Hittel élni

A hit az evangélium első alapelve. Mi a hit? Pál a zsidókhoz írva megkísérli elmagyarázni. Azt mondja: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Ennek bizonyítására felidézi, hogy különféle emberek mit értek el a hit által [lásd Zsidók 11]. Én úgy tekintek a hitre, hogy az az egyik legfontosabb alapelv, melyet Isten valaha is kinyilatkoztatott az embernek.⁵

Ha helyes felfogásunk lenne, mindannyiunknak úgy kellene látnia, ahogy az Úr lát, és meg kellene értenünk, hogyan fognak valóra válni az Ő céljai; azonban hittel és nem látással kell járnunk.⁶

Amikor a fátyol túloldalára kerülünk, tudni fogunk valamit. Most hittel élünk. Rendelkezésünkre áll a nem látott dolgokról való meggyőződés. A feltámadás, az örök ítélet, a celesztiális királyság, és mindazok a nagyszerű áldások, melyeket Isten megadott a templomokban a szent megkenések és felruházás során, mind a jövőre szólnak, és be fognak teljesedni, hiszen örök igazságok. Míg e testben élünk, míg e fátyol fölöttünk van, soha nem fogjuk teljes mértékben megérteni, mi áll előttünk az eljövendő világban. Mindenkinek kifizetődik, hogy Istent szolgálja és betartja az Ő parancsolatait abban a néhány napban, míg a földön él.⁷

Testvérek, hittel kell élnünk, minden nap felismerve, hogy minden hatalom Isten kezében van, és Ő az, aki által békében tudunk élni, és élvezni tudjuk a bőséget!⁸

Krisztus evangéliuma hitet kíván egész nap.⁹

Igazán jó … meghallani az Úr igéjét, igazán jó dolog hinni benne, ám még jobb azt gyakorolni is!¹⁰

Az evangélium első alapelve a hit. Nos, a világ népei azt mondhatják: mi mind hiszünk Jézus Krisztusban! Igen, de más teendő is van azon kívül, hogy hiszünk Krisztusban. Meg kell bánnunk bűneinket, meg kell keresztelkednünk azok bocsánatára, és be kell fogadnunk a Szentlelket. Ez az a tan, amit Krisztus és az Ő apostolai tanítottak.¹¹

A szentek részéről hit kívántatik, hogy vallásuk szerint éljenek, eleget tegyenek kötelességüknek, egyenes derékkal járjanak az Úr előtt, és felépítsék Sionját a földön. Azután pedig hitünkkel összhangban álló cselekedetek kívántatnak. (…) Népként kötelességünk, hogy összefogjunk, és ne legyünk restek a jó cselekedetekben!¹²

A hit ezen ajándéka és alapelve szükséges a szenteknek a világ minden korszakában, hogy lehetővé tegye számukra Isten királyságának felépítését, valamint a tőlük megkívánt munka elvégzését.¹³

Olvassátok el a Zsidók tizenegyedik fejezetét, és látni fogjátok, hogy a világ teremtésétől kezdve minden hit által történt! Az összes ősi pátriárka és próféta művének egésze ezen alapelv gyakorlása révén jött létre, és pontosan így van ez az idők teljességének utolsó sáfárságában is.¹⁴

Még Jézus minden munkája is teljességgel hit által történt, a jászoltól a keresztig, fájdalommal, bánattal, nyomorúsággal, szenvedéssel, üldöztetéssel és gúnyolódással telt egész élete során. Az Atya hatalma által tartatott meg, akinek a munkája elvégzésére jött. Teljességgel hitte, hogy képes lesz elvégezni mindent, amire ide küldetett. Ez volt az az alapelv, mely révén eleget tett minden követelménynek és betartott minden törvényt, még a keresztelését is. (…) Munkálkodásuk során az apostoloknak is ugyanazon alapelv alapján kellett cselekedniük, mint a szenteknek mind a korábbi, mind ez utóbbi időben – vagyis a hit alapelve alapján.

Joseph Smithnek hit által kellett munkálkodnia. Igaz, hogy igen sok dologról volt tudása, mint a korábbi idők szentjeinek is, ám sok dologban hitet kellett gyakorolnia. Hitte, hogy az ősi próféták jövendöléseit teljesíti be. Tudta, hogy Isten elhívta, ám az Úr királyságának megalapítása során folyamatosan hit által kellett cselekednie. 1830. április 6-án megszervezték az egyházat hat taggal, Josephnek azonban volt hite abban, hogy az ily módon útjára indított királyság – egy mustármaghoz hasonlóan – nagy egyházzá és királysággá lesz a földön, és attól a naptól fogva addig, míg bizonyságát vérével pecsételte meg, egész élete olyan volt, mintha az üldöztetés és elnyomás mély vizein gázolt volna át, melyet embertársai zúdítottak rá. Mindezt ki kellett állnia hittel, ő pedig igaz, hű és bátor volt Jézusról való bizonyságában egészen halála napjáig. (…)

(…) Azon munkánkban, hogy felépítjük Isten egyházát és királyságát a földön, eddig is hittel kellett munkálkodnunk, és ez még mindig megkívántatik.¹⁵

Emberek százai munkálkodnak [templomokban]. Kiért? Mind az élőkért, mind a halottakért. Miért munkálkodnak a halottakért? Látták-e valaha a halottak feltámadását? Nem, kivéve látomás vagy kinyilatkoztatás útján. Mégis hisznek benne, és e hit bizonyítékaként végzik ezt a munkát. Várakozással tekintenek a feltámadás és az örök ítélet elé, a celesztiális királyság és a nagy áldások elé, melyet Isten kinyilatkoztatott az emberek fiai szabadulása és felmagasztosulása érdekében. Mindezt hittel teszik, és e hatalom által értek el mindent, amit elértek. (…) Hit által felépült a [Salt Lake] Tabernákulum, … templomok épültek, és … az emberek összegyűltek a föld nemzeteiből.

Elderek ezrei lettek elhívva, nem főiskolákról, hanem az élet különféle foglalkozásaiból, és lettek kiküldve a világba az evangélium hirdetésére pénz és fizetség nélkül. (…) Az emberek meghallgatták őket, és valamiféle lélek vagy erő meggyőzte őket arról, hogy a bizonyság, amit ezek az elderek tettek, igaz. (…) Mi lett ennek az eredménye? Ezrek hittek abban a bizonyságban, és bebizonyították, hogy igaz. Ezek az elderek hit által munkálkodtak; hit által utaztak; hit által dolgoztak. A hit volt az, ami erőt adott nekik mindvégig. Erszény és tarisznya nélkül utaztak, és hitük révén a menny Istene táplálta és ruházta őket, és megnyitotta előttük az utat. (…) Sokan hittek ezeknek az egyszerű embereknek a bizonyságában. Megbánták bűneiket, megkeresztelkedtek azok bocsánatára, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében; majd megkapták azt a Szentlelket, ami aztán bizonyságot tett nekik az evangélium igazságairól.¹⁶

A világ bármely és minden korszakában, amikor Isten elhívást vagy parancsolatot adott egy embernek vagy egy népnek egy bizonyos munka elvégzésére, akkor ők eltökéltségük és állhatatosságuk révén, valamint a belé vetett hit által képessé váltak annak teljesítésére.¹⁷

Mindaz a munka, amit elvégeztünk, … hit által történt, nekünk pedig utolsó napi szentekként arra kell törekednünk, hogy ápoljuk ezt az alapelvet és gyarapodjunk benne.¹⁸

Kötelességünk folyamatosan gyarapodni a hitben, hogy képesek legyünk az Úr nevét számára elfogadható módon szólítani.¹⁹

Úgy tartom, hogy az Úr megkívánja ezt Izráel minden férfijától és nőjétől, minden utolsó napi szenttől, hogy először tegyünk szert a Szent Lélekre, [majd] pedig teremjük meg annak gyümölcseit a szabadításra. Akkor látni fogjátok, amint ez a nép betartja szövetségeit és engedelmeskedik Isten parancsolatainak. Ez mindannyiunknak kötelessége. Vallásunk szerint kell élnünk, és követnünk kell annak parancsait. Amikor ez így lesz, látni fogjátok, hogy ez a nép felébred, és igazlelkű tetteket hoz napvilágra; akkor lesz hitük és lesz erejük; felkelnek, és Isten ereje és dicsősége megnyilvánul azokon az eszközökön keresztül, akiket az Úr választott ebben a sáfárságban a földön, és akiknek a kezére bízta a szent papságot.²⁰

Nagyon úgy érzem, hogy az Úr kegyes mihozzánk, és hogy minden földi dolog felett meg kellene becsülnünk az örök élet szavait, melyek megadattak nekünk! Mindaddig, amíg a Szent Lélek ural minket, elménk megerősödik, és hitünk gyarapodik. És Isten királyságának felépítésén fogunk munkálkodni.²¹

Mindenható Atyánk, gyarapítsd bennünk annak a hitnek az erejét, melyet megadtál szentjeidnek, és melynek ők birtokában vannak! Erősíts minket múltbéli dicső szabadításaid emlékével, a velünk kötött szent szövetségekre való emlékezéssel, hogy amikor a gonosz beárnyékol minket, amikor gondok vesznek körül, amikor a megaláztatás völgyén kell átkelnünk, ne inogjunk meg, ne kétkedjünk, hanem szent neved erejével elérhessük velünk kapcsolatos minden igaz célodat, eleget tehessünk teremtésünk céljának, és kegyelmed által dicső győzelmet arathassunk minden minket érő bűn felett, megmeneküljünk minden gonosztól, és a menny királyságának tagjai közé számláltassunk, azok közé, akik mindörökre a te színed előtt élnek!²²