Az evangélium visszaállítása

Az Úr számos alkalommal kinyújtotta karját különböző sáfárságok során, hogy megalapítsa királyságát a földön; embereket – nemes lelkeket – támasztott, akik előjöttek és testet öltöttek különféle időszakokban és időkben. Sugalmazást adott ezeknek az embereknek, kinyilatkoztatásokban részesítette őket, és eltöltötte őket sugalmazással, világossággal, igazsággal, Isten királyságának dolgaival.²

Ha összetalálkoznánk Ádám atyával, Séthtel, Mózessel, Áronnal, Krisztussal vagy az apostolokkal, ők mindnyájan ugyanazokat az alapelveket tanítanák, melyekre mi is taníttattunk, a legcsekélyebb mértékben sem térnének el azoktól. Ez az evangélium örökkévaló a természetében és megmásíthatatlan a jellegében.³

Soha nem volt több mint egy evangélium, és soha nem is adatik az emberek fiainak több, csak egy, az pedig soha nem változott és soha nem is fog változni az időben vagy az örökkévalóságban. Ugyanaz a világ minden korában; ugyanazok a szertartásai is. Az evangéliumban hívők hittek Jézusban, mielőtt még eljött volna a testben, és a bűnbánat már az ő napjai előtt hirdetve lett, ahogyan egészen azóta is; gyakorolták a bűnbocsánatra történő keresztelést és a kézrátételt a Szentlélek ajándékáért; rendelkezésükre állt az egyház szervezete, melyben sugalmazott férfiak voltak. (…) E dolgok szükségesek a világ minden korszakában.⁴

Mindig, amikor az Úrnak jelen van az egyháza a földön, és az az egyház megkapja Krisztus evangéliumát és élvezheti a Szentlelket, akkor minden ajándék és kegyelem, mely valaha is megadatott Isten egyházának, megadatik annak az egyháznak is.⁵

Jézus Krisztus … elhozta az evangéliumot a zsidóknak, és megalapította közöttük királyságát, annak minden adományával, kegyelmével és hatalmával: a betegek meggyógyultak, ördögök űzettek ki, és az ajándékok megnyilvánultak az emberek közt. A zsidók azonban elvetették őt, végül pedig halálra ítélték. (…) Nem fogadták be, azt követően pedig – a parancsolatnak megfelelően – ez az evangélium eljutott a nem zsidókhoz.⁶

Amikor a királyságot a nem zsidók elé tárták, azt az apostolokkal és prófétákkal, a gyógyító hatalommal, a közvetlenül Istentől kapott kinyilatkoztatásokkal és minden olyan ajándékkal és kegyelemmel tették, melyben a zsidók hittek, és melyeket élvezhettek is, míg hithűek maradtak: amikor a nem zsidókhoz jutott, tökéletes volt szervezetében, ám az idő előrehaladtával megváltoztatták Isten királyságának szertartásait, és ők is a hitetlenség ugyanazon példáját követték, majd évszázadokon át megmaradtak úgy, hogy a menny igaz rendje nem volt jelen közöttük. (…) Idővel Isten királyságának ajándékai, kegyelmei és hatalma elvétettek, és az Isten ősi egyházában szolgáló férfiakat szinte mind megölték; lemészárolták őket, mert arra törekedtek, hogy fenntartsák azt annak teljes tisztaságában, és minden erejükkel megpróbálták megalapozni az Isten által kinyilatkoztatott alapelveket.⁷

Hosszú évszázadok teltek el. Emberek milliói születtek, éltek a földön, haltak meg és mentek tovább a lelkek világába, és – amennyire arról bármi tudomásunk van – nem volt közöttük egyetlen lélek sem, akinek hatalma lett volna előlépni az emberiségből és az élet és szabadítás evangéliumának szertartásaiban szolgálni. Kétségtelen, hogy milliónyi jó ember élt, akik a rendelkezésükre álló legjobb világosság fényében cselekedtek …, akik előléptek napjaikban és hirdették az evangéliumot a bennük lévő világosság szerint. Ám nem volt meg a hatalmuk egyetlen olyan szertartás elvégzésére sem, melynek bármi ereje lett volna a halál után. Nem viselték a szent papságot.⁸

A világról szinte teljesen kiveszett az igazság és a Szentlélek ismerete, mely azért adatik, hogy az igazság ösvényén vezesse az emberiséget. (…) Maga az a tény, hogy egyik nemzedék a másik után hozott létre különféle rendszereket és szervezeteket, melyek mind azt vallották, hogy a szabadítás terve szerint valók, mégis ellentmondtak egymásnak, mígnem temérdek egyházat alapítottak, melyek mind különböztek a tanbéli kérdésekben, azt bizonyítja, hogy valami nem volt rendjén.⁹

Az evangélium előjött napjainkban igaz dicsőségében, hatalmában, rendjében és világosságában, ahogy az mindig történt, amikor Istennek volt elismert népe az emberek között. Ugyanaz a szervezet és evangélium, melyért Krisztus életét adta, és melynek támogatásáért az apostolok is vérüket ontották, most újra megalapíttatott ebben a nemzedékben. És hogyan jött létre? Istentől, egy a mennyből jövő szent angyal szolgálata révén, aki [beszélt] az emberrel, és kinyilatkoztatta neki a világot borító sötétséget, valamint feltárta néki a nemzeteket körülölelő szörnyű sötétséget, azokat az eseményeket, melyek e nemzedékben fognak bekövetkezni, gyors egymásutániságban követve egymást egészen a Messiás eljöveteléig [lásd Joseph Smith története 1:30–49]. Az angyal megtanította Joseph Smithnek azokat az alapelveket, melyek szükségesek a világ szabadításához, az Úr pedig parancsolatokat adott neki, megpecsételte rajta a papságot, és hatalmat adott neki az Úr háza szertartásainak elvégzésére. Elmondta neki, hogy az evangélium nincs jelen az emberek között, és királyságának nincs igaz szervezete a földön; hogy az emberek elfordultak igaz rendjétől, megváltoztatták a szertartásokat és megszegték az örök szövetséget, továbbá hazugságokat és olyan dolgokat örököltek, melyek nem váltak hasznukra. Elmondta neki, hogy elérkezett az idő Isten királyságának az emberek közti megalapítására, méghozzá az utolsó alkalommal, a világ végének eljövetelére való felkészülésként.¹⁰

Mit tett Joseph Smith, miután megkapta a papságot és annak szertartásait? Elmondom én, mit tett. Azt tette, amit tizenhét évszázad és az annak során elmúlt ötven nemzedék, a keresztény világ minden papsága és vallásai, az egész világ együttesen nem tudott megtenni – ő, bár [tanulatlan] ifjú volt, a világ elé tárta Jézus Krisztus evangéliumát a maga teljességében, világosságában és egyszerűségében, ahogy azt annak Szerzője és az Ő apostolai tanították; eléjük tárta Jézus Krisztus egyházát és Isten királyságát a maga tökéletes szervezetében, ahogy Pál szemléltette azt a fejjel és a lábbal, a kézzel és a szemmel, ahogy a test minden tagja tökéletes a menny és föld előtt [lásd 1 Korinthusbeliek 12:12–28]. Hogy tudta ő, egy [tanulatlan] fiú, megtenni azt, amire a keresztény világ minden tanultsága nem volt képes tizenhét évszázadon át? Úgy, hogy őt Isten hatalma irányította, és olyan férfiak tanították, akik – míg a testben éltek – maguk is ugyanezt az evangéliumot hirdették, ezzel pedig beteljesítette azt, amiről Ádám atya, Énók, Éliás, Ésaiás, Jeremiás, valamint Jézus és apostolai mind jövendöltek.

Helyesen mondja Pál: „Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére.” [Lásd Rómabeliek 1:16.] És így mondhatják az utolsó napi szentek is: „Nem szégyenljük a Krisztus evangyéliomát.” Nem szégyellem azt mondani, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt; nem szégyellek tanúságot tenni arról, hogy őt Isten hívta el, és hogy ő lefektette ennek az egyháznak és királyságnak az alapját a földön, hiszen ez így igaz, és minden olyan férfi vagy nő, akit a Szentlélek inspirál, láthatja és megértheti ezeket a dolgokat.

(…) Egészen addig élt, míg megkapott minden kulcsot, szertartást és törvényt, mely valaha is megadatott bármely embernek a földön, Ádám atyától egészen eddig a sáfárságig. Mózes keze által megkapta a hatalmat és a kulcsokat Izráel házának az összegyűjtésére az utolsó napokban; [Illés] keze által megkapta a kulcsokat az atyák szívének a gyermekekhez, a gyermekek szívének pedig az atyákhoz való pecsételésére; Péter, Jakab és János keze által megkapta az apostolságot és minden ahhoz tartozó dolgot; Moróni keze által megkapta mindazokat a kulcsokat és hatalmakat, melyeket megkíván József fája Efraim kezében; Keresztelő János keze által megkapta az ároni papságot, annak minden kulcsával és hatalmával; valamint megkapott minden további kulcsot és hatalmat, mely ehhez a sáfársághoz tartozik, én pedig nem szégyellem azt mondani, hogy ő Isten prófétája volt.¹¹

Joseph Smith, ahelyett, hogy közel ezer évig élt volna, mint Ádám, körülbelül 38 éves kort ért meg. Napvilágra hozta József fájának feljegyzését Efraim kezében – vagyis e kontinens ősi lakosainak történelmét. Isten ereje által lefordította, és sok nyelven kiadták azóta. Emellett megszervezte Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát az apostolok és próféták alapkövén, „lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” [Efézusbeliek 2:20]. Férfiak szenteltettek fel a papságba és küldettek el különféle foglalkozásaik mellől, hogy vigyék el ezt az evangéliumot a világnak. Isten tudatta Joseph Smithnek, hogy elhívásának részeként meg kell metszenie a szőlőskertet még egyszer utoljára az Ember Fiának eljövetele előtt [lásd T&Sz 24:19]. Azóta Izráel eldereinek ezrei küldettek el a világba az evangélium hirdetésére. (…) Olvassa csak el bárki a Tanok és szövetségek könyvének kinyilatkoztatásait, melyek megadattak neki azon rövid idő alatt, amit a testben itt töltött! Ez az egyik legnagyszerűbb feljegyzés, amit ember valaha is adott az emberiségnek! És nemcsak ezt adta, hanem megszervezte a felruházást is, és jelentős egyéb munkát is végzett. Ki várhatja, hogy a testben töltött rövidke ideje alatt többet tegyen, mint amit megtett? Jómagam az ő keze által részesültem a felruházásban. Ő hozta napvilágra mindezeket a szertartásokat, melyek megadattak az utolsó napi szenteknek. Valójában bámulatos csoda, hogy olyan sokat tett, amennyit tett!¹²

Minden népet az Úrtól áldottnak tekintek, akiknek Ő kinyilatkoztatta Jézus Krisztus evangéliumát, akinek megadta a szent papságot és a felhatalmazást háza szertartásainak elvégzésére. (…) Ezt tekintem mai helyzetünknek: megadatott nekünk a kiváltság, hogy a világosságban járjunk, miénk a kiváltság, hogy megértsük és ismerjük az igazságot, valamint hogy tudjuk, mi módon nyerhetünk megváltást és szabadítást Atyánk és Istenünk színe előtt. Abban a helyzetben állunk, hogy ismerhetjük szándékát és akaratát szolgái, a próféták által. Az Úr tanítókat és sugalmazott férfiakat adott nekünk, olyan férfiakat, akiket Isten Lelke és ereje inspirál; felruházta őket igazsággal és bölcsességgel, hogy minden időben tanítsák nekünk, milyen ösvényen kell járnunk. Ez nagyszerű áldás!¹³

Ahogy eltűnődöm … az emberiség állapotán, és fontolóra veszem, milyen más is a helyzetünk az emberiség tömegeihez képest, valóban úgy érzem, hogy hálásnak kell lennünk hatalmas Jótevőnknek! Milliók élnek az emberiség családjában, akik összegyűlnek különféle otthonokban, katedrálisokban, templomokban és kápolnákban Isten imádatának céljából, ám van akár csak egy lélek is e számtalan gyülekezetben, aki az igazság megértésével gyűlik össze, hacsak nincs jelen egy utolsó napi szent elder is, aki elhívatott, hogy a föld lakosainak prédikáljon? Úgy gyűlnek-e össze, hogy értik ugyanannak az evangéliumnak, ugyanannak az szabadítás tervének, Jézus Krisztus evangéliumának alapelveit, oly módon, hogy az eggyé tegye őket?

Nos, Isten nem tudná eggyé tenni az oly sokféle hitű, oly sokféle, egymásnak élesen ellentmondó tant valló embereket, ahogy az a világban ma látható; mi azonban áldott nép vagyunk: megadattak nekünk az egység alapelvei, és véghezvitelükkel ezek összekötnek és eggyé tesznek bennünket.

Ezen alapelv alapján van az, hogy az utolsó napi szentek áldottak és megszabadulnak. Nagy mértékben megszabadíttattunk azoktól a gondoktól és tanácstalanságtól, hamis tanoktól, a sötétségtől, a tévedésektől és babonáktól, melyek elhomályosították elménket, míg a világosság megnyilatkozott az emberek gyermekei számára, akik addig sötétségben jártak, hiszen ez így volt mindannyiunkkal; amíg el nem érkezett a világosság, nagy mértékben a sötétségben botorkáltunk. Lehetünk becsületesek, és vezéreljenek akár a legjobb, legszentebb érzések – amíg az evangélium teljessége ki nem nyilatkoztatott, olyan volt a világ, mint a vak, aki a fal után tapogatózik [lásd Ésaiás 59:9–11]. Nem voltak apostolaink, prófétáink, nem voltak sugalmazott férfiak, akik elmondták volna, mit tegyünk, hogy szabadítást nyerjünk, és végig kellett járnunk mindazt a gondot, szerencsétlenséget és sötétséget, melynek az emberek fiai ki vannak téve, amikor hamis tanok, hamis hagyományok és hamis tanítók alatt élnek. (…)

Most azonban felszabadultunk e dolgok alól, a sötétség fellege elvétetett felőlünk, és elménket kezdi megvilágosítani az örökkévaló igazság fénye. (…)

Ezt az egyik legnagyobb áldásnak tartom, melyet Isten megadott az emberek gyermekeinek, hogy rámutatott nekik a tiszta igazságra. (…)

Hol van az a férfi vagy nő, aki bármit is értett volna Istenről vagy az örökkévalóságról, mielőtt Joseph Smith kinyilatkoztatta az evangélium teljességét? Olvashattam azokról a dolgokról a Bibliában, melyekben most hiszünk és amiket most megkapunk, ám körülvettek a világ hagyományai, és nem értettem azokat.

Most azonban időről időre tanítva vagyunk Jézus Krisztus evangéliumának, a szabadítás tervének világos alapelveire – arra, hogy miként éljünk, hogy kiérdemeljük Mennyei Atyánk helyeslését. Hát nem minden más áldás felett álló áldás ez? Ha ez a nép megértené, milyen áldásai vannak, soha nem lenne egyetlen boldogtalan pillanata sem! Ha ez a nép megértené, milyen helyzetben állnak, és mi az Istenhez fűződő igaz kapcsolatuk, akkor teljes megelégedést éreznének, és felismernék, hogy Mennyei Atyánk irgalmas irántunk, valamint hogy nagyszerű, dicsőséges áldásokat ruházott ránk.¹⁴

Köszönetet mondok Istennek, hogy a világ e napjában és korában élhetek, amikor fülem meghallotta Krisztus evangéliuma teljességének hangját!¹⁵