A Mormon könyve tanúi

A Mormon könyve az amerikai földrész őslakóinak szent történelme, mely tartalmazza prófétáik jövendöléseit, az Úr nekik adott parancsolatait, valamint ezen ősi népek történetét és végzetét. Ez Amerika szentíráskötete, mely éppoly szent és sugalmazott, mint a Biblia, amely a zsidó nép szent feljegyzéseit tartalmazza a keleti féltekén.⁴

A nefita próféták imáikban buzgón igyekeztek elérni, hogy írásaik megmaradjanak, és előjöhessenek, mintha halottaikból szólnának, hogy tanúságot tegyenek Lehi maradékának, valamint a zsidóknak és a nemzsidóknak, hogy Isten kinyilatkoztatta nekik az evangélium teljességét. Azért aggódtak, hogy ezekben az utolsó napokban az embereket a bűnbánathoz és az Istenbe vetett hithez vezesse az a bizonyság, melyet ezek a nefita próféták évszázadokkal korábban kaptak. Sőt, a Mormon könyvéből azt is megtudjuk, hogy magának a Mormon könyvének is éppen ez a célja, ahogyan azt számos részében kijelentik. […]

[…] Az Úr nagyon világossá tette a nefita prófétáknak, hogy történelmük és próféciáik megőrződnek majd, hogy az utolsó napokban Jézus Krisztusról szóló tanúságként jöjjenek elő, és hogy megalapítsák evangéliumát az emberek között. Nefi napjaink nemzsidóinak és zsidóinak is prófétált, és igen együttérző és sokatmondó formában hagyta meg nekik bizonyságát. (2 Nefi 33.) Moróni is ugyanezt tette. (Moróni 10:24–34.)⁵

Nefi – az izráelita kolónia egyik legelső prófétája – már a keresztény időszak előtt közel hatszáz évvel megjövendölte, hogy amikor a népe történetét tartalmazó feljegyzések előkerülnek a porból, ez olyan időben történik majd, amikor az emberek „tagadják Istennek, Izráel Szentjének hatalmát, és ezt mondják…: Miránk hallgassatok, és halljátok a mi előírásunkat; mert íme, ma nincs Isten, mert az Úr, a Megváltó elvégezte munkáját, és hatalmát átadta az embereknek” [2 Nefi 28:5]. Továbbá sokan közülük azt mondják, amikor eléjük tárják a szentírások új kötetét, mely ezen nyugati féltekén élő nép történetét tartalmazza: „Egy Biblia! Egy Biblia! Van már egy Bibliánk, és nem lehet több Biblia.” [2 Nefi 29:3.]

[…] Ezen új szentíráskötet célja az volt, hogy tanú legyen, nemcsak Krisztusról, és nemcsak azért, hogy az örökkévaló evangéliumot tartalmazza, hanem tanúságként a zsidó szentírás, a Biblia számára is; e két feljegyzés pedig – Nefi, az ő atyja, valamint József, Izráel fia jövendölése szerint is – eggyé kell, hogy váljon, bizonyságot téve az örökkévaló evangéliumról [lásd 2 Nefi 3:11–13; 29:10–14]. Ilyen tanúkként e feljegyzések ma az igazságról való bizonyságként állnak mindazok vádlóiként, akik visszautasítják tanításaikat.⁶

Tudom, hogy Joseph Smith Isten ajándéka és hatalma által fordította le a Mormon könyvét, és hogy az azért jött elő, hogy „meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát” [A Mormon könyve címoldala].⁷

Létezik egy – a szentírásokban határozottan kijelentett – törvény, mely szabályozza a bizonyságot és a tanúk kijelölését. Az Úr mindig követte ezt a törvényt, amikor új kinyilatkoztatást adott az embereknek.⁸

Ez a törvény [a tanúk törvénye] minden korszakon át stabil és biztos maradt. Ha minden korszakról tökéletes feljegyzéseink lennének, akkor azt látnánk, hogy amikor csak az Úr megnyitott egy adományozási korszakot, akkor mindig egynél több tanú tanúskodott a nevében. Pál a korinthusbeliekhez írva azt mondta: „Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.” [2 Korinthusbeliek 13:1.]⁹

A Mormon könyve előkerülésével kapcsolatosan az Úr azt mondta, hogy Ő választ majd tanúkat. Három különleges tanú lesz, akik tanúskodnak majd a világnak, és azt mondta:

„És senki más nincs, aki megnézhetné azt, kivéve egy néhányat, Isten akarata szerint, hogy bizonyságot tegyenek szaváról az emberek gyermekeinek, mert megmondta az Úristen, hogy a hithűek szavai úgy szólnak majd, mintha a halottaktól jönnének.

Az Úristen tehát hozzálát a könyv szavainak előhozatalához, és annyi tanú szája által erősíti meg szavát, ahánnyal ő azt jónak látja; és jaj annak, aki elutasítja Isten szavát!” (2 Nefi 27:13–14.)¹⁰

Kép

Joseph Smith and two of the Three Witnesses kneel in the forest while an angel stands before them holding the opened gold plates.

A három férfi, aki arra kapott elhívást, hogy a Mormon könyve Isten hatalma általi előjövetelének különleges tanúja legyen, Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris volt. […] Joseph Smith társai voltak e csodálatos munka megalapozásában ebben az adományozási korszakban. […]

Tanúbizonyságuk az, hogy egy angyal látogatta meg őket az Úr jelenlétéből, aki eléjük helyezte az arany feljegyzést, melyből a Mormon könyvét fordították, és utasításokat adott nekik. Látták a bevéséseket a lemezeken, ahogyan a lapokat egyenként átfordították előttük, és hallották Isten hangját, amely kijelentette a mennyből, hogy a fordítás Isten ajándéka és hatalma által történt, és megparancsolta nekik, hogy tegyenek tanúságot erről az egész világnak. E három tanú megpróbáltatásaik, üldöztetéseik és az élet minden viszontagsága ellenére is hű maradt bizonyságához, hogy látták a lemezeket egy angyal jelenlétében, és hallották Isten hangját hozzájuk szólni a mennyből.

Volt nyolc másik tanú is, akik szintén látták és megfogták a lemezeket, és alaposan megvizsgálták a rajtuk lévő bevéséseket, ahogyan azokat Joseph Smith megmutatta nekik. Az ő bizonyságuk is megadatott a világnak, és a Mormon könyve összes kiadásában szerepel. E nyolc férfi mindegyike mindhalálig hű maradt ehhez a bizonysághoz.

E tizenkét tanú [köztük Joseph Smith], akik közül négyen angyalokat láttak, és mennyei látomásokban volt részük, valamint a nyolcak, akik látták a feljegyzést, ahogyan azt Joseph Smith megmutatta nekik, ők voltak mindazok, akiket úgy tűnik, az Úr szükségesnek látott, hogy megalapozzák a Mormon könyve igaz voltát, ahogyan azt Nefin keresztül megígérte. „…és jaj annak, aki elutasítja Isten szavát!” E férfiak bizonysága több mint elegendő a törvény betöltéséhez.¹¹

Kép

The eight witnesses around Joseph Smith as he shows them the gold plates.

Joseph Smith… egyedül volt az első látomás alkalmával; egyedül, amikor Moróni elhozta neki az üzenetet; egyedül, amikor megkapta a lemezeket; attól fogva azonban már nem volt egyedül. Az Úr más tanúkat is elhívott. Smith nagymama [Joseph Smith anyja, Lucy Mack Smith] történetében azt írja, hogy a próféta az örömtől sírva jött haza, miután a tanúk látták a lemezeket Isten egyik angyalának irányítása alatt, mert, ahogyan elmondta, „Elvétetett a teher, már nem vagyok egyedül”.¹²

Mindhárom [különleges] tanú eltávolodott és elhagyta az egyházat. Oliver Cowdery és Martin Harris visszatért, alázattal folyamodva tagságért az egyházban, és mindketten teljes jogú tagokként hunytak el. David Whitmer az egyházon kívül maradt; ennek ellenére mindhárom férfi hű maradt a bizonysághoz, melyet a világnak adtak, és amelyet a Mormon könyve minden példányában megtalálunk.¹³

A következő David Whitmer bizonysága, melyet a Missouri állambeli Richmondban tett 1881. március 19-én, az eredeti dokumentumról másolva, mely a richmondi Conservator című lapban jelent meg a fenti napon.

„Minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, akikhez ezek eljutnak –

Mivel egy bizonyos John Murphy, a Missouri állambeli Polóból [Caldwell megye] előadta, hogy múlt nyáron velem való beszélgetése során megtagadtam bizonyságomat a Mormon könyve három tanújának egyikeként –

Evégből tehát, hogy most megértsen engem, ha akkor nem értett meg, és hogy a világ megtudhassa az igazságot, még egyszer utoljára a következő nyilvános kijelentést kívánom tenni, itt állva úgymond az élet alkonyán és Isten félelmében:

Hogy soha semmikor sem tagadtam meg a három tanú egyikeként tett bizonyságomat vagy annak bármely részét, melyet egészen azóta publikálnak azzal a könyvvel.

Azok, akik leginkább ismernek engem, tudják, hogy mindig is ragaszkodtam azon bizonysághoz – És azért, hogy egyetlen embert se vezessenek félre, és senki se kételkedhessen jelen nézeteimben a fentiekre vonatkozóan, ezennel ismét megerősítem minden korábbi kijelentésem igaz voltát, ahogyan azt tettem, és ahogyan az kiadásra került.”¹⁴

Most pedig hadd mondjak el valamit Martin Harrisről. […] Bár folyamatosan hű maradt a Mormon könyvéről adott bizonyságához, hosszú éveken át komolyan neheztelt az egyházra. Valamivel azután azonban, hogy a szentek Utah államba érkeztek, néhány jó testvérünk utána ment, megtalálta, meglágyította a szívét, és visszahozta. Lejött ide [Utahba], újra megkeresztelkedett, és jó pár évig élt itt, tanúságát téve bizonyságáról a településeken. Itt halt meg és itt temették el [a Utah állambeli Clarkstonban].

Most pedig eljutottunk Oliver Cowderyhez. Mi a helyzet Oliver Cowderyvel, mindhármuk közül a legfontosabbal, aki Joseph Smith mellett volt oly sok alkalommal, amikor angyalok jelentek meg és kulcsok állíttattak vissza? Mi a helyzet vele? Elhagyta az egyházat, és igen megkeseredett, de sohasem tagadta bizonyságát. Néhányan azt mondják, megtagadta, de nem tette. Mindig is hű volt ehhez a bizonysághoz.

[…] Miután a szenteket kiűzték Nauvooból, és kinn jártak a síkságon, amikor minden a legsötétebbnek látszott (Sidney Rigdon egyenesen kijelentette, hogy a vesztükbe rohannak, és nincs már remény számukra, az újságok pedig azt írták, hogy nem fognak életben maradni!), ezen körülmények között kérte Oliver Cowdery, …hogy fogadják vissza az egyházba. […] Visszafogadták, és éppen arra készült, hogy misszióba induljon Nagy-Britanniába, amikor megbetegedett és meghalt. David Whitmer házában hunyt el, bizonyságát téve az igazságról.¹⁵

Ez nem az összes olyan tanú, aki beszélhet Joseph Smith isteni küldetéséről vagy a Mormon könyve igaz voltáról. A Mormon könyvében az az ígéret szerepel, hogy mindenki, aki meg kívánja tudni, hogy igaz-e és az Úr szavát tartalmazza-e, az megtudhatja, hogy igaz, ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel megkérdezi, mert Ő kinyilvánítja azt nekik a Szentlélek hatalma által [lásd Moróni 10:3–5]. Százezrek tették próbára ezt az ígéretet, és tudják most teljesen őszintén elmondani, hogy elnyerték ezt a tudást.¹⁶

Éppoly biztosan meg vagyok győződve arról, hogy a Mormon könyve, amelyet olvastam, Isten szava, és úgy került kinyilatkoztatásra, ahogyan azt Joseph Smith kijelentette, mint arról, hogy itt állok előttetek és a szemetekbe nézek. Minden lélek a föld színén, aki elég intelligens ahhoz, hogy megértse, megtudhatja ezt az igazságot. Hogyan tudhatja meg? Csupán annyit kell tennie, hogy követi a mintát, amelyet maga az Úr adott meg, amikor kijelentette a zsidóknak, hogy az, aki az Ő Atyja akaratát cselekszi, megtudhatja a tanról, hogy az Istentől való-e vagy Ő maga mondja azt [lásd János 7:17]. Tanúságom az egész világ számára az, hogy ez a könyv igaz. […]

Tudom, hogy a [három] tanú bizonysága, melyet a Mormon könyve minden egyes példányában feljegyeztek, igaz; hogy ők Isten egyik angyalának jelenlétében álltak, aki kijelentette nekik, hogy a feljegyzés, ahogyan az lefordításra került, helyes; hogy az ő bizonyságuk arról, hogy Isten szólt hozzájuk a mennyből, felszólítva őket, hogy tegyenek tanúságot erről a tényről, igaz; és nincsen olyan lélek, aki ne lenne képes elnyerni ezt a bizonyságot, ha el kívánja nyerni azt e könyv imádságos és hűséges olvasása által, és a vággyal, hogy megtudja az igazat, ahogyan azt Moróni kinyilatkoztatás által kijelentette. Megtudja majd az igazat e szentírás visszaállításáról, melyet e földrész ősi lakosai kaptak.¹⁷

Úgy tűnik számomra, hogy ezen egyház egyetlen tagja sem lehet elégedett addig, amíg újra és újra el nem olvasta és alaposan át nem gondolta a Mormon könyvét, hogy tanúbizonyságot tehessen róla, hogy az valóban a Mindenható sugalmazására készült feljegyzés, amelynek története igaz.

[…] Ezen egyház egyetlen tagja sem állhat Isten színe előtt az Ő jóváhagyását bírva, ha nem olvasta komolyan és alaposan a Mormon könyvét.¹⁸

Amikor a Mormon könyvét olvasod, tudod, hogy az igazságot olvasod. Miért? Mert Isten utasította az embereket, hogy írják le az eseményeket, amint azok megtörténtek, és Ő adott nekik bölcsességet és sugalmazást ehhez. Így a feljegyzéseket olyan emberek írták, akik hittek Istenben. E feljegyzések sohasem jutottak hitehagyottak kezére, hanem a történetírók úgy írtak és beszéltek, ahogyan a Szentlélek ösztönözte őket, és azért tudjuk, hogy amit írtak, az igaz, mert az Úr ráütötte jóváhagyása pecsétjét [lásd T&Sz 17:6].¹⁹

Mindenkire, aki őszinte szívvel olvasta a Mormon könyvét, nagy hatással van a lapjain található sugalmazott tartalom. […] Sugalmazás, valamint a békés öröm és megelégedettség érzése kíséri e könyv őszinte és imádságos lelkű olvasóját.²⁰

Kép

Hispanic mother and young daughter reading the Book of Mormon.

Amikor olvasom [a Mormon könyvét], egyre nagyobb hatással van rám annak szentsége, a benne lévő üzenet az Úr Jézus Krisztus küldetésének védelmében, valamint az evangélium, mely a lelkek megváltása érdekében az idők teljességének adományozási korszakában visszaállíttatott. Nap nap után egyre közelebb kerül hozzám ez a feljegyzés, ahogyan látom kibontakozni azon próféciák beteljesedését, melyeket ezek a próféták tettek, akik most halottaikból és a porból szólnak a föld nemzeteihez, bűnbánatra és Krisztusba vetett hitre szólítva őket.²¹

• Smith elnök azt mondta, hogy nem olvasta még elégszer a Mormon könyvét (lásd „Joseph Fielding Smith életéből”). Mit tanulhatunk ebből a megállapításból?

• Ebben a fejezetben az 1. szakasz Smith elnök néhány tanítását tartalmazza a Mormon könyve céljáról. Miként teljesedtek be ezek a célok az életedben?

• Bár Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris is elhagyta az egyházat, egyikük sem tagadta meg soha a Mormon könyvéről adott bizonyságát (lásd 2. és 3. szakasz). Miért jelentős ez a tény, amikor a bizonyságukra gondolunk?

• Smith elnök azt mondta, hogy mindenki a Mormon könyve tanúja lehet (lásd 4. szakasz). Te hogyan nyertél bizonyságot a könyvről? Mit tehetsz azért, hogy megoszd ezt a bizonyságot?

• A Mormon könyvéről Smith elnök azt mondta: „Nap nap után egyre közelebb kerül hozzám ez a feljegyzés.” (5. szakasz) Hogyan tapasztaltad ennek igazát a magad számára? Mit tehet az ember, hogy megerősítse saját bizonyságát a Mormon könyvéről?

1 Nefi 6:3–5; 2 Nefi 29:7–8; Jákób 4:1–4; Énós 1:13; T&Sz 20:8–12

„Tégy bizonyságot, amikor csak a [Lélek] erre késztet, ne csak az óra végén! Azoknak is adj alkalmat bizonyságukat tenni, akiket tanítasz” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 45.).