és tökéletes Fiát, hogy szenvedjen a bűneinkért, a bánatainkért és mindazért, ami igazságtalannak tűnhet az életünkben.
[…] Egy asszony, aki éveken át tartó megpróbáltatásokon és szomorúságon volt túl, könnyes szemmel ezt mondta: »Rá kellett jönnöm, hogy olyan vagyok, mint egy 20 dolláros bankjegy. Összegyűrt, megtépázott, piszkos, meggyötört és hegekkel teli. […] [De] attól még mindig teljes egészében 20 dollárt érek.« Ez a nő tudja, hogy ő… elég értékes volt ahhoz [Istennek], hogy elküldje az Ő Fiát, aki személyesen érte engesztelést végzett. Az egyházban minden nőtestvérnek tudnia kell azt, amit ez a nőtestvér tud”2.
A szentírásokból
Történelmünkből
Az Újszövetség beszámol olyan nőkről, akik hitet gyakoroltak Jézus Krisztusban, megismerték és megfogadták a tanításait életükben, valamint bizonyságot tettek az általa végzett szolgálatról, a csodáiról és fenségéről.
Jézus ezt mondta az asszonynak a kútnál:
„Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam…
Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. […]
Ott hagyá azért az asszony a vedrét” és bizonyságot tett Őróla a városban. (Lásd János 4:6–30.)