Joseph és Hyrum Smith, Krisztus tanúi

Jézus Krisztus és Joseph Smith nevét összekapcsoljuk. Krisztus az Úr; véghezvitte az engesztelő áldozatot; Ő a feltámadás és az élet; rajta keresztül minden ember halhatatlanságra kel fel, míg azok, akik hisznek és engedelmeskednek törvényeinek, elnyerik az örök életet is.

Joseph Smith próféta volt, akit arra hívtak el ezekben az utolsó napokban, hogy kinyilatkoztatás által megkapja az evangélium szabadító igazságait, valamint hogy jogszerű vezető legyen, aki hatalmat kapott a magasságból, hogy elvégezze az evangélium szertartásait.

Mivel a rajta keresztül kinyilatkoztatott igazságok a második eljövetel előtt eljutnak minden néphez, nem csoda, hogy Moróni azt mondta neki, hogy nevének „jó és rossz híre is lesz minden nemzet, nemzetség és nyelv között, vagyis, hogy mind jót, mind rosszat is fognak róla beszélni minden nép között” [Joseph Smith története 1:33].

Az sem meglepő, amikor később azt látjuk, hogy az Úr a következőket mondja a Prófétának: „A föld szélei neved után kérdezősködnek majd, a balgák gúny tárgyává tesznek, és tombolni fog ellened a pokol;

Míg a tisztaszívűek, a bölcsek, a nemesek és az erényesek szüntelenül tanácsot, felhatalmazást és áldásokat kérnek kezed alatt.” (T&Sz 122:1–2.)

A föld szélei már kezdenek Joseph Smith neve után kérdezősködni, és sok nép sok nemzetben örvendezik a rajta keresztül visszaállított evangéliumban.

Ezen adományozási korszak kezdete óta Jézus bizonyságát, ahogyan az Joseph Smithnek kinyilatkoztatásra került, prédikálták az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Európa nagy részén, valamint a Csendes-óceáni szigeteken.

Az elmúlt években szinte hihetetlen módon terjeszkedett e munka Mexikóban, Közép-Amerika országaiban és Dél-Amerikában.

Most pedig [1971-ben] Ázsiát nyitjuk meg éppen az evangélium üzenete számára olyan módon, mely minden korábbit felülmúl. Az egyházat megalapítjuk Japánban, Koreában, Tajvanon és Hongkongban, és már elindulunk Thaiföldön, Szingapúrban és Indonéziában is.

És eljön majd a nap az Úr gondoskodása folytán, amikor más nemzetek is, akik ma még el vannak zárva az igazság üzenetétől, megnyitják kapuikat számunkra, és Izráel elderei belépnek majd, hogy beszéljenek az őszinte szívűeknek ezen nemzetekben Krisztusról és királyságának evangéliumáról, mely Joseph Smith prófétán keresztül eljött a földre e napon.⁷

Joseph Smith Krisztus ismeretének és a szabadításnak a kinyilatkoztatója a világ részére, e nap és e nemzedék számára.⁸

Mindig két téma jelenik meg a leghangsúlyosabban elmémben. Hogy Jézus Krisztus Isten Fia, akit keresztre feszítettek a világ bűneiért, és hogy Joseph Smith próféta volt, akit elhívtak és kijelöltek, hogy az idők teljességének adományozási korszakát bevezesse. Ez az üzenetem a világnak.⁹

Joseph Smith… eljött, és szent hírnökök irányítása alatt lefektette Isten királyságának alapjait, valamint e bámulatos mű és csoda alapjait, hogy a világ felkészülhessen az Úr eljövetelére.¹⁰

Kép

The Prophet Joseph Smith, Jr. in the Sacred Grove (in Manchester, New York) when he received the First Vision. Joseph is depicted kneeling before God the Father and Jesus Christ. Both God the Father and Christ are portrayed wearing white robes. The Father is presenting Christ to Joseph. There are trees in the background. (Joseph Smith - History 1:15-20)

Tudom, hogy őt [Joseph Smitht] Mennyei Atyánk hívta el és bízta meg; hogy Isten Fiától kapott kinyilatkoztatást és útmutatást, mely minden olyan ember javára és áldására szolgál, aki befogadja azt.¹¹

Semmi kétség sincs elmémben, hogy az Úr támasztotta Joseph Smith prófétát, Ő adott neki kinyilatkoztatást, parancsolatot, és nyitotta meg neki a mennyeket, valamint hívta el, hogy e dicsőséges adományozási korszak fejeként álljon. Teljesen bizonyos vagyok elmémben afelől, hogy fiatalon, amikor imádkozni ment, látta az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust, és az Ő tényleges jelenlétükben állt; nincs kétség efelől az elmémben – tudom, hogy ez igaz. Tudom, hogy később meglátogatta őt Moróni, elnyerte az ároni papságot Keresztelő János keze alatt, a melkisédeki papságot Péter, Jakab és János keze alatt, valamint hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát 1830 áprilisának hatodik napján isteni parancsra szervezték meg.¹²

Amikor az Úr képviselőt választott, hogy élére álljon ennek a nagy és csodálatos munkának, mely hamarosan megjelenik az emberek gyermekei között [lásd T&Sz 4:1], akkor nem a világ tudásában és hagyományaiban jártas embert választott. Az Ő útjai nem az ember útjai, gondolatai pedig nem az ember gondolatai [lásd Ésaiás 55:8]. Olyasvalakinek, aki tanult volt a világ szerint, túl sok mindent kellett volna elfelejtenie az emberek hagyományaiból és filozófiáiból. Hatalmas bölcsességében az Úr egy műveletlen gyermeket, egy tizennégy éves fiút választott. Ennek az ifjúnak nyilatkoztatta ki az Úr az evangélium teljességét, melyet a világ hitetlenség miatt nem fogadott be. A mennyei útmutatások évei során – mert az Úr jelenlétéből érkező hírnökök tanították – e fiatalember, Joseph Smith, felkészült, hogy irányítsa az evangélium visszaállításának munkáját és Isten királyságának felépítését.¹³

Minden olyan korszakban, amikor az evangélium a földön van, azt az Úr prófétáinak kell kinyilatkoztatni, őket pedig el kell hívni, hogy jogszerű vezetők legyenek a szabadítás szertartásainak elvégzésében, illetve azok elvégzésének irányításában az emberek számára.

Joseph Smith az a próféta, akit az Úr ezekben a napokban elhívott, hogy visszaállítsa a szabadítás igazságait, és hogy elnyerje a kulcsokat és hatalmakat ezen szabadító igazságok kiszolgáltatására.

Az Úr azt mondta neki: „…ez a nemzedék teáltalad kapja meg szavamat.” (T&Sz 5:10.) Aztán a Joseph Smithen keresztül visszaállított evangéliumra utalva azt mondta az Úr: „…a királyság ezen evangéliumát az egész világban prédikálni fogják, tanúságként minden nemzet számára, és akkor jön el a vég, vagyis a gonoszok elpusztítása.” [Joseph Smith – Máté 1:31.]¹⁴

Most pedig azt mondom –

Hogy Joseph Smith az, akire e napon minden embernek tekinteni kell, hogy megismerje az igazságot Krisztusról és az Ő evangéliumáról;

Hogy a megfelelő időben a próféta nevét a föld minden szegletében és minden nép között ismerik majd;

Hogy az őszinte szívűek elfogadják majd őt prófétaként, és annak az Úrnak hódolnak majd, akit ő kinyilatkoztatott;

Hogy az egyház, melyet isteni parancsra szervezett meg, virágozni fog, mert azt a kinyilatkoztatást követi, mely rajta keresztül érkezett;

És hogy mindazok, akik hisznek Joseph Smith tanításaiban, és abban az irányban munkálkodnak, melyet ő jelölt ki, elnyerik majd a tudást, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, akit keresztre feszítettek a világ bűneiért.

Ugyanolyan módon, ahogyan tudom, hogy Jézus a Krisztus – ezt pedig a Szentlélektől származó kinyilatkoztatás által tudom –, azt is tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája, az volt és mindörökké az is marad. […] …

A bizonyság és a hálaadás szellemében [osztom meg] e sugalmazott szavakat a Tan és a szövetségekből: „Joseph Smith, az Úr prófétája és látnoka, – egyedül Jézust kivéve – többet tett az emberek megszabadulásáért e világon, mint bárki más, aki valaha is élt azon.” (T&Sz 135:3.)¹⁵

Hálás vagyok az örök igazság visszaállításáért ebben az utolsó evangéliumi adományozási korszakban; Joseph Smith, a próféta küldetéséért és szolgálatáért, valamint nagyapámért, Hyrum Smithért, a pátriárkáért; továbbá azon tényért, hogy Isten királyságának kulcsai ismét az emberre bízattak a földön.¹⁶

Kép

Hyrum with his arm around Joseph with men pulling a boat ashore behind them.

„Továbbá, bizony mondom neked, áldott Hyrum Smith szolgám; mert én, az Úr szeretem őt, szívének feddhetetlensége miatt, és mert szereti azt, ami helyes énelőttem, mondja az Úr.” [T&Sz 124:15.]

Ki ne lenne boldog, amikor ilyen bizalomnyilvánítást és dicséretet kap, méghozzá az Úrtól? Hyrum Smith az elsők között keresztelkedett meg ebben az adományozási korszakban. Egész életében fivére, Joseph mellett állt, és bátorítással, hittel és ragaszkodó szeretettel erősítette őt. Hyrum csodálatosan gyengédszívű ember volt. Mélyen alázatos volt, és jobban szerette testvérét még a saját életénél is. Ez jól megmutatkozik halálában is, mellyel elnyerte a vértanú koronáját. Nem ismert félelmet az igazság védelmében. Bizony, „szerette azt, ami helyes”.

Hyrum Smith 1800 februárjának kilencedik napján született, és majdnem hat évvel volt idősebb a Prófétánál. Joseph Smith nem részesült olyan megtiszteltetésben, melyben ne osztozott volna Hyrum, aki együtt örvendezett fivérével minden áldásnak, melyet az Úr ráruházott. Ugyanezt a testvéri szeretetet tanúsította Joseph próféta is bátyja, Hyrum iránt. Együtt mentek keresztül ugyanazon a bánaton és örömön. Ugyanaz az üldöztetés szállt mindkettőjükre. Egyazon tömlöcön osztoztak az evangélium miatt, és amikor elérkezett az idő, hogy megpecsételjék bizonyságukat, együtt osztoztak a vértanúság koronáján. „Életükben nem volt közöttük megosztottság, és halálukban nem lettek elválasztva egymástól!” [T&Sz 135:3.] […]

Az alábbi egy jól kiérdemelt tiszteletnyilvánítás a prófétától: „Hyrum testvér, mily hűséges szíved van! Ó, az Örök Jehova koronázza fejedet örök áldásokkal, annak a gondoskodásnak a jutalmaként, amelyet lelkem iránt tanúsítottál! Ó, mennyi bánaton osztoztunk, és az elnyomás könyörtelen keze most újra megbéklyóz bennünket! Hyrum, neved fel lesz jegyezve az Úr törvényének könyvében azok számára, akik utánad jönnek, hogy cselekedeteiket a tieid után mintázhassák.”

A próféta ismételten kijelentette: „Azért imádkozhatnék a szívemben, hogy mindegyik testvérem olyan lehessen, mint szeretett Hyrum bátyám, aki egy bárány szelídségével és egy Jób becsületességével rendelkezik, egyszóval Krisztus szelídségével és alázatosságával; és én azzal a szeretettel szeretem őt, amely erősebb a halálnál, mert soha sem adott alkalmat nekem a feddésre, és én se neki.”¹⁷

Nagyapám, Hyrum Smith pátriárka arra kapott elhívást, hogy öccsével, Joseph prófétával közösen viseljék ezen adományozási korszak kulcsait. Az Úr azt mondta, hogy két tanú vallomása alapján megáll minden dolog [lásd 2 Korinthusbeliek 13:1]. […]

Joseph Smith nem állhatott meg egyedül, különben műve elbukott volna, éppúgy, ahogyan a Szabadító műve is megkívánta más tanúk megerősítését, és ki tanúsíthatta volna jobban Krisztust, mint Atyja? [Lásd János 8:12–18.] Így hát az Úr egy másik férfit is elhívott, hogy Joseph Smith mellett álljon, és viselje a szabadítás kulcsait ebben az adományozási korszakban tanúként vele együtt. […]

[…] [Hyrum] nemcsak arra hívatott el, hogy az egyház pátriárkája legyen – ami születési joga volt –, hanem ugyanakkor az Úr ezt is megmondta neki:

„És mostantól fogva kijelölöm számára, hogy próféta, és látnok, és kinyilatkoztató legyen egyházam számára, akárcsak Joseph szolgám;

Hogy Joseph szolgámmal ő is összhangban cselekedhessen; és hogy tanácsot kapjon Joseph szolgámtól, aki megmutatja neki a kulcsokat, amik által kérhet és kaphat, és ugyanazzal az áldással, és dicsőséggel, és tisztelettel, és papsággal, és a papság azon ajándékaival lehessen megkoronázva, amik valamikor arra szálltak, aki szolgám volt, Oliver Cowdery.

Hogy Hyrum szolgám bizonyságot tehessen azon dolgokról, amiket megmutatok neki, hogy nevét tisztelettel tartsák emlékezetben nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké.” [T&Sz 124:94–96.]

Ezen elhívással és paranccsal összhangban Joseph Smith próféta Hyrum Smithre ruházta a papság összes kulcsát, felhatalmazását és ajándékát, amelynek ő – a Próféta – birtokában volt, és amelyet korábban Oliver Cowdery is viselt. Továbbá az Úr kinyilatkoztatott Hyrum Smithnek mindent, ami szükséges volt ahhoz, hogy tökéletesen és teljes mértékben tanúvá lehessen fivére, Joseph mellett prófétaként, látnokként, kinyilatkoztatóként és az egyház elnökeként, valamint hogy minden időben és az egész örökkévalóságon át eme adományozási korszak fejeként állhasson Joseph öccse mellett, Jézus Krisztus tanújaként.¹⁸

Testvérével, nagyapámmal, Hyrum Smith pátriárkával együtt [Joseph Smith] vérével pecsételte meg bizonyságát a Carthage börtönben. Én pedig, a magam részéről, szeretnék eszköz lenni az Úr kezében azon munkában, hogy a világ tudomására hozza, hogy a szabadítás ismét elérhető, mert az Úr hatalmas látnokot támasztott ezekben a napokban, hogy újra megalapítsa királyságát a földön.¹⁹

Kép

Room in Carthage jail seen on slant; men with guns come through door; Joseph is heading for window which reveals crowd below; painting is bathed in reddish hues.

Hálával emeljük fel hangunkat Joseph Smith próféta és Hyrum Smith pátriárka életéért és szolgálatáért, valamint mindazon prófétákért és apostolokért, igazlelkű férfiakért és nőkért, akik az általuk lefektetett alapokra építettek.²⁰

• Smith elnök beszélt azokról a családtagokról, akik segítettek neki Joseph Smith küldetéséről szóló gyermekkori bizonyságának ápolásában (lásd „Joseph Fielding Smith életéből”). Mit tehetünk annak érdekében, hogy segítsünk a gyermekeknek bizonyságot nyerni Joseph Smith próféta küldetéséről?

• Mi módon kapcsolódik össze Jézus Krisztus és Joseph Smith neve? (Lásd 1. szakasz.) Milyen hatással volt Joseph Smith próféta szolgálata a Szabadítóról és az Ő evangéliumáról való bizonyságodra?

• Gondokodj el Smith elnök észrevételén azzal kapcsolatban, hogy az Úr Joseph Smitht hívta el egy olyan ember helyett, aki „a világ tudásában és hagyományaiban jártas” (2. szakasz). Hogyan segíthet nekünk ennek megértése akkor, amikor kevésnek érezzük magunkat feladataink betöltéséhez?

• A 3. szakaszban Smith elnök a Tan és a szövetségek 5:10-es és 135:3-as versét idézi. Hogyan magyaráznád el ezeket a verseket valakinek, aki nem ismeri Joseph Smith küldetését?

• Mit tanulhatsz Joseph Smith és testvére, Hyrum kapcsolatából? (Lásd 4. szakasz.)

• Milyen érzéseid vannak, amikor arra gondolsz, hogy Joseph és Hyrum Smith vérükkel pecsételték meg bizonyságukat? (Lásd 5. szakasz.) Hogyan tarthatjuk tiszteletben áldozatukat?

Joseph Smith Fordítás, 1 Mózes 50:30–31; 2 Nefi 3:5–15; T&Sz 11:11–26; 76:22–24; 135

A szorgalmas tanulásra való ösztönzés egyik módja, ha gondosan odafigyelsz, amikor valaki feltesz egy kérdést vagy hozzászól a leckéhez. „Az odafigyelés a szeretet kifejezésének egyik módja. Gyakran áldozatot követel. Amikor valóban odafigyelünk másokra, gyakran feladjuk azt, amit mondani akarunk, hogy ők kifejezhessék magukat” ( Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 66.).