Hithűen kitartani a megpróbáltatások és az ellenállás közepette

Férfiak és nők kétséget kizáróan sokszor elcsodálkoztak már azon, hogy Isten miért helyezte a férfiakat és nőket egy ilyen világba, miért kell gyermekeinek bánaton és csapásokon átmenni itt a testben. Az Úr kinyilatkoztatott nekünk erről egy-két dolgot, és eleget megtudtunk róla ahhoz, hogy tudjuk: szükség van erre.⁴

Nyilvánvalónak tűnik, hogy szentjeinek szenvedésével Istennek az a célja, hogy alaposan megpróbálja őket, hogy bizonyíthassák feddhetetlenségüket, és megismerjék annak az alapnak a mibenlétét, amelyre építenek.⁵

Miközben néha úgy érezzük és éreztük a múltban, hogy panaszkodni akarunk, mert elnyomással, üldöztetéssel és csapásokkal nézünk szembe, én azt szeretném mondani testvéreimnek, hogy mindez Isten szentjeinek örökségéhez tartozik. (…) Soha nem olvastam azt egyetlen sáfárságban sem Isten népéről, hogy – ahogy a szektariánus világ mondaná – a kényelem virágágyásain kelnének át az életen, mindenféle ellenállás nélkül. (…) Arra hívattunk, hogy sokszor átessünk megpróbáltatásokon, és szerintem nincs okunk a panaszra, mert ha nem lennének próbatételeink, aligha éreznénk magunkat otthonosan a másvilágon azon próféták és apostolok társaságában, akiket szétfűrészeltek, keresztre feszítettek stb. Isten igéjéért és Jézus Krisztus bizonyságáért.⁶

Lehetetlen, … hogy Isten szentjei a celesztiális királyságot örököljék anélkül, hogy próbára tétetnének, vajon megmaradnak-e az Úr szövetségeiben, vagy sem.⁷

Jézus … mindenek alá ereszkedett, hogy mindenek fölé emelkedhessen, és felfoghasson mindent. Senki nem ereszkedett a világ Szabadítójánál mélyebbre. Istállóban született, jászolban ringatták, ahonnan véres szenvedésen át a keresztig utazott, majd egészen a kegyelem trónszékéig; nem volt semmi földi természetű dolog az egész életében, amivel érdemes lenne rendelkezni. Egész életét szegénységben, szenvedésben, fájdalomban, csapásokban, munkában, imában, búslakodva és bánkódva töltötte, míg lelkét ki nem lehelte a keresztfán. Mégis ő volt Isten Elsõszülött Fia és a világ Megváltója. Felmerülhet a kérdés, hogy az Úr miért hagyta, hogy a Fia idejöjjön, majd pedig úgy éljen és haljon meg, ahogy. Amikor a lélekvilágba jutunk, és a fátylat félrehúzzák, akkor talán majd megértjük mindezen dolgok miértjét.

Istennek az emberekkel kapcsolatos sáfárságaiban és gondviselésében úgy tűnhet, hogy fájdalom, csapások, bánat és megpróbáltatások elszenvedése végett születtünk. Isten rendelte úgy, hogy az emberiség átélje mindezt, és ha előnyünkre fordítjuk e próbatételt, a vele járó tapasztalat végül nagy áldást jelent majd nekünk. Amikor pedig elnyerjük a halhatatlanságot és örök életet, a felmagasztosulást, királyságokat, trónokat, fejedelemségeket és hatalmakat Krisztus evangéliuma teljességének minden áldásával együtt, meg fogjuk érteni és fel fogjuk fogni, miért hívattunk arra, hogy folyamatos háborúságot szenvedjünk a testben töltött rövidke évek alatt.⁸

Mit is tehetünk vagy ajánlhatunk fel, ami fogható lenne a királyságok, trónusok és fejedelemségek sokaságához, amiket Isten kinyilatkoztatott nekünk?⁹

Istennel és az Ő Krisztusával szembeni ellenállás, a világossággal és igazsággal szembeni ellenállás a kezdetektől fogva napjainkig létezik. Ez a hadakozás még a mennyben kezdődött, az időkön keresztül létezett, és az utolsó jelenetig folytatódni fog, addig, amikor majd Ő fog uralkodni, akinek joga az uralkodás, amikor Ő eljön a dicsőség fellegeiben, hogy minden embert megjutalmazzon a testben végzett cselekedetei szerint.¹⁰

A hadakozás lelke, amely ezekben a napokban megnyilvánul, minden korban létezett, amikor a papság a földön volt. Mindig is háború volt a világosság és a sötétség, Isten és az ördög, szent és bűnös, helyes alapelvek és hamis tanok között. Mi magunk is hadat viselünk a természetünk gonosz hajlamai ellen.¹¹

Két hatalom van a földön és a föld lakói között – Isten hatalma és az ördög hatalma. Történelmünkben volt néhány nagyon különös élmény. Amikor Istennek volt egy választott népe a földön, nem számít, melyik korban, Lucifer, a hajnal fia, és a milliónyi elbukott szellem, akiket kiűztek a mennyből, hadat indítottak Isten ellen, Krisztus ellen, Isten munkája ellen, és Isten népe ellen. És napjainkban, a mi nemzedékünkben sem vonakodnak ezt tenni. Amikor az Úr nekilátott egy munka elvégzésének, ezek a hatalmak annak megdöntésére törekedtek.¹²

Nem csak a sötétség erőivel kell tusakodnunk, a minket körülvevő láthatatlan erőkkel, hanem számtalan külső körülménnyel, sok-sok nehézséggel kell megküzdenünk, amikkel szükségképpen szembetalálkozunk, és minél több ilyen van, annál inkább tettekre kell indíttatnunk, hogy az Úr előtt minden erőnkkel az igazlelkűség és igazság megalapozásán, valamint Isten munkájának felépítésén munkálkodjunk, és gondoskodjunk arról, hogy nevét tiszteljék a földön.¹³

Amikor az angyal átadta [a Mormon könyvét] Joseph Smith-nek, az ördög tudta, hogy az egy olyan rendszer alapját képezi, ami megdönti az ő királyságát. Az üldöztetések stb., amelyeket e népnek el kellett szenvedni, nem azért voltak, mert megszegték a törvényt, vagy gonoszabbak voltak másoknál, hanem azért, mert Isten királysága alapját fektették le, amely majd növekszik és gyarapszik, … és előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztus eljöveteléhez, aki a királyok királya és az Urak Ura, aki eljön, hogy az egész föld, valamint minden más királyság, elnök és kormányzó felett uralkodjék, akik kénytelenek lesznek elismerni, hogy Jézus a Krisztus. Az utolsó napi munka, amelyet képviselünk, meg fogja kötni az ördög hatalmát, amely az emberek között uralkodott. (…) Ekkor pedig nem lesz furcsa, hogy az ördög feldühödik, és arra lázítja az embereket, hogy harcoljanak ellene. Az Úr sugalmazni fogja szolgáit, és képessé teszi őket arra, hogy királyságát fenntartsák a földön. Ő áll a kormányrúdnál. Nem adnék érte sokat, ha nem Ő lenne a szerzője – nélküle nem tudna ellenállni a hatalmas erőnek, amelyet ellene küldenek.¹⁴

A mi dolgunk az, hogy ráeszméljünk kötelességünk tudatára, alázattal szólítsuk az Urat és közel éljünk Őhozzá. Akkor szemeink megnyílnak majd, mint a fiatalember esetében, aki az ősi Elizeus próféta szolgája volt, és látni fogjuk, hogy többen vannak mellettünk, mint ellenünk [lásd 2 Királyok 6:8–17], valamint azt, hogy az ellenkezés rendszerint inkább csak felgyorsítja Isten céljainak beteljesedését. Bízz Istenben és támaszkodj az ígéreteire, élj méltón a világossághoz és tudáshoz, amivel rendelkezel; és minden rendben lesz veled életedben és halálodban is.¹⁵

Biztos, hogy nem mentünk át több mindenen, mint a Szabadító, de még annyin sem. Ő azonban egész életében igaz és hű maradt Atyjához és a világ Szabadítójaként kapott elhívásához. Sokat imádkozott, és bánkódott az Úr előtt a világ bűnei miatt. Ma itt van köztünk. Ő a Közbenjárónk az Atyánál. [Lásd T&Sz 29:5.] Vigyáz ránk, és mindent, amit csak tud, megtesz a szabadításunkért.¹⁶

Üldöztetéseket, csapásokat szenvedtünk el, és életünkben súlyos próbatételeken mentünk keresztül, de az Úr átvezetett minket mindezen dolgokon.¹⁷

A földön nő a csapások és a szenvedések száma, és ezek jelentenek valamit. Emlékezzetek erre és gondolkodjatok el ezeken a dolgokon! Ha megteszitek a dolgotokat, és én megteszem a dolgomat, védve leszünk, a csapásokon pedig békében és biztonságban fogunk átmenni.¹⁸

Az utolsó napi szent élethez az elme függetlenségére, a szív becsületességére, Istenbe vetett hitre és a jellem szilárdságára van szükség, egy fenyegető világban, valamint a megpróbáltatások, bajok és üldöztetések közepette.¹⁹

Dániel kész volt belépni az oroszlánok barlangjába; a három zsidó gyermek [Sidrák, Misák és Abednégó] nem félt a rájuk váró sorstól; az apostolok bátran álltak az igazság mellett, és nem rettentek meg attól, ha meg kellett érte halni; de vajon ezek és más emberek hasonló helyzetben miért tudtak meghátrálás nélkül kiállni a meggyőződésük mellett? Azért, mert először is náluk volt az igazság és maguk is ismerték azt; másrészt pedig a Szentlélek, a Vigasztaló, úgy támogatta őket, ahogy csak ez az erő tud támogatni mindazon próbatételekben, amiken Isten népe elhívást kap, hogy átmenjen. És ez ma is így van.²⁰

Gyakran gondolkoztam azon, hogy soha nem láttam ezt a népet annál boldogabbnak, mint a legnagyobb szegénységben, üldöztetések és csapások idején, amiket Isten igéjéért és Jézus bizonyságáért szenvedtek. Isten Lelke velük volt, alázatosságuk és szenvedéseik közepette a Szentlélek, a Vigasztaló, állandó társuk volt; eltöltötte őket az öröm és a vigasztalás, és örvendeztek az Úr előtt mindezen dolgokért. Nem éreztek volna így, ha nem próbálták volna meg betartani az Úr parancsolatait.²¹

Szükséges, hogy megbánjuk bűneinket és megalázkodjunk az Úristen előtt, hogy jobban élvezhessük a Szentlelket, amely felkészít bennünket az előttünk álló dolgokra.²²

Bizonyságomat akarom tenni az utolsó napi szenteknek. Isten a népével tart. Ő egyengeti az utunkat, és fogja egyengetni, ha hallgatunk az Ő hangjára; továbbra is elegendő kegyelemben fog részesíteni bennünket, hogy ellenállhassunk a próbatétel és a baj napján. Az Úr irgalmas volt népéhez a világ minden korszakában; mint ahogy azonban Krisztus szenvedett, ahogy az apostolok szenvedtek – néhányan bele is haltak – Jézus bizonyságáért, ugyanígy az utolsó napi szentek is szenvedtek, és néhányan közülük is életük vérével pecsételték meg bizonyságukat. Elhívattak, hogy fájdalmas csapásokon menjenek át az evangéliumért, azonban soha nem kellett annál többet kiállnunk, mint amit el tudtunk viselni, és soha nem is kell majd, ameddig követjük a mennyek tanácsait.²³

Isten kinyújtotta kezét e nép szabadítására, és bármily sötétek legyenek is a felhők, bármily erős legyen az üldöztetés, elnyomás és ellenállás e munkával szemben, az Úr annak kezdetétől fogva a mai napig szemmel tartotta érdekeit, fenntartotta és megőrizte azt, és így is fog tenni annak beteljesüléséig, amíg Sion fel nem kel és fel nem ölti csodálatos ruháját, és az utolsó napok nagyszerű eseményei mind be nem teljesednek.²⁴