Prófétai szavak váratlan helyen
A szerző Argentínában élt, amikor a férje misszióelnökként szolgált ott.
Egy hátrahagyott folyóirat örökre megváltoztatta Oscar Castro életét.
Oscar Castrót azt követően keresztelték meg és konfirmálták, hogy rátalált a Liahóna egyik általános konferenciai számára az újonnan bérelt lakásában.
Illusztráció: Dan Burr; fénykép a szerző jóvoltából
Az a nap, amikor Oscar felesége elhagyta őt és két gyermeküket, életének egyik legnehezebb napja volt. Oly sok döntést kellett meghoznia. Már így is munkát keresett, de most még egy albérletet is találnia kellett. Úgy tűnt számára, hogy az élete romokban hever. Arra gondolt, hogy egyszerűen feladja. Meg is tette volna, ha nem lett volna a két gyönyörű gyermeke.
Az argentínai San Juanban nem sok lakást lehetett találni annyiért, amennyit Oscar fizetni tudott. Végül azonban akadt egy kis lakás egy biztonságos környéken, amelyben addig egy csoport fiatal férfi lakott. Oscar kibérelte, és felkészült, hogy új életet kezdjen a gyermekeivel.
Új otthonukban ott maradt a földön néhány folyóirat és könyv; az egész napi takarítást és pakolást követően Oscar leült, és tekintete az egyik folyóiratra tévedt. A borító valamiért felkeltette a kíváncsiságát. A Liahóna cím alatt egy festmény volt: idős férfi állt egy toronyban és a néphez beszélt. A férfi a bibliai prófétákról látott képekre emlékeztette.
Oscar kinyitotta a folyóiratot, és beleolvasott: „Mindannyian tudjuk, hogy el kell mondanunk a szeretteinknek, hogy szeretjük őket. Néha azonban tetteink nem tükrözik ezt a tudást.”1 Oscar felidézte azokat az éles szavakat, melyek sokszor hangzottak el közte és a felesége között. Arra akarta tanítani a gyermekeit, hogy ennél jobbá váljanak. Oscar tovább olvasta a folyóiratot, és belül egyre növekvő reményt érzett. Még azon a héten elolvasott minden cikket, és többet akart tudni.
Egy hónappal később két misszionárius haladt el azon a környéken. Oscar odament hozzájuk, és megkérdezte, hogy utolsó napi szent misszionáriusok-e, és hogy mennyibe kerülne további példányokat vennie azokból az egyházi folyóiratokból. Az elderek közölték vele, hogy csupán az idejéből kell rászánnia 20 percet.
Másnap a két misszionárius meglátogatta Oscart a lakásán, aki elmesélte nekik a beköltözést és azon régi könyvek, folyóiratok és füzetek megtalálását, melyek alapján az egyházról tájékozódott. Elmondta, hogy az első cikk, amelyet olvasott, közvetlenül az ő akkori életére vonatkozott. Már tudott a család fontosságáról, és többet szeretett volna tudni a családi estről és a családi imáról. Elmondta az eldereknek mindazt, amit az egyházról megtudott, beleértve Joseph Smitht és az evangélium visszaállítását.
Egyenesen a szemükbe nézett, és kimondta azokat a szavakat, melyeket minden misszionárius hallani szeretne: „Hiszem, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt.” Az elderek arra kérték Oscart, hogy keresztelkedjen meg, ő pedig könnyes szemmel beleegyezett. Néhány héttel később Oscar Castrót megkeresztelték és az egyház tagjává konfirmálták.
Az Úr felkészítette Oscart, a lelke pedig töredelmes volt, tanulásra és növekedésre kész. Azon az emlékezetes, megindító napon a Liahóna általános konferenciai számában lévő üzenetek lelkülete megérintette Oscar szívét. A lakás előző bérlői nem sejtették, milyen hatása lesz annak, hogy hátrahagytak néhány egyházi folyóiratot, de a bennük lévő evangéliumi üzenetek fontos misszionáriusi eszközzé váltak. Azzal, hogy elvezették Oscart az általa keresett igazságokhoz, örökre megváltoztatták az életét.