Szeretet vagy bujaság?
Ha jobban megértjük, hogy mit is jelent valójában a bujaság, vagyis a bűnös vágyakozás, megtanulhatjuk, hogyan kerüljük el, és hogyan hozzunk olyan döntéseket, melyek közelebb visznek minket a Szent Lélekhez.
Bujaság.
Kétségtelenül rusnya egy szó. A legtöbbünk gondolni sem akar rá, nemhogy tanulni róla. A kifejezés valami szennyes, sötét érzetet kelt – valami csábító, mégis helytelen.
Jó oka van ennek. Ha „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Timótheus 6:10), akkor a bűnös vágyakozás bizonyosan annak titkos szövetségese. Közönséges és lealacsonyító. A bűnös vágyakozás birtokolható vagy megszerezhető tárgyakká változtatja az embereket, dolgokat, sőt az eszméket is, egy kínzó szükség kielégítésére. Ha azonban ezt már tudjuk, miért kellene többet tanulnunk róla?
Azért, mert ha jobban megértjük, hogy mi ténylegesen a bujaság, megtanulhatjuk úgy alakítani a gondolatainkat, érzéseinket és tetteinket, hogy elkerülhessük és leküzdhessük a megnyilvánulásait. Ez szorosabb kapcsolathoz vezet köztünk és a Szent Lélek között, ami megtisztítja a gondolatainkat és szándékainkat, valamint megerősít bennünket. Az pedig egy sokkal boldogabb, békésebb és örömtelibb élethez fog vezetni.
A bujaság meghatározása
Elsősorban úgy szoktunk gondolni a bujaságra, mint a testi vonzalom helytelen, erőteljes érzéseire egy másik személy iránt. Ám bűnös vágyakozást érezni lehetséges szinte bármi iránt: a pénz, tulajdon, tárgyak és természetesen emberek iránt is (lásd Kalauz a szentírásokhoz: vágy).
Az ilyen vágyakozások arra ösztökélik az embert, hogy Isten akaratával szemben törekedjen valaminek a megszerzésére. Minden olyan érzést vagy vágyat magában foglal, melyek az egyén figyelmét világi javak vagy önző szokások – személyes érdekek, kívánságok, szenvedélyek és étvágyak – felé fordítják Isten parancsolatainak betartása helyett.
Más szavakkal, az Isten akaratával ellentétes vágyódás valamire, vagy valaminek oly módon való birtoklása iránti vágy, amely ellentétes az Ő akaratával, az bűnös vágyakozás, és boldogtalansághoz vezet.1
A bujaság veszélye
Habár úgy általában minden bűnös vágyakozástól óva intenek bennünket, a nemiség viszonylatában ez különösen veszélyes. A Szabadító így figyelmeztetett: „Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Máté 5:28).
Az ősi apostolok folyamatosan intettek a kívánság ilyen formája – a bujaság – ellen. Álljon itt egyetlen példa János apostoltól: „Mert mindaz a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból” (1 János 2:16; lásd még 17. vers; Rómabeliek 13:14; 1 Péter 2:11).
A figyelmeztetések sora ma is folytatódik.2 Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta: „Hogy miért halálos bűn a bujaság? Nos, azon túl, hogy teljesen eltaszít bennünket a Lélektől, s ezzel megsebzi a lelkünket, úgy vélem, azért is bűn, mert beszennyezi a legmagasztosabb és legszentebb kapcsolatot, melyet Isten a halandóságban ad nekünk – azt a szeretetet, melyet egy férfi és egy nő érez egymás iránt, valamint a házaspárok azon vágyát, hogy gyermekeket hozzanak egy olyan családba, melyet az örökkévalóságra szántak.”3
Sok bűnös cselekedetnek vált már a gyökerévé, amikor az emberek engedték kicsírázni a buja vágyakat. Ami egy látszólag ártatlan pillantással indul, hitvány hűtlenséggé fejlődhet, annak minden katasztrofális következményével. Azért történik ez, mert a bujaság elűzi a Szentlelket, és ez sebezhetővé tesz bennünket más kísértésekkel és bűnökkel, és az ellenség ravaszságával szemben.
Dávid király tragikus döntései szomorú példát mutatnak arra, milyen erőteljes és halálos lehet ez az érzelem. Úgy alakult, hogy Dávid meglátta Bethsabét fürdés közben, és buja vágy támadt benne az asszony iránt. A buja vágy utat engedett a tetteknek, a király így magához hívatta az asszonyt, és vele hált. Azután – a bűne eltitkolására irányuló meggondolatlan lépésként – Dávid egy olyan csatába rendelte Bethsabé férjét, ahol biztos halál várt rá (lásd 2 Sámuel 11). Ennek eredményeképpen Dávid elvesztette a felmagasztosulását (lásd T&Sz 132:38–39).
Dávid esete szélsőséges példának tűnhet, ám egyvalamit mindenképpen pontosan megmutat: a buja vágyakozás erőteljes kísértés. Ha megadjuk magunkat neki, olyan lépésekre vezethet bennünket, melyeket józan ésszel senki nem tenne. Az a tény, hogy ennyire alattomos, ily könnyen felkelthető, és ilyen eredményesen kísért bennünket arra, hogy elforduljunk a Szentlélektől és vessük alá akaratunkat valaminek, ami tilos – mindez fokozottan veszélyessé teszi. Kiválthatja pornográf anyagok nézegetése, félreérthetetlen szövegek hallgatása, vagy a nem helyénvaló bensőségesség. Ugyanakkor a buja érzések maguk is arra késztethetik az embert, hogy pornográf anyagokat keressen. Ez a körforgás rendkívül erőteljes és veszélyes.4
A nemi természetű bűnös vágyakozás lealacsonyít minden kapcsolatot, nem utolsósorban az ember személyes kapcsolatát Istennel. „És bizony mondom nektek, amint már előbb is mondtam, hogy aki úgy tekint egy nőre, hogy vágyakozik utána, vagy ha valaki házasságtörést követ el a szívében, nem lesz vele a Lélek, hanem megtagadja a hitet és félni fog” (T&Sz 63:16).
Amint azt Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „A nemi erkölcstelenség akadályt gördít a Szent Lélek hatásának – összes felemelő, megvilágosító és erőt adó képességének – útjába. Erőteljes testi és érzelmi ingereket vált ki. Idővel ez olyan csillapíthatatlan étvágyat teremt, amely egyre komolyabb bűnök felé tereli a vétkest.”5
Mi az, ami nem bűnös vágyakozás?
Miután átvettük, hogy mi számít bűnös vágyakozásnak, fontos azt is megérteni, hogy mi nem az, és ügyelni arra, nehogy annak minősítsünk helyénvaló gondolatokat, érzéseket és vágyakat. A bűnös vágyakozás a vágy egyik fajtája, de léteznek igazlelkű vágyak is. Például vágyhatunk jó és helyénvaló dolgokra, melyek segítenek az Úr munkájának megvalósításában.
Gondoljatok bele:
-
A pénz iránti vágy. Önmagában nincs abban semmi gonosz, ha pénzre vágyunk. Pál nem azt mondta, hogy a pénz minden rossznak gyökere. Azt mondta, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Timótheus 6:10; kiemelés hozzáadva). Jákób tanításai további kifejtést tartalmaznak: „De mielőtt a gazdagságot keresitek, keressétek Isten királyságát. És miután már kaptatok egy reménységet Krisztusban, kaptok majd gazdagságot, ha azt keresitek; és ha azzal a szándékkal keresitek azt, hogy jót tegyetek -- hogy felruházzátok a mezíteleneket, és hogy tápláljátok az éhezőket, és hogy szabaddá tegyétek a foglyokat, és hogy enyhüléssel szolgáljatok a betegeknek és a nyomorultaknak” (Jákób 2:18–19).
-
Helyénvaló nemi érzések a házastársatok iránt. Ezek az Istentől kapott érzések segítenek megerősíteni, megtámogatni és egységessé tenni egy házasságot. Ugyanakkor lehetséges nem helyénvaló érzésekkel viszonyulni egy házastárshoz. Ha csupán a magunk kedvéért keressük a beteljesülést, vagy hogy kielégítsük saját sóvárgásunkat vagy érzéseinket, akkor átcsúszhatunk buja vágyakozásba, mely romboló hatással lehet a házassági kapcsolatra. Házasságon belül a helyénvaló testi érintkezésre való törekvéshez, illetve annak fenntartásához a kulcs a tiszta és szeretetteljes szándék.
A fontos tantétel az, hogy mindenre a helyes célból kell törekedni, vagyis Isten királyságának felépítése és a világban meglévő jóság növelése céljából. Ezzel ellentétben a bűnös vágyakozás arra buzdít bennünket, hogy lépjünk a helyénvaló határokon kívülre, ahol a vágyaink lealacsonyítják Istent, tárgyiasítják az embereket, és olyan szörnyetegekké változtatják a tárgyakat, a vagyont vagy akár a hatalmat, melyek eltorzítják érzékenységünket és károsítják kapcsolatainkat.
Miért engedünk gyakran a bűnös vágyakozásnak?
Tudva, hogy milyen káros és veszélyes a bűnös vágyakozás, mégis miért olyan csábító és elterjedt? Miért engedjük oly gyakran, hogy legyűrjön bennünket? Elsőre úgy tűnhet, hogy az önzés vagy az önuralom hiánya áll a bűnös vágyakozás középpontjában. Ezek is hozzájárulnak, de gyakran a bűnös vágyakozás legmélyebb gyökere az üresség. Az egyének könnyen engednek a bűnös vágyaknak, amikor hiábavalóan próbálkoznak, hogy betöltsenek egy űrt az életükben. A bűnös vágyakozás hamis érzelem: a valódi szeretet, az igaz értékek és a tartós tanítványság gyenge utánzata.
A megfelelő érzelmi önuralom bizonyos értelemben a szív állapota. Mert ahogyan az ember a szívében gondolkozik, olyan ő (lásd Példabeszédek 23:7). Bármire összpontosítsunk is szellemileg és lelkileg, idővel az a gondolataink, érzéseink és cselekedeteink mozgatórugójává válik. Amikor csak úgy érezzük, hogy megkísértenek a bűnös vágyak, váltsuk fel azt a kísértést valami helyénvalóbbal.
A tétlenség is bűnös vágyakkal teli gondolatokhoz vezethet. Amikor túl kevés dolog történik az életünkben, hajlamosak vagyunk fogékonyabbá válni a gonosz hatásokra. Amikor tevékenyen törekszünk arra, hogy buzgón munkálkodjunk a jó ügyekben (lásd T&Sz 58:27), és igyekszünk hasznosan használni az időnket, kevésbé leszünk kitéve a bűnös vágyakkal teli gondolatoknak vagy egyéb káros hatásoknak.
Amint azt Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, azon vágyak, amelyek követése mellett döntünk, nemcsak a cselekedeteinkre vannak hatással, hanem arra is, hogy végül kivé válunk: „A vágyak alakítják ki a fontossági sorrendünket, ez a sorrend formálja a döntéseinket, a döntések pedig meghatározzák a tetteinket. A cselekedetben végződő vágyak határozzák meg, hogyan változunk, mit érünk el, és kivé válunk.”6
Más szavakkal, nemcsak azokra az érzésekre kell ügyelnünk, amelyeknek engedünk, hanem a gondolatokra is, amelyek azokat az érzéseket kiváltják, vagy amelyeket azok az érzések kiváltanak. Amint Alma tanította, ha tisztátalanok a gondolataink, akkor a „gondolataink is kárhoztatni fognak minket” (Alma 12:14).
Az ellenszer a krisztusi szeretet
A bujaság vagy (tágabb értelemben) a bűnös vágyakozás nem elkerülhetetlen. Mivel Mennyei Atyánk önrendelkezést ad nekünk, hatalmunk van a gondolataink, érzéseink és cselekedeteik felett. Nem kötelező elmélyednünk a buja gondolatokban és érzésekben! Amikor kísértések támadnak, választhatjuk azt is, hogy nem követjük azokat az ösvényeket.
Hogyan győzhetjük le a bujaság kísértését? Azzal kezdjük, hogy helyénvaló kapcsolatot építünk ki Mennyei Atyánkkal, és mások szolgálatát választjuk. Mindennap gyakoroljuk továbbá a vallásunkat – többek között imádkozunk és tanulmányozzuk a szentírásokat –, ami meghívja a Szentlelket az életünkbe. Végső soron a titkos összetevő a krisztusi szeretet – a tiszta, őszinte, jóravaló szeretet, mely arra vágyik, hogy Isten királyságát építse, és egyedül az Ő dicsőségét tartsa szem előtt. Az ilyen szeretet csak akkor lehetséges, amikor társunk a Szentlélek.
A bujaság eltávolításához szívből jövő imában kell kérnünk Istent, hogy vegye el az ilyen érzéseket, és adjon helyettük jószívű szeretetet (lásd Moróni 7:48). Mint minden ilyen bűnbánat, ez is Jézus Krisztus engesztelésének kegyelme által válik lehetővé.7 Neki köszönhetően tanulhatunk meg úgy szeretni, ahogyan Ő és Mennyei Atyánk szeret minket.
Amikor folyamatosan Mennyei Atyánkra figyelünk, amikor az első és a második nagy parancsolat szerint élünk – vagyis hogy szeressük Istent és felebarátainkat, mint magunkat (lásd Máté 22:36–39) –, és amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy úgy éljünk, ahogyan Ő tanította, a tiszta és őszinte szándékok egyre erősebben és erősebben befolyásolják az életünket. Amikor egyesítjük akaratunkat az Atya akaratával, fogyatkoznak kísértéseink és a bujaság hatásai, melyeket Krisztus tiszta szeretete vált fel. Akkor eltölt bennünket az az isteni szeretet, mely felcseréli ezen világ közönséges vágyait Isten királysága építésének gyönyörűségével.