21. fejezet

Az evangélium hirdetése a világnak

„Megízleltük az evangélium gyümölcseit, és tudjuk, hogy azok jók, és azt kívánjuk, hogy minden ember elnyerhesse ugyanezen áldásokat és ugyanezt a lelket, melyek oly bőségesen árasztattak ki ránk.”

Joseph Fielding Smith életéből

Joseph Fielding Smith és felesége, Louie, nem lepődtek meg, amikor megkapták a Lorenzo Snow elnök aláírásával ellátott levelet, amelyben Josephet teljes idejű misszionáriusi szolgálatra hívják. Az egyháznak ama korai napjaiban a házas férfiak gyakran szolgáltak távol az otthonuktól. Így aztán amikor a levél 1899. március 17-én megérkezett – alig egy hónappal az első házassági évfordulójuk előtt –, Joseph és Louie hittel és bátorsággal fogadták el a lehetőséget, ám szomorúsággal vegyesen, amikor a két év távollétre gondoltak.

Smith elder Angliában szolgált, mintegy 7600 km-re az otthonától. Louie-val gyakran váltottak levelet, melyeket átitatott a szeretet és a bizonyság kifejezése. Smith elder Louie-nak küldött első leveleinek egyikében azt írta: „Tudom, hogy a munka, melyre elhívást kaptam, Isten munkája, máskülönben egy percet sem maradnék, nem, el sem hagytam volna az otthonunkat. Tudom azonban, hogy közös boldogságunk az ittlétem alatt tanúsított hithűségemen múlik. Ennyit hajlandónak kell lennem megtenni az emberiség szeretetéért, amikor a Szabadító oly sokat szenvedett értünk. […] Mennyei Atyánk kezében vagyok, aki vigyáz rám és megóv engem, ha megteszem az Ő akaratát. És veled is ott lesz, amíg én távol vagyok, megóv téged, és megvédelmez minden dologban.”¹

Smith elder és misszionárius társai az Úr elkötelezett szolgái voltak. Louie-nak írott egyik levelében beszámolt arról, hogy minden hónapban 10 000 traktátust – avagy brosúrát osztottak szét –, és mintegy 4000 otthonba látogattak el. Beszámolóját azonban egy kijózanító megfigyeléssel folytatta: „Nem hiszem, hogy 100 ilyen traktátusból akárcsak egyet is elolvasnának.”² Smith elder angliai tartózkodásának idején nagyon kevesen fogadták csak el ott a visszaállított evangélium üzenetét. Kétéves szolgálata során „egyetlen embert sem térített meg, egyetlen keresztelésre sem nyílt lehetősége, bár egy megtértet konfirmált”³. Mivel munkájának sok eredményét nem látta, abban talált vigaszt, hogy tudta: az Úr munkáját végzi, és segít előkészíteni olyan embereket, akik életük későbbi szakaszában talán elfogadják majd az evangéliumot.

Missziója során Smith elder négy misszionárius társával együtt két hetet kórházban kényszerült eltölteni. Az öt elder himlőt kapott, így karantén alá kerültek, hogy ne terjedjen tovább a fertőzés. Bár Smith elder „bebörtönzésként” utalt helyzetükre, társaival igyekezett a legjobbat kihozni mindebből. Még az evangéliumot is megosztották a kórházi alkalmazottakkal. Az elzárás végén Smith elder a következő jelentést jegyezte fel a naplójában: „Összebarátkoztunk a nővérekkel és mindenki mással, aki csak meglátogatott minket bebörtönzésünk során. Számos alkalommal beszélgettünk velük az evangéliumról, és könyveket is hagytunk számukra olvasnivaló gyanánt. Amikor elhagytuk a kórházat, egy-két himnuszt énekeltünk, amelyek más dolgokkal együtt nagy hatással voltak a hallgatóságunkra, mert könnyes szemmel búcsúztunk el egymástól. Szerintem jó benyomást keltettünk a kórházban, különösen a nővérek között, akik bevallották, hogy egészen mások vagyunk, mint amilyennek gondoltak bennünket, és hogy most már mindig védelmünkre kelnek majd.”⁴

Smith elder 1901 júniusában fejezte be misszióját. Hetven évvel később az egyház elnökeként tért vissza Angliába, hogy egy területi konferencián elnököljön. Akkorra már a magok, melyeket ő és társai elvetettek, kihajtottak és nagyra növekedtek. Nagy örömére szolgált, hogy oly sok brit szentet láthatott, akik a gyűlésekre jöttek.⁵ Azt mondta: „Sion több cöveke, az Úrnak szentelt templom, tekintélyes számú egyházközségi és cöveki épület, valamint példák a kiemelkedően sikeres misszionáriusi munkára – mindez azt a tényt tanúsítja, hogy az egyház érett korba lépett Nagy-Britanniában.” Elmondta, hogy a munka ilyen előrehaladása Nagy-Britanniában jó mintája annak, ami szerte a világon megtörténik majd. Kijelentette, hogy az evangélium minden nép javára szolgál, és hogy „az egyházat megalapítják mindenütt, minden nemzetben, egészen a föld széleiig, az Ember Fia második eljövetele előtt”⁶.

Joseph Fielding Smith elder 1910-ben, röviddel apostoli elrendelése után

Joseph Fielding Smith tanításai

Csupán nekünk van birtokunkban a visszaállított evangélium teljessége, és az a vágyunk, hogy minden ember elnyerje ezt az áldást.

Végtelen bölcsességében, valamint hogy betöltse az ősi prófétákkal kötött szövetséget és a nekik adott ígéreteket, az Úr visszaállította örökkévaló evangéliumának teljességét ezekben az utolsó napokban. Ez az evangélium a szabadítás terve. E világ alapjainak lefektetése előtt elrendeltetett és megalapoztatott az örökkévalóság tanácsaiban, és újra kinyilatkoztatásra került napjainkban Atyánk minden gyermekének szabadítására és megáldására mindenütt. […]

Közel hatszáz évvel Krisztus előtt – vagyis az Ő eljövetele előtt – Nefi, a nagyszerű próféta ezt mondta népének: „…egy Isten és egy Pásztor van az egész föld felett.

És eljön az idő, amikor kinyilvánítja magát minden nemzetnek…” (1 Nefi 13:41–42).

Most virrad fel ez a megígért nap. Ez a kijelölt idő az evangélium prédikálására az egész világon, valamint az Úr királyságának felépítésére minden nemzetben. Vannak jó és becsületes emberek minden nemzetben, akik válaszolnak majd az igazságra; akik az egyházba jönnek; és akik világosság lesznek majd saját népük vezetésére.

[…] Az evangélium minden ember számára adatott, és az Úr elvárja azoktól, akik megkapták, hogy igazságai szerint éljenek, és felajánlják mindazoknak, akik saját nemzetükből és nyelvükből valók.

Most pedig a szeretet és a testvériség szellemében felhívunk mindenkit mindenütt, hogy szívlelje meg az örök élet szavait, melyek e napokban Joseph Smith próféta és társai által kerültek kinyilatkoztatásra.

Felhívjuk Atyánk többi gyermekét, hogy jöjjenek Krisztushoz, és legyenek benne tökéletessé, és tartóztassák meg magukat minden istentelenségtől (lásd Moróni 10:32).

Mindenkit felhívunk, hogy higgyen Krisztusban és az Ő evangéliumában, hogy jöjjön az Ő egyházába, és legyen egy az Ő szentjeivel.

Megízleltük az evangélium gyümölcseit, és tudjuk, hogy azok jók, és azt kívánjuk, hogy minden ember elnyerhesse ugyanezen áldásokat és ugyanezt a lelket, melyek oly bőségesen árasztattak ki ránk.⁷

Tisztában vagyok azzal, hogy vannak jó és elkötelezett emberek minden vallásban, csoportban és felekezetben, akik áldásokat és jutalmakat kapnak majd minden jó cselekedetükért. Mégis tény, hogy kizárólag mi rendelkezünk azon törvények és szertartások teljességével, melyek felkészítik az embert a jutalom teljességére a fenti hajlékokban. Így azt mondjuk minden jó és nemes, becsületes és elkötelezett emberenek mindenütt: Tartsátok meg mindazt a jót, amivel rendelkeztek; ragaszkodjatok minden igaz tantételhez, mely most a tiétek; aztán gyertek és vegyetek a további fényből és tudásból, amelyet Isten – aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké – ismét kiáraszt népére.⁸

Azért imádkozom, hogy Isten földi céljai – az egyházon belül és kívül egyaránt – gyorsan beteljesedjenek; hogy megáldja hithű szentjeit; és hogy mindazon tömegek szíve, akik az igazságot keresik, és akiknek szíve igaz az Úr előtt, velünk együtt örököseivé válhassanak a visszaállított evangélium áldásai teljességének.⁹

Az egyház minden tagjának felelőssége, hogy erejét, energiáját, eszközeit és befolyását latba vesse az evangélium hirdetésére.

Hallottuk, hogy mindannyian misszionáriusok vagyunk. […] Mindannyian el vagyunk választva; nem kézrátétellel; nincs különleges elhívásunk; nem választottak ki a misszionáriusi munkára, mégis az egyház tagjaiként, akik Jézus Krisztus evangéliumának előremozdítására esküdtünk fel, misszionáriusok is lettünk. Ez része az egyház minden tagjára háruló felelősségnek.¹⁰

Minden ember iránti teljes szeretettel megtelt szívvel arra kérem az egyház tagjait, hogy ismerjék meg az evangéliumot és éljenek aszerint, valamint használják erejüket, energiájukat és eszközeiket az evangélium hirdetésére a világ számára. Az Úrtól kaptunk parancsot erre. Isteni utasítást adott. Azt parancsolta nekünk, hogy fáradhatatlan szorgalommal menjünk, és ajánljuk fel többi gyermeke számára is azokat a szabadító igazságokat, melyeket Joseph Smith prófétának nyilatkoztatott ki.¹¹

Azt mondom, hogy küldetésünk – amennyire erőnkből telik – az, hogy új életre hívjuk és bűnbánatra indítsuk Mennyei Atyánk annyi gyermekét, amennyire csak képesek vagyunk. […] Olyan kötelezettség ez, melyet az Úr az egyházra helyezett, különösen pedig az egyház papsági kvórumaira, mégis ez a kötelezettség minden léleknek megadatott.¹²

Nagy számban élnek közöttünk olyan őszinte lelkek, akik sohasem fogadták még el a lehetőséget, vagy sohasem vették a fáradságot a keresésre, hogy megleljék ezeket a dicsőséges igazságokat, amelyek az Úr kinyilatkoztatásaiban kerültek napvilágra. Nem gondolnak ezekre a dolgokra, pedig köztünk élnek, együttműködünk velük, és mindennap kapcsolatba kerülünk velük. Azt gondolják, hogy egészen kedves emberek vagyunk, viszont különösek a vallási nézeteink terén, ezért nem fordítanak figyelmet a hitünkre, így aztán e nagyszerű misszionáriusi munka, melyet most Sion cövekeiben végzünk, becsületes és hithű lelkeket képes begyűjteni az aratás során éppen azok közül, akik korábban sohasem fogadták el a lehetőséget – mely meglátásom szerint már előttük állt –, hogy meghallgassák az evangéliumot.¹³

„Minden ember, aki elnyerte az evangélium fényét, maga is fény és útmutató lesz mindazok számára, akiket tanítani tud.”

Mi, akik megkaptuk az örökkévaló evangélium igazságát, nem érhetjük be kevesebbel a legjobbnál, ami pedig Atyánk királyságának teljessége. Ezért remélem, és imádkozom, hogy úgy élünk, és olyan példát mutatunk mindenkinek az igazlelkűség terén, hogy senki se botoljon meg, hogy senki se tántorodjon meg, és senki se forduljon el az igazlelkűség ösvényéről amiatt, amit mi mondunk vagy teszünk.¹⁴

Létezik egy hatás, amely nemcsak az egyénből sugárzik ki, hanem az egyházból is. Úgy hiszem, hogy sikerünk a világban javarészt a szentek hozzáállásán múlik. Ha teljesen egységesek lennénk, gondolatban, szándékban és tettben is, ha szeretnénk az igazság szavát, és ha abban járnánk életünk útján, ahogyan azt az Úr elvárja tőlünk, akkor ebből a közösségből, az utolsó napi szentek [gyülekezeteiből] mindezen közösségekben, olyan hatás áradna szét a világba, amely feltartóztathatatlan lenne. Több becsületes férfi és nő térne meg, mert az Úr Lelke előttünk járna, és előkészítené az utat. […] Ha ők – e nép – betartanák az Úr parancsolatait, akkor olyan erőt, hatalmat és befolyást jelentenének, amely letörné az ellenkezést, és felkészítené az embereket az örökkévaló evangélium fényének befogadására; ha pedig kudarcot vallunk ebben az ügyben, akkor rémisztő következményekkel járó felelősséget veszünk magunkra.

Hogyan érezném magam vagy ti magatokat, ha az ítélőszék elé szólíttatván valaki rám vagy rátok mutatva így szólna: „ha ez az ember vagy csoport nem tette volna, amit tett, akkor befogadtam volna az igazságot, de elvakultam, mert ők, bár azt állították, hogy birtokukban van a világosság, nem aszerint éltek”.¹⁵

Az Úr azt mondja, hogy ha életünk minden napján munkálkodunk, és csak egyetlen lelket szabadítunk meg, mily nagy lesz az örömünk ővele [lásd T&Sz 18:15]; másrészt viszont mily nagy lesz a bánatunk és a kárhoztatásunk, ha tetteink által akár csak egyetlen lelket is eltérítünk ettől az igazságtól!¹⁶

Az utolsó napi szentek – bárhol legyenek is – világosságként szolgálnak, és akként is kell szolgálniuk, a világ számára. Az evangélium olyan fény, amely a sötétségből ragyog elő, így minden ember, aki elnyerte az evangélium fényét, maga is fény és útmutató lesz mindazok számára, akiket tanítani tud.

A ti felelősségetek…, hogy élő tanúi legyetek az igazságnak és a munka isteni eredetének. Reméljük, hogy az evangéliumot az életetek részévé teszitek, és kimunkáljátok saját szabadításotokat, valamint hogy mások, látván jó cselekedeteiteket, dicsőítik majd Mennyei Atyánkat [lásd Máté 5:16].¹⁷

Az egyháznak több misszionáriusra van szüksége, akik az Úr küldetésében járnak.

Szükségünk van misszionáriusokra. […] A mező széles, az aratni való sok, de a munkás kevés [lásd Lukács 10:2]. Hasonlóképpen a mező fehér, és készen áll az aratásra [lásd T&Sz 4:4].

[…] Misszionáriusaink előre haladnak. Semmilyen hatalom sem tudta útjukat állni. Pedig megpróbálta. Komoly erőfeszítéseket tettek a legelején, amikor még csupán egy maroknyi misszionárius szolgált, e munka továbbhaladását azonban nem sikerült megállítani. És most sem lehet. Előre kell haladnia, és előre is fog, hogy a föld lakosai lehetőséget kapjanak bűneik megbánására és a bűnbocsánatra, valamint arra, hogy Krisztushoz és Isten egyházához jöhessenek, mielőtt e végső pusztulás az ígéret szerint utoléri a gonoszokat. […]

E misszionáriusok – akik javarészt a világ dolgaiban járatlan fiatal férfiak – előlépnek a szabadítás üzenetével, és összezavarják a nagyokat és a hatalmasakat, mert az igazság van náluk. Ezt az evangéliumot hirdetik; a becsületesek és a tisztességesek pedig meghallják, megbánják bűneiket, és az egyházba jönnek.¹⁸

Reméljük, hogy meglátjuk még a napot, amikor minden érdemes és alkalmas fiatal utolsó napi szent férfinak kiváltságában áll majd, hogy elinduljon az Úr azon küldetésében, hogy az igazság tanújaként álljon a föld összes nemzetében.

Bár már most is sokan vannak, még több szilárd és érett házaspárt tudnánk használni ebben a nagyszerű misszionáriusi ügyben. Reméljük, hogy azok, akik érdemesek és alkalmasak, rendbe teszik dolgaikat, és válaszolnak az evangélium hirdetésére szólító hívásra, valamint hogy kötelességeiket kielégítően látják majd el.

Számos fiatal nő is részt vesz ebben a munkában, akiknek szintén nagy hasznát látjuk, bár rajtuk nem nyugszik olyan felelősség, mint a fivéreken, hiszen a fiatal nőkkel kapcsolatos fő reményünk, hogy megfelelő házassági egységre lépnek az Úr templomában.

Arra kérjük az egyház tagjait, hogy pénzügyileg is segítsék a misszionáriusi ügy fenntartását, és bőkezűen adakozzanak javaikból az evangélium terjesztésére.

Megdicsérjük mindazokat, akik oly bátran szolgálnak ebben a nagyszerű misszionáriusi ügyben. Joseph Smith azt mondta: „Mindazok után, ami elhangzott, a legnagyszerűbb és legfontosabb munka az evangélium prédikálása.”¹⁹

Úgy kell prédikálnunk a szabadítás tanait, ahogyan azokat a szentírásokban feljegyezték, tisztán és egyszerűen, a Lélek irányítása szerint.

Ezen adományozási korszak kezdeti időszakában az Úr azt mondta az Ő szolgálatára elhívottaknak, hogy „minden ember az Úristennek, méghozzá a világ Szabadítójának a nevében szólhasson; […] Hogy evangéliumom teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld széleinek, és királyok és uralkodók előtt” (T&Sz 1:20, 23).

Azoknak, akiket arra hívtak el, „hogy elmenjen prédikálni” az Úr evangéliumát, valamint „ezen egyház elderei, papjai és tanítói” számára azt mondta: „tanítsák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mormon könyvében” és a többi szentírásban, „amint vezeti őket a Lélek”. (Lásd T&Sz 42:11–13.)

Az Úr képviselőiként nem arra hívtak el, és nem arra kaptunk felhatalmazást, hogy a világ filozófiáit vagy tudományos korunk bizonytalan elméleteit tanítsuk. Az a küldetésünk, hogy a szabadítás tanait hirdessük tisztán és egyszerűen, ahogyan azokat a szentírásokban kinyilatkoztatták és feljegyezték.

Miután az Úr arra utasított bennünket, hogy az evangélium azon tantételeit tanítsuk a Lélek útmutatása szerint, melyek az alapművekben találhatóak, megtette azt a nagyszerű kijelentést, mely az egyházban mindenki evangéliumi tanítását szabályozza: „…a Lélek a hit imája által adatik meg nektek; és ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok” (T&Sz 42:14).²⁰

Az evangélium a világ egyedüli reménysége, az egyetlen eszköz, amely békét hozhat a földre.

Tudjátok, mi a leghatalmasabb erő, a legkomolyabb tényező az egész világon a tartós földi béke megteremtésében? Miután feltettem a kérdést, meg is válaszolom, vagy legalábbis elmondom a nézetemet ezzel kapcsolatban – nem minősítve más mozgalmakat. Az egész világon a leghatalmasabb tényező a szent papság hatalma, ez pedig az utolsó napi szentek birtokában van. Az Úr a kezdetektől fogva szétkülte az eldereket a világba, megparancsolván nekik, hogy hívják az embereket, mondván: Tartsatok bűnbánatot! Gyertek Sionba! Higgyetek evangéliumomban, és békességetek lesz!

A béke, természetesen, az igazlelkűségből, az igazságosságból, Isten kegyelméből, és abból a hatalomból származik, melyet Ő ad nekünk, és mely megérinti szívünket, és amely által egymás iránti szeretetre ébredünk. Nos, a mi kötelességünk, hogy ezeket mindenkinek kijelentsük, felhívva őket, hogy jöjjenek Sionba, ahol a zászló áll – a béke zászlaja –, és nyerjék el az Úr házának áldásait, valamint Szent Lelkének hatását, mely itt megnyilvánul. Azt is szeretném még elmondani nektek, hogy nekünk magunknak is – amennyiben hajlandóak vagyunk szolgálni az Urat – csodás hatalmunk lesz a béke megalapozására a világban.

Nos, örömmel látjuk, ha más mozgalmak is ebben az irányban haladnak. Mindent üdvözlünk, ami békét hoz a világra; ne veszítsük azonban szem elől azt a tényt, hogy mi, utolsó napi szentek, amennyiben összefogunk, egy emberként az Úr szolgálatába állunk, és eljuttatjuk az örök élet szavait a nemzetek közé, megítélésem szerint nagyobb hatalommal bírunk majd a világ békéjének megteremtése terén, mint bármely más erő. Teljesen egyet értek azzal a korábban kifejtett elképzeléssel, hogy az Úr számos eszközt használ; az Ő munkája nem korlátozódik csupán az utolsó napi szentekre, hiszen sokakat elhívott az egyházon kívül is a szolgálatára, és őket is felruházta hatalommal, és sugalmazást adott nekik munkája elvégzésére. […] Mindazonáltal, kedves fivéreim és nőtestvéreim, ne veszítsük szem elől a tényt, hogy komoly erőt képviselünk a világban a jóra, az igazság terjesztésére, és a nemzetek, nemzetségek, nyelvek és népek közötti béke megteremtésére. […] Küldetésünk régen és ma is ugyanaz: „Tartsatok bűnbánatot, mert Isten királysága közel van!” [lásd T&Sz 33:10].

Tovább kell haladnunk, amíg minden igazlelkűt össze nem gyűjtöttünk; amíg mindenkit figyelmeztettünk; amíg azok, akik készek a hallásra, hallanak, és azok, akik nem készek a hallásra, szintén hallani fognak, mert az Úr kijelentette, hogy egyetlen lélek sem lesz, aki ne hallana, egyetlen szív sem lesz, amelyet ne járna át [lásd T&Sz 1:2], mert igéje tovább halad, akár elderei szava által, akár más módon, nem számít, de a megfelelő időben lerövidíti majd munkáját igazlelkűségben; megalapítja igazságát, és eljön ismét, hogy a földön uralkodjék.²¹

Tiszteljük Atyánk többi gyermekét, minden vallásban, csoportban és felekezetben, és nincs más vágyunk, mint látni őket, ahogyan elnyerik a további fényt és tudást, melyet kinyilatkoztatás által kaptunk, valamint hogy velünk együtt örököseivé válnak az evangélium visszaállítása nagyszerű áldásainak.

Nekünk azonban birtokunkban van a szabadítás terve; elérhetővé tesszük az evangéliumot; az evangélium pedig a világ egyedüli reménysége, az egyetlen út, mely békét hoz a világon és helyreállítja a rosszat, mely minden nemzetben jelen van.²²

Tudjuk, hogy ha az embernek van hite Krisztusban, megbánja a bűneit, a keresztelővízben szövetséget köt, hogy betartja Isten parancsolatait, majd pedig elnyeri a Szentlelket azok kézrátétele által, akiket e hatalomra elhívtak és elrendeltek – majd ezt követően betartja a parancsolatokat –, akkor békességre lel ebben az életben és örök élete lesz az eljövendő világban [lásd T&Sz 59:23].²³

Nincs más gyógyír a világ bajaira, mint az Úr Jézus Krisztus evangéliuma. Reményünket a békére, a fizikai és a lelki gazdagságra, valamint a végső örökségre Isten királyságában kizárólag a visszaállított evangéliumban és azon keresztül találjuk meg. Egyikünk sem vehet részt fontosabb munkában, mint az evangélium hirdetése, valamint Isten egyházának és királyságának felépítése a földön.²⁴

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Gondolkodj el azon, hogyan reagált Joseph Fielding Smith a teljes idejű misszionáriusként megélt kihívásokra (lásd „Joseph Fielding Smith életéből”). Milyen hatással lehet a példája az egyházi szolgálatodra?
Gondolkodj el az áldásokon, melyek abból származnak, hogy megízleljük „az evangélium gyümölcseit” (1. szakasz). Gondolj azokra az emberekre, akikkel megoszthatod ezeket a „gyümölcsöket”.
Smith elnöknek a 2. szakaszban olvasható szavai hogyan segíthetnek bennünket abban, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal?
Smith elnök azt mondta, hogy az egyháznak több teljes idejű misszionáriusra van szüksége, köztük „érett házaspárokra” (3. szakasz). Mit tehetünk azért, hogy segítsünk a fiataloknak felkészülni a szolgálatra? Mit tehetsz te, hogy felkészülj a szolgálatra?
Hogyan közvetíthetik szavaink és tetteink az evangélium tisztaságát és egyszerűségét? (Lásd 4. szakasz.) Érezted-e már a Szentlélek irányítását ezen erőfeszítéseidben? Mikor?
Az 5. szakaszban szereplő tanítások közül melyek különösen ösztönzőek számodra? Milyen érzéseid vannak, amikor arra gondolsz, hogy megosztod „a világ egyedüli reménység[ét], az egyetlen eszköz[t], amely békét hozhat a földre”?

Kapcsolódó szentírások

Máté 24:14; Márk 16:15; 1 Nefi 13:37; 2 Nefi 2:6–8; 3 Nefi 12:13–16; T&Sz 1:17–24; 4; 50:13–14; 88:81; 133:57–58

Tanítási segédlet

Miközben egy résztvevő hangosan felolvas Smith elnök tanításaiból, kérd meg a többieket, hogy „keressenek vagy figyeljenek meg bizonyos tantételeket vagy elképzeléseket. Ha a rész szokatlan vagy nehéz szavakat vagy kifejezéseket tartalmaz, magyarázd meg azokat a felolvasás előtt! Ha a csoportban valakinek olvasási nehézsége van, kérj meg önként jelentkezőket, ahelyett, hogy [egymást felváltva olvasnának]” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 56.).