Szolgálat a Jordánon túl

2012-ben Hammondék szertartásszolgákként tevékenykedtek az Idahói Rexburg templomban. Ronnak jól működő fogászata volt és a Brigham Young Egyetem – Idaho vallási tanszékén is tanított. Életük csendes mindennapjai azonban hirtelen megváltoztak, amikor azt a határozott lelki benyomást érezték, hogy haladéktalanul nyújtsák be a missziós szolgálatot kérvényező papírjaikat. Az időzítés meglepte őket. Házas gyermekeik éppen különböző munkahelyi váltások, illetve költözések közepette voltak, Ron pedig még nem tervezte, hogy nyugdíjba vonul. A Lélek azonban biztosította őket arról, hogy szükség van rájuk, és minden rendben lesz.

Mint utóbb kiderült, a papsági vezetők éppen azért böjtöltek és imádkoztak az egyház központjában, hogy megtalálják a megfelelő házaspárt, akik az UNSZ Szeretetszolgálat országigazgatóiként szolgálhatnának a jordániai Ammanban.

„Annyira nyilvánvaló volt – mondja Sandi –, hogy az Úr előttünk járt, előkészítve a nekünk szánt konkrét megbízás részleteit. Tudjuk, hogy Ő minden szolgálni induló misszionárius esetében így tesz. Megnyugtató tudni, hogy a Szabadító már jóval a megérkezésed előtt elintézi számodra, hogy szolgálhass.”

„Visszatekintve – meséli Ron –, hálásak vagyunk azért, hogy nem volt sem konkrét, sem határozott kívánságunk a szolgálatunk helyét illetően. Az Úr kezében hagyva az ilyesmit lehetővé tette, hogy olyan tapasztalattal gazdagítson bennünket, melyben máskülönben nem lett volna részünk.”

A tapasztalat része volt az is, hogy a jordán királyi családdal dolgozhattak együtt az uralkodói család által figyelemmel kísért emberbaráti projekteken. Hammondék helyi kórházakkal és klinikákkal együttműködve képzéseket biztosítottak jordániai egészségügyi dolgozóknak olyan területeken, mint az életmentő csecsemő-újraélesztés, aminek eredményeképpen csökkent a halandóság az újszülöttek körében. Erőfeszítéseik és más misszionáriusok erőfeszítései révén az UNSZ Szeretetszolgálat szemészeti klinikák és testi fogyatékkal élőket szolgáló szervezetek számára biztosított képzést és felszerelést. A Hammondék és más jóléti misszionáriusok által támogatottak között volt egy olyan központ is, mely testi fogyatékkal élő nőket tanít különleges ruhákat, illetve kézműves termékeket tervezni és készíteni. E készségek lehetőséget adtak a tanulóknak, hogy jobban el tudják látni magukat és a családjukat.

Kép

midwives practice neonatal resuscitation techniques

Balra: fénykép az UNSZ Szeretetszolgálat jóvoltából; jobbra: fénykép a Hammond házaspár jóvoltából

Egyéb projektek is voltak, mint például a válsághelyzeti reagálásra való közös felkészülés civil szervezetekkel és a jordán kormánnyal, valamint olyan jordániai diákok felkutatása, akik részesülhetnek az évi két BYU-ösztöndíjban. Hammondék egyik legkellemesebb élménye a katolikus egyházzal való közös munka volt, melynek során tantermeket építettek iraki keresztényeknek, akik nem tudtak volna máshol összegyűlni.

Amíg Jordániában voltak, Hammondék megtanulták, mennyire igaz az Úr azoknak tett ígérete, akik szolgálják Őt: „Az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (T&Sz 84:88).

„Isten részese ennek a munkának – mondja Ron. – Kint van a szőlőskertben a szolgáival. Amikor csak misszióba megy egy házaspár, csatlakozik hozzájuk a szőlőskertben a szőlőskert Ura. A jordániai csodákban mi nem hiszünk, hanem megéltük azokat.”

Vitathatatlan, hogy azok az angyalok, akiket maguk körül éreztek, részben mennyeiek voltak; de éppúgy voltak köztük halandók is, különösképpen a saját gyermekeik, akik támogatták őket abban a döntésükben, hogy az otthonuktól távol szolgáljanak.

A családjuk pedig ezek után megáldatott az Úr védelmező, fenntartó hatalma által. Meghozták a jelentős munkahelyi és lakóhelyváltási döntéseiket, és megoldódtak a lehetséges szülési komplikációk miatti aggodalmak is, amikor gyermekeik az Úrhoz fordultak, együtt tanácskoztak, valamint imádkoztak és böjtöltek egymásért.

A gyermekeik által kapott áldások annyira figyelemreméltóak voltak, hogy amikor Hammond testvért és feleségét felkérték kétéves missziójuk újabb egy évvel való meghosszabbítására, mindegyik gyermekük lelkesen támogatta őket. Érezték, hogy szüleik szolgálatának közvetlen folyományaként az Úr valami különlegeset tesz értük.

Mindazonáltal a Hammond család által érzett különválás mégis áldozat volt. Nehéz volt a világ másik felén, szeretteiktől távol lenni. Mégsem volt annyira nehéz, mint amilyen a múltban lett volna. A technika lehetővé tette, hogy a családtagok olyan gyakran jelen legyenek egymás életében, amilyen gyakran arra szükség volt. Sandi szerint „a házaspárok nem veszítik el a kapcsolatot a családjukkal. Gyakran léptünk kapcsolatba otthon hagyott gyermekeinkkel és családjukkal. A FaceTime és az ímélek segítségével a négy új unokánk is – akik a szolgálatunk ideje alatt születtek – megismert bennünket, és hazatérésünkkor örömmel és szívesen fogadtak bennünket.”

Kép

the Hammond family

Balra: fénykép az UNSZ Szeretetszolgálat jóvoltából; jobbra: fénykép a Hammond házaspár jóvoltából

A számos áldás között, melyekben Hammondék érzésük szerint a szolgálatuknak köszönhetően részesültek, van az is, hogy láthatták a jordániai emberek nagylelkűségét és barátságosságát. Amikor először kézhez kapták az elhívásukat, nem tudták, mit gondoljanak azokról, akiket majd szolgálni fognak.

„Rájöttünk azonban, hogy muszlim barátaink kedvesek és nagylelkűek – idézi fel Ron –, és biztosak vagyunk benne, hogy ha bármikor úgy érezték volna, hogy nem vagyunk biztonságban, mindent megtettek volna a védelmünkre.

Jószívűségük bámulatos. A jordániaiak nem szenvedhetik, ha valaki nélkülöz, miközben ők segíthetnének rajta. Már Dávid király kora előtt is befogadták a menekülteket. A Bibliában számos utalás fogalmaz úgy, hogy »a Jordánon túl«, és mi is elkezdtük úgy aláírni a leveleinket, hogy »A Jordánon túl«, azon könyörületes szolgálat iránti elismerésből, melyet kiváltságunkban állt eme hagyományosan könyörületes országban végezni. Jordánia évszázadok óta a jószívűség helye, az Úr pedig megáldotta ezért annak népét.”

A jordániai emberekkel való ilyen szoros együttműködés lehetővé tette, hogy Hammondék erős barátságokat alakítsanak ki. „Meghívtak több iftárra is. Ezek a ramadáni böjt napjait lezáró étkezések – meséli Sandi. – Muszlim barátaink meghívtak minket eljegyzési mulatságokra, esküvőkre és egyéb családi eseményekre is.”

Az egyház nem térít muszlimokat és a megkeresztelésüket sem engedélyezi Jordániában vagy bárhol, ahol tiltja a törvény, így Hammondék nem beszéltek az egyházról. Ehelyett a kapcsolatok építésére és fenntartására összpontosítottak – a királyi családdal, a helyi emberbaráti partnerekkel, a velük együtt szolgáló más misszionárius házaspárokkal, valamint vallási és állami vezetőkkel. Hammondék mindig arra buzdították azokat, akik az egyházról érdeklődtek tőlük, hogy látogassanak el az LDS.org oldalra.

Tekintve, hogy milyen figyelemreméltó tapasztalatokra tett szert Ron és Sandi, vajon úgy érzik-e, hogy valamilyen módon különleges helyet foglalnak el a szolgálatra elhívott – vagy elhívható – házaspárok között?

Igen. És nem. „Szolgáltunk, ahol és amikor az Úrnak szüksége volt a mi konkrét képességeinkkel és élettapasztalatunkkal rendelkező házaspárra – mondják Hammondék. – De ez minden idősebb misszionáriusra igaz. Minden házaspár, aki képes missziót szolgálni, felkészült arra, hogy csak rá jellemző módon szolgáljon. Csupán elegendő hitet kell gyakorolniuk, hogy oda menjenek, ahol az Úrnak szüksége van rájuk, Ő pedig arra fogja használni őket, hogy megváltoztassák mások életét.”

„A házaspárok igenis számítanak – jelentette ki Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából. – A házaspárok olyan figyelemreméltó dolgokat érhetnek el, melyekre senki más nem képes. […]

Gyakorlatilag határtalanul sok módja van a házaspárok szolgálatának. A misszióirodai és a vezetőképzési munkától kezdve a családtörténeti és a templomi munkáig, valamint az emberbaráti szolgálatig – lehetőségetek van majdnem minden olyan képesség vagy tehetség felhasználására, melyekkel az Úr megáldott titeket. […]

Sokat kaptatok életetek során: menjetek és adjatok bőkezűen Urunk és Szabadítónk szolgálatában! Legyen hitetek: az Úr tudja, hol van rátok szükség! A szükség oly nagy, fivérek és nőtestvérek, a munkás pedig oly kevés.”²