2. fejezet

Szabadítónk, Jézus Krisztus

„Legyen kiemelt helyen elmétekben, most és mindig, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia, aki azért jött a világba, hogy letegye életét, hogy mi élhessünk. Ez az igazság, az alapvető igazság. Hitünk erre épül.”

Joseph Fielding Smith életéből

Joseph Fielding Smith elnök apostolként hű volt elhívásához, hogy „Krisztus neve különleges tanú[ja legyen] az egész világon” (T&Sz 107:23). Azt mondta: „Igyekszem szeretni Őt, Megváltónkat, minden másnál jobban. Ez a kötelességem. Egyik különleges tanújaként járom ezt az országot. Nem lehetnék Jézus Krisztus különleges tanúja, ha nem lenne teljes és bizonyos tudásom arról, hogy Ő Isten Fia és a világ Megváltója.”¹

Smith elnök apaként éppen ilyen elkötelezett volt azon felelőssége iránt, hogy tanúságot tegyen a Szabadítóról. 1948. július 18-án levelet küldött fiainak, Douglasnek és Miltonnak, akik teljes idejű misszionáriusként szolgáltak. Ezt írta:

„Olykor leülök és elmerengek, aztán a szentírások olvasása közben Urunk küldetésére gondolok, arra, mit tett értem, és amikor elöntenek ezek az érzések, azt mondom magamnak: Nem lehetek hűtlen Hozzá. Tökéletes szeretettel szeretett engem, mint ahogyan minden embert, különösen azokat, akik szolgálják Őt, így nekem is muszáj szívem minden erejével szeretnem Őt, még ha ez nem is tökéletes, bár annak kéne lennie. Csodás dolog ez. Nem éltem a Szabadítónk napjaiban; nem látogatott meg személyesen. Nem láttam Őt. Atyjával nem érezték szükségét, hogy ily hatalmas áldásban részesítsenek engem. De erre nincs is szükség. Éreztem a jelenlétét. Tudom, hogy a Szent Lélek megvilágosította elmémet, és kinyilatkoztatta Őt nekem, így aztán – remélem, és érzem, hogy így van – ez életben minden másnál jobban szeretem a Megváltómat. Másként el sem tudnám képzelni. Hű akarok lenni Hozzá. Tudom, hogy meghalt értem, értetek és az egész emberiségért, hogy a feltámadás által ismét élhessünk. Tudom, hogy azért halt meg, hogy megbocsáttathassanak a könnyelműségeim, a bűneim, és megtisztulhassak tőlük. Mily csodás szeretet ez! Hogyan is tehetnék ennek tudatában bármi mást, mint hogy szeretem Őt, a Megváltómat! Szeretném, ha a missziós szolgálatban lévő fiaim is ugyanígy éreznének. Szeretném, ha gyermekeim és unokáim is ugyanezt éreznék, és sohasem térnének le az igazság és az igazlelkűség ösvényéről.”²

Smith elnök egyik fia így emlékezett vissza:

„Gyermekekként nagyon gyakran hallottuk, hogy azt mondja: »Bárcsak az emberek a világban értenék mindazt a megpróbáltatást, gyötrelmet és bűnt, amit Urunk a mi érdekünkben magára vett!« Minden alkalommal, amikor erről beszélt, könnyek szöktek a szemébe.

[Egyik alkalommal,] amikor édesapámmal ültem a dolgozószobájában, megfigyeltem, hogy mélyen elgondolkodott. Haboztam megtörni a csendet, de végül ő szólalt meg. »Ó, fiam, bárcsak velem lehettél volna múlt csütörtökön, amikor a Fivéreimmel találkoztam a templomban! Ó, bárcsak hallottad volna őket tanúságot tenni az Uruk és Szabadítójuk, Jézus Krisztus iránti szeretetükről!« Aztán lehajtotta a fejét, és könnyek peregtek végig az arcán, majd lecsöppentek az ingére. Majd, jó pár másodperc múlva, fejét fel sem emelve, csak előre-hátra ingatva hozzá tette: »Ó, mennyire szeretem Uramat és Szabadítómat, Jézus Krisztust!«³

Joseph Fielding Smith tanításai

Jézus Krisztus Isten Egyszülött Fia és a világ Szabadítója.

Hadd mondjam el olyan egyenesen és erőteljesen, ahogyan csak tudom, hogy hiszünk Krisztusban. Fenntartások nélkül elfogadjuk Őt Isten Fiaként és a világ Szabadítójaként.⁴

„Minden dolog az Úr Jézus Krisztus, a világ Megváltója körül és Benne összpontosul.”

Tudjuk, hogy a szabadítás Krisztusban van; hogy Ő volt az Örökkévaló Atya Elsőszülött Fia; hogy a mennyei tanácsokban Őt választották ki és rendelték el előre, hogy véghezvigye a végtelen és örök engesztelést; hogy Isten Fiaként született a világra; és hogy az evangéliumon keresztül napvilágra hozta az életet és a halhatatlanságot.

Tökéletes bizonyossággal hisszük, hogy Krisztus azért jött, hogy megváltsa az embert az időleges és a lelki halálból, melyeket Ádám bukása hozott a világba, és hogy magára vette minden ember bűnét a bűnbánat feltételével. […]

Hisszük, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, miután minden tőlünk telhetőt megtettünk [lásd 2 Nefi 25:23], és hogy Krisztus engesztelésének alapjára építve minden embernek ki kell munkálnia saját szabadulását félelemmel és reszketéssel az Úr előtt [lásd Filippibeliek 2:12; Mormon 9:27].⁵

Az a különbség Szabadítónk és közöttünk, hogy nekünk halandó apánk van, ezért ki vagyunk téve a halálnak. Szabadítónk Atyja nem volt halandó, így a halál volt kitéve Neki. Hatalmában állt letenni, majd ismét felvenni az életét [lásd János 10:17–18], nekünk azonban nincsen hatalmunkban letenni az életünket, majd pedig ismét felvenni azt. Jézus Krisztus engesztelése által kapunk örök életet, a halottak feltámadása, valamint az evangélium tantételeinek való engedelmesség által.⁶

Ő valóban Isten Egyszülött Fia, és az Ő kegyelme, valamint Atyja kegyelme révén megszabadított bennünket a bűntől, ha bűnbánatot tartunk. Tudjuk, hogy feltámadt a halálból, hogy felszállt a magasba, [fogságba vezetve a fogvatartót] [lásd Zsoltárok 68:19], és a szabadítás megteremtője lett mindazok számára, akik hisznek, megbánják bűneiket, és elfogadják Őt a világ Megváltójaként [lásd Zsidók 5:9]. Az utolsó napi szentek nem maradnak kétségek közt ezen dolgokkal kapcsolatban.⁷

Bár az emberek készíthetnek terveket, magukévá tehetnek elméleteket, bevezethetnek furcsa műveket, és számos különös tant gyűjthetnek és taníthatnak, mégis egy tanítás alapvető, melytől nem térhetünk el: minden dolog az Úr Jézus Krisztus, a világ Megváltója körül és Benne összpontosul. Elfogadjuk Őt mint az Atya Egyszülöttjét a testben, az egyetlent, aki testben élt, ám akinek az Atyja halhatatlan volt. Születési joga, valamint a földre érkezését övező körülmények révén az ember Megváltója lett; kiontott vérén keresztül pedig kiváltságunkban áll visszatérni Atyánk jelenlétébe, azzal a feltétellel, hogy bűnbánatot tartunk, és elfogadjuk a megváltás nagyszerű tervét, melynek Ő az alkotója.⁸

Tanúsítjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma a szabadítás terve; és hogy Urunk engesztelő áldozata által minden ember halhatatlanságra támad fel, hogy megítélje őket testben véghezvitt cselekedeteik szerint; valamint hogy azok, akik hisznek az evangélium törvényének teljességében és engedelmeskednek annak, emellett az örök életre is feltámasztatnak Atyánk királyságában.⁹

Jézus Krisztus engesztelésén, valamint a Neki való engedelmességre vonatkozó szövetségeinken keresztül az Ő fiai és leányai leszünk.

Mennyei Atyánk Jézus Krisztus Atyja, mind lélekben, mind testben. Szabadítónk az Elsőszülött a lélekben, az Egyszülött a testben.¹⁰

Ő [Jézus Krisztus] a Bátyánk, akit az Atya abban a megtiszteltetésben részesített, hogy a felhatalmazás és a hatalom teljességét kaphatta meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nagy Elnöksége tagjaként.¹¹

Szentírásaink azt tanítják, hogy Jézus Krisztus az Atya is és a Fiú is. Az egyszerű igazság az, hogy Ő Isten Fia a születésénél fogva, mind a testben, mind a lélekben. Ő az Atya, amiatt a munka miatt, amelyet elvégzett.¹²

A Szabadító azért lesz az Atyánk – abban az értelemben, melyben e kifejezést a szentírásokban használják –, mert életet kínál nekünk, örök életet az értünk hozott engesztelése révén. Benjámin király csodálatos beszédében a következőket találjuk: „És most, a szövetség miatt, melyet kötöttetek, Krisztus gyermekeinek fognak nevezni benneteket, az ő fiainak és leányainak; mert íme, ezen a napon nemzett benneteket lelkileg; mert azt mondjátok, hogy szívetek megváltozott a nevébe vetett hit által, mert tőle születtetek, és fiaivá és leányaivá lettetek.” [Móziás 5:7; lásd még a 8–11. verset.]

Tehát Jézus Krisztus gyermekei, fiai és leányai leszünk a Neki való engedelmességre vonatkozó szövetségeink által. Isteni felhatalmazása, valamint a kereszten hozott áldozata révén lelkileg született fiai és leányai leszünk, Ő pedig az Atyánk.¹³

Éppúgy, ahogyan a nefiták Benjámin király idejében, mi, utolsó napi szentek is magunkra vettük Krisztus nevét [lásd Móziás 5:1–9; 6:1–2]. Minden héten magunkra vesszük a nevét az úrvacsora során, ahogy arra parancsot kaptunk, hogy mindig emlékezzünk rá, és a nefiták is éppen erre kötöttek szövetséget.¹⁴

A Szabadító kinyilatkoztatta magát ebben az adományozási korszakban, így mindannyiunknak tartós bizonysága lehet Róla.

Elfogadjuk Jézust a világ Megváltójaként. Tudjuk, …hogy kinyilatkoztatta magát ebben az adományozási korszakban. Nem függünk… a régi kiválóságok bizonyságától, akik napjaiban éltek, és szolgálata során beszélgettek Vele, és akiknek feltámadását követően megjelent. Olyan tanúink vannak, akik a mi saját napjainkban éltek, akik látták Őt, akik tudták, hogy Ő él, és tanúsították ezt a tényt nekünk és a világnak is. Tudjuk, hogy bizonyságuk igaz. Joseph Smith nem maradt magára abban, hogy tanúságot tegyen ebben az adományozási korszakban Jézus Krisztus küldetéséről, hiszen az Úr más tanúkat is támasztott, akik Joseph Smith prófétával együtt látták a Megváltót, tanításban részesültek Tőle, és láthatták Őt a mennyekben az Atya jobbján ülve, szent angyalokkal körülvéve. Bizonyságukat adták nekünk, ami tanúként áll majd a világ ellen, hogy vádolja mindazokat, akik nem hallgatnak rá.

Az egyház tagjaiként azonban nem vagyunk kizárólag Joseph Smith, Oliver Cowdery, Sidney Rigdon vagy bárki más, ma már halott ember bizonyságára hagyatva, akik csodálatos kinyilatkoztatásokat és látomásokat kaptak az Úrtól ebben az adományozási korszakban, melyek által tudták, hogy Jézus él, és Ő a világ Megváltója. Személyes bizonyságunk is van, melyet az Úr Lelkén keresztül kap mindenki, aki az evangéliummal összhangban él. Amennyiben az igazsággal összhangban éltük az életünket, miután a bűneink bocsánatára megkeresztelkedtünk, és megkaptuk a kézrátételt a Szentlélek ajándékáért, akkor az Úr kinyilatkoztatta nekünk személyesen, hogy ezek mind igazak. E tudással kapcsolatban nem kell senki másra hagyatkoznunk, hiszen a Lelken keresztül tudjuk, hogy Jézus a Krisztus, a világ Megváltója.¹⁵

Ha van bármi, ami örömöt, békét és megelégedést nyújt az ember szívének, minden általam ismert mérték felett, akkor az a tartós bizonyság, amellyel én is és ti is rendelkeztek, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Ezt az igazságot nem lehet megváltoztatni. Az emberek támadhatják; kigúnyolhatják; kijelenthetik, hogy Ő nem a világ Megváltója, hogy a küldetése nem volt igaz, vagy hogy ennek célja nem az volt, hogy kiontott vére által minden embernek bűnbocsánatot biztosítson a bűnbánat feltételével. Megtagadhatják, hogy higgyenek a halottak feltámadásában, sőt még azt is, hogy Krisztus maga előjött, ahogyan azt a szentírások kijelentik, miután ellenségei megölték; de az igazság mégis megmarad. Ő tényleg meghalt a világ bűneiért, valóban megvalósította a megváltást a haláltól, tényleg megadta az embernek a bűnbánat lehetőségét, és a bűneik bocsánatát, ha hisznek, és elfogadják az evangélium tantételeit és az Ő küldetését. Ezek az igazságok alapvetőek és maradandóak; nem lehet elpusztítani őket, bármit mondjanak vagy gondoljanak is az emberek.¹⁶

Legyen kiemelt helyen elmétekben, most és mindig, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia, aki azért jött a világba, hogy letegye életét, hogy mi élhessünk. Ez az igazság, az alapvető igazság. Hitünk erre épül.¹⁷

Mindannyiunknak Jézus Krisztus élete után kell mintázni a saját életünket.

Az ember számára valaha is adott legnagyszerűbb példa magának Isten Fiának példája. Élete tökéletes volt. Mindent helyesen tett, és azt tudta mondani minden embernek, hogy „Kövess engem!” [2 Nefi 31:10], nekünk pedig az Ő élete után kell mintázni a sajátunkat.

Mondok erre egy példát az életéből. Megtanította az embereknek, hogyan imádkozzanak, majd így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek, mindig legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kísértsen meg benneteket az ördög, és ne vigyen el fogolyként benneteket. És ahogyan én imádkoztam közöttetek, éppen úgy ti is imádkozzatok egyházamban, népem között, akik bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek az én nevemben. Íme, én vagyok a világosság; példát mutattam nektek. […] Tartsátok fel tehát világosságotokat, hogy világítson a világnak. Íme, én vagyok a világosság, amit fel kell tartanotok – az, amit engem cselekedni láttok. […]” [3 Nefi 18:15–16, 24.]

Legtökéletesebb tanácsát ebben a témában talán a nefita tanítványainak adta. „Milyen embereknek kell hát lennetek? – kérdezte, majd meg is adta a választ: – Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok.” [3 Nefi 27:27.]¹⁸

Hinnünk kell Krisztusban, és az Ő élete mintájára kell alakítani a sajátunkat. Meg kell keresztelkednünk, ahogyan Ő is megkeresztelkedett. Hódolnunk kell az Atyának, ahogyan Ő is tette. Az Atya akaratát kell cselekednünk, ahogyan Ő is tette. Törekednünk kell arra, hogy jót tegyünk és igazlelkűen cselekedjünk, ahogyan Ő is tette. Ő a mi Példaadónk, a szabadulás nagyszerű Mintája.¹⁹

Amikor valamilyen problémával kerültök szembe, és döntenetek kell, tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Mit tenne Jézus?” Aztán tegyetek úgy, ahogyan Ő tenne.

Életetek minden napján élvezhetitek jelenlétének örömét, és tiétek lehet sugalmazása, hogy irányítson benneteket, ha hajlandóak vagytok törekedni és érdemesen élni erre. Jézus szeretete és Szent Lelkének vigaszadó ereje éppolyan valóságos lehet számotokra is, mint amilyen azon gyermekek számára volt, akiket magához ölelt, amikor a földön járt.²⁰

Hadd mondjam azt, hogy aki követi példáját, Hozzá hasonlóvá válik, és Vele együtt dicsőül majd meg Atyja királyságában; hogy tiszteletet, hatalmat és felhatalmazást nyerjen. Bizonyos nefita tanítványoknak, akik szívük teljes szándékával követték Őt, azt mondta: „…éppen olyanok lesztek, amilyen én vagyok, és én éppen olyan vagyok, mint az Atya: és az Atya és én egyek vagyunk” [3 Nefi 28:10]. […]

Azért imádkozom, hogy mindannyian az Ő nyomdokaiban járjunk, és betartsuk parancsolatait, hogy Hozzá hasonlók lehessünk. Ez a vágyam. Remélem, a tiétek is.²¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Szerinted milyen hatással volt Smith elnök gyermekeire a bizonysága és a Szabadító iránti szeretetének kifejezése? (Lásd „Joseph Fielding Smith életéből”.) Gondokodj el azon, hogyan növelhetnéd a Szabadító iránt érzett szeretetetedet, és hogyan oszthatnád meg bizonyságodat Róla.
Smith elnök kijelentette, hogy „minden dolog az Úr Jézus Krisztus, a világ Megváltója körül és Benne összpontosul” (1. rész). Hogyan befolyásolhatja ez az igazság a személyes életünket? Milyen hatással lehet az otthonunkra?
Hogyan segítenek a 2. szakaszban található tanítások jobban megértened a Szabadítóhoz fűződő kapcsolatodat? Mit jelent számodra magadra venni Krisztus nevét?
Smith elnök arra figyelmeztetett, hogy néhányan támadják és kigúnyolják majd a Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről tanúskodó igazságokat (lásd 3. szakasz). Hogyan erősíthetjük meg a bizonyságunkat, hogy ellen tudjunk állni az ilyen kihívásoknak? Hogyan segíthetnek a szülők megerősíteni a gyermekeik bizonyságát?
Gondolkodj el Smith elnök tanácsán, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Mit tenne Jézus?” (4. szakasz). Milyen konkrét módon tudjuk az életünket Jézus Krisztus élete után mintázni? Milyen hatással lehetünk mások életére, amikor követjük az Ő példáját?

Kapcsolódó szentírások

János 14:6; 1 Nefi 10:6; Móziás 3:5–7; Hélamán 5:12; 3 Nefi 11:3–7; T&Sz 34:1–3; 76:22–24; Joseph Smith története 1:17

Tanítási segédlet

„[Ne ess] abba a hibába, hogy túl sok anyagot akarsz átvenni. […] Az embereket tanítjuk, nem a tananyagot; és… minden tanítási vázlat, amit eddig láttam, elkerülhetetlenül több anyagot fog tartalmazni, mint ami az órára szánt időbe belefér” (Jeffrey R. Holland, “Teaching and Learning in the Church,” Ensign, June 2007, 91).