Elnökök tanításai
Szabad akarat: Választás az élet és a halál között


20. fejezet

Szabad akarat: Választás az élet és a halál között

Most van itt az ideje számunkra annak, hogy a jó és a rossz között válasszunk, mert tetteink következményekkel járnak ebben az életben és az örökkévalóságban.

Wilford Woodruff életéből

Wilford Woodruff elnök bizonyságot tett arról, hogy a szabadítás „Jézus Krisztus vére által jön el”, és kihangsúlyozta, hogy a szabadítás teljességét „az evangéliumnak történő engedelmesség által” érjük el.1 Azt tanította, hogy e tudás által „mindannyiunknak szabad akaratunk lesz a jót választani, a rosszat pedig elutasítani, vagy a rosszat választani, és a jót elutasítani”2, és hogy Isten „felelősségre fog vonni minket e szabad akarat használatát illetőleg”3. Arra buzdította a szenteket, hogy hozzanak igazlelkű döntéseket, emlékeztetve őket a különbségre, mely „néhány földi örömmel teli rövid év” és aközött van, amikor „az Úr világosságot, igazságot, áldásokat és tudást fog adni egy örökkévalóságon keresztül mindazoknak, akik betartják törvényét”4.

Hozzánk hasonlóan Woodruff elnöknek számtalan lehetősége volt a szabad akarat ajándékának gyakorlására. Egy ilyen alkalomra került sor Herefordshire-ben, Angliában, John Benbow otthonában (lásd e könyv 91. oldalát). „John Benbow nemes ember volt – idézte fel Woodruff elnök. – Olyan volt, mint egy angol úr; mint egy gazdag ember, azt hiszem, úgy jött az egyházba. Még egy hónapja sem volt megkeresztelve, azt hiszem, amikor bejött a kis nappalimba a feleségével, és tán háromnegyed órát töltött annak elmondásával, hogy az újszövetségben azt olvasta, hogy az apostolok idején az emberek eladták mindenüket, és az apostolok lába elé rakták [lásd Ap. csel. 4:31–37], és azt mondta, úgy érzi, eleget kell tennie ennek a törvénynek, és meg is akarja tenni. Türelmesen hallgattam őt, és amikor befejezte, úgy fél órámba tellett elmagyarázni neki a mi helyzetünk és az akkori apostolok helyzete közti különbséget. Értésére adtam, hogy Isten nem azért küldött engem Angliába, hogy az aranyáról, lovairól, teheneiről és vagyonáról gondoskodjam; hanem azért, hogy az evangéliumot hirdessem. Azért azt is elmondtam neki, hogy az Úr elfogadja az áldozatait, és hogy amikor csak jót tehet, tegye meg; segítsen a szegényeken, segítsen a Mormon könyve megjelentetésében stb.”

Ezen élményt idézve Woodruff elnök magyarázatot fűzött azon messze ható döntéséhez, mely értelmében udvariasan elutasította Benbow testvér ajánlatát:

„Nos, mi lett volna az eredmény, ha a másik lehetőséget választom, és ezt mondom: »Igen, add nekem a vagyonodat, majd én gondját viselem«? Tán elhagyta volna a hitét. És nem csak ennyi, hanem lett volna egy bolond apostol, aki szintén hitehagyásra alkalmas alany lett volna. Vajon kísértést jelentett-e számomra mindez? Egyáltalán nem. Egy olyan elder számára sem lett volna az, akiben elegendő lakozik Isten Lelkéből, és ismeri a százezer fontnyi pénz és az első feltámadásban való részvétel közti különbséget, mely utóbbi által hatalmában áll majd elhaladni angyalok és istenek előtt a felmagasztosulás és dicsőség felé, Isten és a Bárány színe előtt megállni örökkön-örökké.”5

Wilford Woodruff tanításai

Mivel Isten szabad akaratot adott nekünk, felelősek vagyunk tetteinkért

Isten ebben a sáfárságban minden gyermekének egyéni szabad akaratot adott, ahogy a korábbi sáfárságokban is minden gyermekével tette. Ez a szabad akarat volt mindig az ember öröksége Isten uralkodása és kormányzása alatt. Birtokában voltunk a mennyek mennyében a föld léte előtt, és az Úr megőrizte és megvédte azt Lucifer és az ő oldalára állók erőszakosságától, amivel legyőzte Lucifert és a mennyei seregek egyharmadát [lásd Jelenések 12:1–9; T&Sz 29:36–37; Mózes 4:1–4]. E szabad akarat révén ti és én és minden ember felelős lénnyé vált, akik felelősséggel tartozunk azért, milyen úton járunk, milyen életet élünk, hogyan cselekszünk a testben.6

Az isteni mértéktartás része, hogy senki ne kényszeríttessék a mennybe, az elme ne legyen elnyomva, hanem szabadon válasszon a maga számára. [Isten] az általa teremtett ember elé helyezi az evangéliumot, az élet és szabadítás alapelveit, majd rábízza, hogy maga válasszon, avagy elutasítson, annak világos megértésével, hogy Neki tartozik felelősséggel tette eredményeiért.7

A jó vagy a rossz megtételének választása következményekkel jár ebben az életben és az örökkévalóságban

Mindenki azt kapja, amiért megdolgozik. Amit vetünk, legyen az jó vagy rossz, annak fogjuk termését aratni [lásd Galátziabeliek 6:7; T&Sz 6:33].8

Az Úr parancsolt nekünk, és nekünk engedelmeskednünk kell a parancsolatoknak, ha el akarjuk nyerni az engedelmesség áldásait.9

Minél közelebb maradunk Isten parancsolataihoz, annál biztosabbak leszünk abban, hogy Isten a barátunk, hogy Ő őrködik felettünk, hogy a Fia, Jézus, a mi szószólónk az Atyánál, hogy ő itt van népe között, és hogy harcolni fog szentjei jogaiért, kivédve minden fegyvert, amelyet Sion ellen kovácsolnak.10

Gyermekink elméjébe kell vésnünk a bűn elkövetésének és Isten bármely törvénye megszegésének gonosz következményeit; meg kell érteniük, hogy a rosszat téve bánatot és gyötrelmet örökölnek, melyet könnyen elkerülhetnek, ha jót tesznek, és ezt az alapelvet előírás alapján kell megtanulniuk, anélkül, hogy megismernék a rossz megtételéből adódó tapasztalat által a bánatot és nyomorúságot.11

Soha nem követtem el olyan bűnt ebben az egyházban és királyságban, ami ne került volna ezerszer többe, mint amennyit tényleg ért. Nem követhetünk el bűnt büntetlenül; nem hanyagolhatunk el egy tanácsot sem büntetlenül, mert biztosan bánatot fog hozni.12

Testvérek, keressétek Istent; szólítsátok Őt titkos szobáitokban, és ne forduljatok el az igazlelkűségtől és az igazságtól; ebből nincs mit nyerni, viszont minden elveszhet.13

Akik nem járnak a nekik adott világossággal összhangban, előbb-utóbb súlyos csapásokat kapnak örökül; nem lesz olyan örömben, boldogságban és szabadításban részük, mint annak, aki engedelmeskedik Isten parancsolatainak, és folyamatosan a jót teszi. A gonoszok mindig félelemben élnek. Egy férfit vagy nőt sem motivál semmi a bűn elkövetésére, ez nem egy jövedelmező üzlet. Jobb, ha az Urat szolgáljuk, hiszen akik reggel, délben és este az Urat szolgálják, boldogok – legyenek gazdagok vagy szegények.14

Tegyétek fel bármely népnek, nemzetnek, királyságnak vagy az emberek nemzedékének a kérdést, és azt a választ kapjátok, hogy a boldogságot keresik. De vajon hogyan keresik azt? Vegyük példaként az emberiség nagyobbik részét, vajon hogyan keresik a boldogságot? Úgy, hogy az ördögöt szolgálják, ahogy csak lehet, és szinte az utolsó dolog vagy lény, amelyet az emberek fiai szolgálnak, és az utolsó lény, akinek törvényeit be akarják tartani, a mennyek Istene. Nem fogják Istent imádni, sem nevét tisztelni, sem törvényeit betartani, hanem káromolják a nevét nap mint nap, és szinte az egész világ azáltal törekszik a boldogságra, hogy bűnt követ el, megszegve Isten törvényét, nevét káromolva, és elutasítva az egyetlen forrást, amelyből boldogság fakad.

Ha valóban megértenénk, hogy a bűn útját járva és Isten törvényeit megszegve nem nyerhetünk boldogságot, belátnánk annak oktalanságát. Minden férfi és nő megértené, hogy a boldogság elnyeréséhez munkához kell látnunk, és igazlelkű tetteket kell végrehajtanunk, az Atya akaratát kell tennünk, mert az ő kezéből kapunk meg minden boldogságot, áldást, dicsőséget, szabadítást, felmagasztosulást és örök életet, amit valaha is kapunk a halandóságban vagy az örökkévalóságban.15

Legyünk hithűek, és ékesítsük fel magunkat az evangélium kegyelmével! Semmit nem nyerünk a rossz tettektől. A hazugság, lopás, istenkáromlás, részegesség, rágalmazás és az Úr Jézus Krisztus megtagadása bánatot és bűntudatot eredményez; lealjasítja az Isten képére teremtett embert; a jótétemény, az Isten parancsolatai iránti engedelmesség, a jólelkűség és kedvesség azonban örömet és békét hoz, és elhozza a Szentlelket, valamint az Atyánk királyságában való végső felmagasztosulást.16

Mindörökre megjutalmaz bennünket az a törvény, amelyet megtartottunk a földön töltött rövid idő alatt

Drága lelkeim, itteni életünk pár napig tart csupán, a fátyol túloldalán azonban örökké fogunk élni, addig fogunk élni és létezni, amíg Teremtőnk létezik, örök sorsunk pedig attól függ, hogy miként töltjük rövid életünket itt a testben.17

Amikor valóban megértjük, hogy leendő sorsunk – eljövendő boldogságunk, felmagasztosulásunk és dicsőségünk, avagy eljövendő nyomorúságunk, romlásunk és bánatunk mind az ezen a világon töltött kicsiny időtől függnek, azt tudom mondani, hogy az egek alatt senkinek sem áll kiváltságában az idejét rossz cselekedetekkel tölteni. (…) Ha az ember bármely áldást nyer bármely forrásból, akkor azt az Úrtól kell kapnia, mert az ördög nem hajlamos megáldani, és nem fogja megáldani az emberek fiait; inkább azon fáradozik, hogy letérítse őket az igazlelkűség és az igazság ösvényeiről.18

A mennyek Istene, aki e földet teremtette és gyermekeit arra ráhelyezte, egy törvényt adott nekik, mely által felmagasztosulhatnak és megszabadíttathatnak a dicsőség valamely királyságában. Mert minden királyságnak törvény adatott, és mindent törvény kormányoz az egész világegyetemben. Az ember, ha betart egy törvényt, az a törvény megtartja őt, és megkap minden jutalmat, amit az a törvény biztosít számára [lásd T&Sz 130:20–21]. Az Isten akarata, hogy minden gyermeke engedelmeskedjen a legmagasabb törvénynek, hogy megkaphassák a legmagasabb dicsőséget, ami minden halhatatlan lény számára elrendeltetett. Azonban Isten szabad akaratot adott minden gyermekének, hogy kiválasszák, mely törvényt tartják meg.19

Senki nem nyerhet celesztiális dicsőséget, aki nem marad meg a celesztiális törvényben; senki nem nyerhet terresztriális dicsőséget, aki nem marad meg a terresztriális törvényben, és senki nem nyerhet telesztiális dicsőséget, aki nem marad meg a telesztiális törvényben [lásd T&Sz 88:19–33]. Nagy különbség van a déli nap verőfénye és az éjjeli csillagok pislákoló fénye között, de nem nagyobb az Isten királysága egyes részeinek dicsősége közti különbségnél.20

Az Úr kinyilatkoztatta nekünk a celesztiális törvényt, miszerint megadta nekünk Jézus Krisztus evangéliumának teljességét, és megadta az örök élet alapelveinek ismeretét…

Ha a celesztiális világba akarunk kerülni, akkor ahhoz az ott uralkodó léleknek kell minket mozgatni, és folytatódnia kell bennünk azoknak az alapelveknek, amelyeknek kormányozniuk kell bennünket. Ugyanezt a lelket és alapelveket kell birtokolnunk ebben a világban, és itt kell megmaradnunk a celesztiális törvényben; egységesnek kell lennünk az alapelvben, amely Isten népét egyesíti, aki színe előtt lakozik, ahhoz, hogy ugyanazt a dicsőséget kapjuk meg, amelyet ők élveznek.

Ezeket az alapelveket tanítják nekünk napról napra, és meg kell tanulnunk alkalmazni azokat, félretéve önzőségünket és minden hamis alapelvet.21

Megéri az embernek jót tenni, mert az emberek bánni és keserűen sajnálni fogják, ha ebben vagy bármely más nemzedékben Isten vagy az ő munkája ellen lépnek fel. (…) Ha az ember jót tesz, bátor a Jézus Krisztusról való bizonyságtételben, engedelmeskedik az evangéliumnak és megtartja a szövetségeit, amikor átlép a fátyol túloldalára, belépést nyer Isten és a Bárány színe elé; megtartván a celesztiális törvényt, celesztiális dicsőségbe tér, megtartja őt az a törvény, és részt kap abból a dicsőségből az örökkévalóság végtelen korszakain keresztül. Minden földi embernek megéri engedelmeskedni és hithűnek lenni Isten törvénye iránt a földön töltött pár nap alatt.22

Ugyanígy a szívünket is átvizsgálhatjuk, és egyből eltökélhetjük, hogy igazlelkűen cselekszünk, tiszteljük Mennybéli Atyánkat, megtesszük Isten és ember iránti kötelességünket, megragadjuk és felépítjük Isten királyságát, és ekkor megértjük, hogy a boldogság elnyeréséhez és a halhatatlan lélek teljes dicsőségben való kielégítéséhez az embernek meg kell maradnia a celesztiális törvényben, és Isten celesztiális Lelke egy részének kell őt megeleveníteni; azt is meg fogjuk érteni, hogy a bűn elkövetése, Isten parancsolatainak megszegése és nevének káromlása bánatot és nyomorúságot hoz, egyszersmind testi és lelki halált is. Ha a hamislelkűség útján járunk, elszomorítjuk a Szentlelket, elszomorítjuk testvéreinket, és megsebezzük önmagunkat.23

Megmutatták nekünk az élet útját, és ha nem törődünk vele, akkor csak a halál fog az arcunkba bámulni. Álljunk meg és gondolkozzunk el egy pillanatra – lássuk csak, az élet vagy a halál lesz-e jobb számunkra. (…) Színtiszta igazságokat hallottatok, melyeket a Szentlélek ereje által és Jézus Krisztus bizonysága által mondtak el, és most van itt az idő számotokra, hogy eldöntsétek, kit szolgáltok.24

Jövendőbeli áldásaitok, jövendőbeli felmagasztosulásotok és dicsőségetek, vég nélküli világok függnek majd az itt követett utatoktól. Az út, mely az örök életre vezet, tisztán látható előttetek. (…) Rajtatok múlik, hogy azon jártok-e.25

Isten elérhető közelségbe helyezi a szabadítást, egyszerű viselkedési alapelveket és a megvalósításukhoz szükséges erőt adva

Elérhető közelségben van a szabadítás, az örök élet és hogy az első feltámadás részesei legyetek; sőt, minden áldást, amit Isten bármely, eddig a testben élt népnek ígért, nektek nyújtanak, és azok elérhetőek számotokra, ha megteszitek a kötelességeteket.26

Az utolsó napi szentek minden bátorítást megkapnak; ösvényük nyilvánvaló, és hívogatja őket.27

Csak egyetlen helyes út van, mégpedig egy egyenes út; az alapelvek és szabályok, melyek ezen az úton vezérelnek benneteket, egyszerűek és könnyedén megérthetőek. Ezen az ösvényen kell járnunk, és úgy tartom, nagyon áldottak vagyunk, amiért ismerhetjük az igaz utat.28

Mármost, bármit is kérjen tőlünk az Úr, olyat nem kér tőlünk, amit ne tudnánk véghezvinni. Adott helyzetünkben és a rendelkezésünkre álló eszközök segítségével engedelmeskedni tudunk a parancsolatainak. Nincs olyan szegény férfi vagy nő, aki ne tudna engedelmeskedni az evangéliumnak; előléphetnek és megkeresztelkedhetnek bűneik bocsánatára, és ha megtartják az Úr parancsolatait, ő hatalmat és eszközöket fog adni a kezükbe, hogy megtehessék, amit elvár tőlük.29

Imádkozom, hogy ezt az utat követhessük, hogy amikor majd a fátyol túloldalára kerülünk, meg legyünk elégedve az életrajzunkkal. Történetünket és életrajzunkat meg fogjuk találni Istenünk celesztiális királyságának hatalmas könyvtárában, és tudni fogjuk, mit tettünk ebben az életben. Ha bármi helytelent teszünk, sajnálni fogjuk. Meg kell bánnunk a rosszat, és meg kell próbálnunk jobban cselekedni. Imádkozom, hogy Isten Lelke velünk legyen, hogy irányítson és vezessen munkáinkban, amíg itt vagyunk, hogy amikor továbblépünk, befogadjanak minket Isten királyságába. Ha jót tettünk, örvendezni fogunk; mert szem nem látta, fül nem hallotta, és az emberek fiainak szívét sem járta át az a dicsőség, amely Ádám fiaira és lányaira vár. Rejtve van ma a szemünk elől, és nem nyílik meg előttünk, amíg be nem lépünk Isten és a Bárány színe elé.30

Nincs olyan férfi vagy nő, aki valaha a földön élve betartotta Isten parancsolatait, és szégyellné vagy sajnálná azt, amikor Isten színe elé járul.31

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

  • Tekintsd át az 209–210. oldalon álló történetet! Milyen alapelvek vezérelték Woodruff elder döntését, amikor Benbow testvérnek válaszolt?

  • Olvasd el a 211. oldalon álló első teljes bekezdést! Miért Isten természete ellen való, hogy bárkit is a mennybe kényszerítsen, vagy hogy elnyomja az elmét? Mivel bátorít minket a Mennyei Atya arra, hogy az örök élethez vezető ösvényt válasszuk?

  • Woodruff elnök ezt mondta: „Mindenki azt kapja, amiért megdolgozik” (211. o.). Mit jelent ez számodra? E kijelentés hogyan befolyásolhatja a döntéseinket?

  • Woodruff elnök szerint milyen áldások érnek bennünket, amikor betartjuk a parancsolatokat? Milyen következményekkel jár ebben az életben az, ha azt választjuk, hogy nem tartjuk be a parancsolatokat? (Lásd 211–213. oldal.)

  • Nézd át a 211. oldalon lévő utolsó két bekezdést! Mi a bűn ára?

  • Hogyan befolyásolják örökkévaló célunkat a napi döntéseink? (Lásd 212–213., 215. oldal.) Miért fontos emlékezni arra, hogy ez az élet rövid az örökkévalósághoz képest?

  • Mit mondanál egy családtagnak vagy barátnak, aki boldogságra törekszik a parancsolatok betartása nélkül? Milyen tapasztalatokat oszthatnál meg, ami segítene neki?

  • Szerinted miért érzik néha az emberek, hogy a szabadítás meghaladja a képességeiket? Miközben Woodruff elnök tanításait tanulmányozod a 216–217. oldalon, szerinted mely állítások lennének különösen megnyugtatóak azok számára, akik így éreznek?

  • Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek igazlelkű döntéseket hozni, s közben szabad akaratukat is tiszteletben tartani?

Kapcsolódó szentírások: Józsué 24:15; Ésaiás 64:4; Kolossébeliek 3:24–25; 1 Nefi 3:7; 2 Nefi 2:25–30; Alma 7:14–25; 41:10; Hélamán 14:30–31; T&Sz 130:20–21

Jegyzetek

  1. Deseret News: Semi-Weekly, 1882. jún. 13., 1. o.

  2. „Sayings and Writings of Prest. Woodruff,” Contributor, 1894. júl., 538. o.

  3. Deseret Weekly, 1889. okt. 26., 561. o.

  4. The Discourses of Wilford Woodruff, vál. G. Homer Durham (1946), 278–279. o.

  5. Millennial Star, 1895. nov. 28., 754–755. o.

  6. The Discourses of Wilford Woodruff, 8–9. o.

  7. Deseret News: Semi-Weekly, 1882. máj. 9., 1. o.

  8. Millennial Star, 1889. szept. 2., 548. o.

  9. Deseret News: Semi-Weekly, 1876. máj. 2., 4. o.

  10. Deseret News: Semi-Weekly, 1881. júl. 26., 1. o.

  11. The Discourses of Wilford Woodruff, 105. o.

  12. Deseret News: Semi-Weekly, 1880. dec. 14., 1. o.

  13. The Discourses of Wilford Woodruff, 262. o.

  14. Deseret News, 1865. febr. 22., 162. o.

  15. The Discourses of Wilford Woodruff, 259–260. o.

  16. The Discourses of Wilford Woodruff, 23. o.

  17. The Discourses of Wilford Woodruff, 244. o.

  18. Deseret News, 1865. febr. 22., 162. o.

  19. The Discourses of Wilford Woodruff, 10. o.

  20. Deseret News: Semi-Weekly, 1875. jan. 12., 1. o.

  21. Deseret News, 1858. jan. 6., 350. o.

  22. Deseret News, 1874. dec. 23., 741. o.

  23. Deseret News, 1857. febr. 4., 879. o.

  24. Journal of Discourses, 9:222. o.

  25. „Y. M. M. I. A. Annual Conference,” Contributor, 1895. aug., 638. o.

  26. Contributor, 1895. aug., 638. o.

  27. Deseret News: Semi-Weekly, 1881. júl. 26., 1. o.

  28. The Discourses of Wilford Woodruff, 307. o.

  29. Deseret News: Semi-Weekly, 1876. máj. 2., 4. o.

  30. Millennial Star, 1896. máj. 14., 311. o.

  31. Deseret News: Semi-Weekly, 1873. máj. 20., 1. o.