Elnökök tanításai
Templomi munka: Szabadítóvá válni Sion hegyén


18. fejezet

Templomi munka: Szabadítóvá válni Sion hegyén

Kezünkben vannak a szabadítás kulcsai azon őseink számára, akik az evangélium nélkül haltak meg.

Wilford Woodruff életéből

1841 októberében, nem sokkal azután, hogy Wilford Woodruff elder visszatért Nauvooba angliai missziójából, részt vett egy gyűlésen, ahol Joseph Smith próféta a halottak megváltásának tanát tanította. Ez volt az első alkalom, hogy Woodruff elder hallott arról, hogy az egyház élő tagjai szabadító szertartásokban részesülhetnek elhunyt őseik javára. Ezt mondta: „Olyan volt, mintha egy fénycsóva szállt volna alá Isten trónusáról, egyenesen a szívünkbe! Az örökkévalóságon átívelő széles teret tárt elménk elé.”1 Azt is hozzáfűzte még: „Úgy tűnt számomra, hogy az az Isten, aki kinyilatkoztatta ezt az alapelvet az embernek, bölcs, igazságos és igaz, birtokában van a legjobb tulajdonságoknak, és a józan észnek és tudásnak egyaránt. Úgy éreztem, összhangban áll mind a szeretettel, az irgalommal, az igazsággal és az ítélettel, és nagyobb szeretet töltött el az Úr iránt, mint addigi életem során bármikor is. (…) Úgy éreztem, halleluját kell kiáltanom, amikor feltárták előttünk a halottakért végzett keresztelésre adott kinyilatkoztatást! Úgy éreztem, jogunk van örvendezni a menny áldásaiban.”2

E tant meghallva Woodruff elder az édesanyjára gondolt: „Az első dolog, ami eszembe ötlött – mondta – az volt, hogy van egy édesanyám a lélekvikágban. Akkor halt meg, amikor én 14 hónapos voltam. Soha nem ismertem az édesanyámat. Azt gondoltam magamban: »Megvan-e a hatalmam, hogy édesanyámat édesapámhoz pecsételjem?« A válasz így szólt: »Igen!«3 Később mesélt arról az alkalomról, amikor végül megadatott neki a lehetőség, hogy édesanyját édesapjához pecsételje: „Édesanyámnak része lesz az első feltámadásban, és már egyedül ez elegendő fizetséget jelentene nekem életem minden munkálkodásáért.”4 Tanúságot tett arról az örömről is, amit akkor érzett, amikor további családtagjaiért végzett templomi szertartásokat: „Részem volt abban az áldásban és kiváltságban, hogy Istenünk templomában megváltást biztosítsak édesapám és édesanyám mintegy négyezer rokonának. Azért beszélek erről, mert ez egyike áldásainknak, melynek teljességét és dicsőségét soha nem fogjuk megismerni, míg a fátyol szét nem nyílik.”5

Míg az egyház elnökeként szolgált, Wilford Woodruff elnök felszentelte a Salt Lake templomot. Abban az esetben azért könyörgött az Úrhoz, hogy segítsen a szenteknek a halottak megváltására tett erőfeszítéseikben: „Kérünk, … engedd meg, hogy szent hírnökök látogassanak meg minket e szent falak között, és feltárják előttünk a munkát, melyet halottaink javára el kell végeznünk! És ahogy oly sok ember szívét arra indítottad – akik még nem léptek szövetségre veled –, hogy kutassák fel elődeiket, és ennek során visszavezették sok szented leszármazását, most azért imádkozunk, hogy növeld ezt a vágyat a szívükben, hogy ily módon is elő tudják segíteni munkád elvégzését! Imádkozunk, hogy áldd meg őket munkájukban, hogy ne essenek tévedésbe leszármazásuk összeállításakor, továbbá arra is kérünk, hogy tárd fel előttük az ismeret új útjait, és helyezd a kezükbe a múlt feljegyzéseit, hogy munkájuk ne csak helyes, hanem teljes is lehessen!”6

Wilford Woodruff tanításai

Mennyei Atyánk minden gyermekéhez irgalmas, és nem ítéli el azokat, akik úgy halnak meg, hogy nem volt lehetőségük befogadni az evangéliumot

Ha a halottak nem hallották az evangéliumot, az Úr nem fogja őket a pokolra küldeni azért, mert nem fogadták azt be! Az Úr mindenek Atyja. Mindenkihez irgalmas. (…) Milliónyi ember született testben, élt és került a sírba, aki soha életében nem látta egy próféta arcát sem, soha nem látott egy férfit sem, akit Isten hívott el, és akinek hatalmában állt szolgálni Isten házának szertartásaiban. Vajon Isten el fogja ítélni őket, mert nem fogadták be az evangéliumot? Egyáltalán nem.7

Isten nem személyválogató. Nem fog kiváltságokban részesíteni egy nemzedéket, míg egy másiktól megvonja azokat. Az egész emberiségnek, Ádám atyánktól egészen napjainkig, részesülnie kell a kiváltságban – valahol –, hogy hallják Krisztus evangéliumát. A letűnt nemzedékeket, akik soha nem hallották az evangéliumot a maga teljességében, hatalmában és dicsőségében, Isten soha nem fogja felelősségre vonni azért, mert nem engedelmeskedtek annak. Nem fogja kárhozat alá vonni őket azért sem, mert elutasítottak egy törvényt, amit soha nem láttak és értettek; viszont ha igazul éltek a rendelkezésükre álló világosság mértékében, akkor eddig megigazultak, és prédikálni kell nekik a lélekvilágban.8

Szabadítókká válunk Sion hegyén, amikor templomokat építünk, és részesülünk a szabadító szertartásokban a halottak javára

Sok elődünk, akik most a lélekvilágban vannak, soha nem látták egy apostol, próféta vagy sugalmazott ember arcát sem, és most börtönbe vannak zárva. Joseph Smith, Heber Kimball, George A. Smith és Izráel eldereinek ezrei prédikálhatnak azoknak a lelkeknek, ők pedig elnyerhetik az elderek által tett bizonyságot, azonban az elderek nem fogják ott megkeresztelni a hívőket, hiszen a lélekvilágban semmivel sincs több lehetőség a keresztelésre, mint a házasodásra vagy a férjhez menetelre.9

Valakinek vagy valakiknek, akik a testben élnek, el kell végezni a munka e részét érdekükben, hiszen ugyanaz szükségeltetik egy halott ember megváltásához, aki soha nem fogadta be az evangéliumot, mint egy élőéhez. És mindazok, akik az evangélium nélkül hunytak el, joggal várhatják el, hogy valaki, aki még a testben él, elvégezze számukra ezt a munkát.10

Kötelességünk felemelkedni és megépíteni ezeket a templomokat! Szolgálatunk e részére úgy tekintek, mint egy olyan küldetésre, mely ugyanolyan fontos, mint az élőknek való prédikálás. A halottak hallani fogják Isten szolgáinak szavát a lélekvilágban, ám nem jöhetnek elő az [első] feltámadás hajnalán, hacsak bizonyos szertartásokat el nem végeznek érettük és javukra, az Isten nevének emelt templomokban. (…) Valakinek meg kell váltania őket azáltal, hogy elvégzi helyettük azokat a szertartásokat a testben, melyeket maguk nem tudnak elvégezni a lélekben, annak érdekében pedig, hogy e munkát meg lehessen tenni, kell, hogy legyenek templomaink, ahol megtehetjük ezeket. Azt kívánom mondani nektek, testvéreim, hogy a menny Istene megkívánja tőlünk, hogy felemelkedjünk és megépítsük ezeket, hogy előmozdíthassuk a megváltás munkáját. Jutalmunk várni fog ránk, amikor átlépünk a fátyolon. (…)

(…) Nem csodálkozom azon, hogy [Brigham] Young elnök azt mondta: úgy érzi, hogy az utolsó napi szenteket fel kell hívnia arra, hogy siettessék meg e templomok építését. Átérezte e munka fontosságát, most azonban, hogy ő már eltávozott, rajtunk áll, hogy folytassuk, Isten pedig meg fogja áldani munkálkodásunkat, és örömet fogunk lelni abban! Szükséges előkészítése ez a Szabadító második eljövetelének; amikor pedig megépítjük a most megálmodott templomokat, elkezdjük majd látni, hogy szükséges továbbiakat is emelni, hiszen az ebben az ügyben végzett munkánk szorgalmának arányában fogjuk megérteni az elvégzendő munka mértékét; a jelen csupán a kezdet! Amikor eljön a Szabadító, ezer év szenteltetik a megváltás e munkájának, és templomok fognak előtűnni József e földjén – Észak- és Dél-Amerikában –, továbbá Európában és másutt is. Sém, Khám és Jáfet minden leszármazottjáért, akik nem fogadták be az evangéliumot a testben, el kell végezni a szertartásokat Isten templomaiban, mielőtt a Szabadító az Atyának ajánlhatja a királyságot, így szólva: „Bevégeztetett.”11

Elétek lett tárva … néhány dolog halottaink megváltásával kapcsolatban, és néhány dolog a templomok építését illetően is. Fivéreim és nővéreim, ezek fontos munkák! Olyan munka ez, mely során elvégezzük másokért azt, amit ők nem tehetnek meg saját magukért. Ezt tette Jézus Krisztus is, amikor életét adta a mi megváltásunkért, mivel mi nem tudtuk megváltani magunkat. Atyáink, anyáink és rokonaink vannak a lélekvilágban, akik javára elvégzendő munkánk van. Én személy szerint nagy érdeklődéssel fordultam a halottak megváltásának e munkája felé, ahogy testvéreim is. Olyan munka ez, melyet mindaddig kell végeznünk, míg megvan rá a lehetőségünk. (…) Olyan munka ez, mely az utolsó napi szenteken nyugszik. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt e tekintetben, hogy amikor átkerültök a fátyol túloldalára, akkor atyáitok, anyáitok, rokonaitok és barátaitok áldjanak titeket mindazért, amit tettetek, és amennyiben eszközök voltatok Isten kezében, hogy előmozdítsátok megváltásukat, a jövendölés beteljesedéseként szabadítókként fognak elismerni titeket Sion hegyén [lásd Abdiás 1:21].12

Megáldattunk erővel és felhatalmazással, Isten parancsa által kezünkben lévén a szent papság, hogy itt álljunk a földön, és megváltsuk mind az élőket, mind a holtakat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor elkárhozunk és kivágatunk a földről, és Izráel Istene majd támaszt egy olyan népet, amely megteszi!13

Testvérek, legyenek szívügyeitek e dolgok! Folytassuk feljegyzéseink vezetését, írjuk azokat igazlelkűen az Úr előtt, és tegyünk eleget ennek az alapelvnek, és akkor Isten áldásai kísérnek majd minket, és a megváltottak áldani fognak minket az eljövendő napokban! Azért imádkozom Istenhez, hogy nyíljon meg népünk szeme a látásra, fülünk a hallásra és szívünk a vállunkon nyugvó csodálatos és nagyszerű munka megértésére, melynek elvégzését a Menny Istene elvárja tőlünk. Nagyok és dicsők ezek az alapelvek, amelyeket Isten kinyilatkoztatott nekünk halottaink megváltására vonatkozóan!14

A halottak nagyon várják, hogy részesüljünk nevükben a szertartásokban, és maga Isten is nagy érdeklődéssel tekint a templomi munkára

Nagy munka áll előttünk halottaink megváltásában. Az egész menny érdeklődéssel tekinti, hogy milyen úton haladunk.15

Elődeink reánk tekintenek, hogy elvégezzük ezt a munkát. Nagy aggodalommal néznek ránk, és vágynak arra, hogy befejezzük ezeket a templomokat, és elvégezzünk érettük bizonyos szertartásokat, hogy a feltámadás hajnalán előléphessenek, és élvezhessék ugyanazokat az áldásokat, mint mi.16

„Mindazok, akik ennek az evangéliumnak az ismerete nélkül haltak meg, de elfogadták volna, ha tovább maradhattak volna, Isten celesztiális királyságát öröklik. És akik ezentúl az evangélium ismerete nélkül halnak meg, de teljes szívvel elfogadták volna, azok is azt az országot örökölhetik. Mert én, az Úr, mindenkit cselekedetei és szíve vágyakozása szerint fogok megítélni.” [T&Sz 137:7–9] Így lesz ez atyáitokkal is. Nagyon kevesen lesznek – ha lesznek egyáltalán –, akik nem fogadják be az evangéliumot. (…) E nép atyái be fogják fogadni az evangéliumot.17

Young elnök azt mondta nekünk – és ez valóban így is van –, hogy ha a halottak képesek lennének rá, oly hangos szóval szólnának, mint tízezer mennydörgés hangja, felszólítva Isten szolgáit, hogy emelkedjenek fel és építsenek templomokat, magasztalják fel elhívásukat és váltsák meg halottaikat.18

Ha ismernénk és értenénk Joseph Smith próféta érzéseit, valamint a vele kapcsolatban álló testvérek érzéseit, továbbá az emberiség millióinak érzéseit, akik börtöneikben vannak bezárva, akkor soha nem fáradnánk meg! (…) Akkor halottaink megváltásán munkálkodnánk!19

Rajtunk a menny szeme; magának Istennek a szeme és minden egyes próféta és apostol szeme rátok tekint a lélekvilágból, erre a papságra, hogy lássák, miként haladnak és mit fognak tenni. Sokkal fontosabb ez, mint ahogy azt felismerjük vagy megértjük! Ébredjünk hát rá Isten házának szertartásaira és teljesítsük a kötelességünket, hogy megigazulhassunk!20

Amikor találkozunk majd őseinkkel a lélekvilágban, az vagy az öröm, vagy a sajnálkozás ideje lesz, attól függően, milyen munkát végeztünk itt értük

Megvan bennetek az erő … halottaitok megváltására. Sokatok megtette már ezt, és remélem, mindannyian folytatni is fogjátok, amíg csak van bárki is, akit meg kell váltani! Soha ne hagyjátok abba ezt a munkát, amíg van erőtök elmenni a templomba! (…) Jómagam néhány ezer ember megváltását végeztem itt. Kereszteléseket, felszenteléseket, megmosásokat és megkenéseket, felruházásokat és pecsételéseket végeztem értük, ugyanúgy, mintha ők maguk álltak volna itt a testben. A fátyol túloldalán találkozni fogok velük, ahogy majd ti is találkozni fogtok a ti rokonaitokkal.21

Amikor testem a sírba kerül, lelkem pedig a lélekvilágba jut, örvendezni fogok és osztozni fogok velük a dicsőségben a feltámadás hajnalán, amennyiben elfogadják ezeket az alapelveket. „Nos – tán mondhatjátok –, mi történik akkor, ha ezek az emberek, akikért megkeresztelkedtél, nem fogadják be az evangéliumot?” Az az ő hibájuk lesz, nem az enyém. Olyan kötelesség ez, mely egész Izráelen nyugszik: lássák el ezt a munkát, amilyen mértékben lehetőségük van arra itt a földön.22

Hogyan érezném magam, miután oly sokáig éltem, annak a kiváltságnak a birtokában, hogy elmehetek ezekbe a templomokba, és úgy jutnék a lelkek világába, hogy nem végeztem el ezt a munkát? Találkozom majd atyám háznépével, találkozom anyám háznépével, találkozom őseimmel, akik börtönbe vannak zárva; kezemben voltak szabadításuk kulcsai, mégsem tettem értük semmit – vajon milyen érzéseim lesznek majd akkor, és nekik milyen érzéseik lesznek irántam?23

Nem akarok úgy a lélekvilágba kerülni, és ott az őseimmel találkozni, akik a maguk napján és nemzedékében soha nem hallották az evangélium, hogy ezt mondják nekem: „Kezedben volt a hatalom, hogy megválts, és te mégsem tetted!” Nem akarok ezzel szembesülni. Nem akarom, hogy az utolsó napi szentek szembesüljenek ezzel. Azt hiszem, egész jól haladunk. Már négy templomot emeltünk e hegyek völgyeiben [1897-re], és az utolsó napi szentek meglehetősen jól kihasználják ezeket. Ám mindaddig folytatni akarjuk, míg megváltottunk mindenkit, akit csak hatalmunkban állt. Ha véghezvisszük ezt az alapelvet, akkor részesülünk annak áldásában is. Velünk lesz a feltámadás hajnalán, amikor atyáink, anyáink és őseink velünk együtt jönnek elő, mivel megváltottuk őket.24

Ha nem tesszük meg, amit elvárnak tőlünk e tekintetben, akkor kárhozat alatt vagyunk. Ha azonban eleget teszünk ennek, akkor majd, amikor a celesztiális királyságban találkozunk a barátainkkal, így fognak szólni: „Ti voltatok a mi szabadítóink, mivel hatalmatokban állt megtenni. Elvégeztétek ezeket a szertartásokat, melyeket Isten megkívánt.”25

Szabadítókként lettünk elhívva Sion hegyén, míg a királyság az Úré. Ezek dicsőséges alapelvek! Mily dicsőséges dolog szabadítást nyerni, és szabadítást hozni embertársainknak is! Mit ér az arany és az ezüst, mit érnek e világ kincsei? Használatuk során mind elkopnak. Eltávozunk, és magunk mögött hagyjuk őket. Ha azonban rendelkezünk az örök élettel, ha megtartjuk a hitet és diadalmaskodunk, akkor örvendezni fogunk, amikor a fátyol túloldalára jutunk. Én örvendek e dolgoknak. Szinte nincsen az Úrnak más kinyilatkoztatott alapelve, melyben jobban örvendeztem, mint halottaink megváltása – hogy atyáink, anyáink, feleségünk és gyermekeink velünk lesznek a családi szervezetben a feltámadás hajnalán és a celesztiális királyságban. Csodálatos alapelvek ezek! Megérnek minden áldozatot.26

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

  • Miként érzett Wilford Woodruff, amikor először hallott a halottak megváltásának tanáról? Mi volt az első gondolata? (Lásd 189. oldal.) Mit tanulhatunk ezekből a reakciókból?

  • Woodruff elnök azt mondta, hogy a halottakért végzett templomi munka éppoly fontos, mint az élőkért végzett misszionáriusi munka (192. oldal). Gondold át vagy beszéljétek meg e kijelentés jelentőségét! Milyen élmények mutatták meg neked a templomi munka és a misszionáriusi munka közötti kapcsolatot?

  • Woodruff elnök azt mondta, hogy amikor szertartásokban részesülünk a halottak helyett, akkor „elvégezzük másokért azt, amit ők nem tehetnek meg saját magukért” (193. oldal). Milyen hatással van ennek megértése a templomi munkával kapcsolatos érzéseidre?

  • Tekintsd át a 194. oldalon kezdődő részt! Woodruff elnök szerint miként éreznek őseink a templomi munkával kapcsolatban? Isten, az Atya, hogyan tekint erre a munkára? Neked milyen érzéseid vannak, amikor ezeket a kijelentéseket olvasod?

  • Tekintsd át a fejezet utolsó részét, a 195. oldalon kezdődően! Gondold át, neked milyen érzés lenne találkozni az őseiddel a lélekvilágban!

  • Miként szakíthatunk időt a templomi és családtörténeti munkára? Milyen forrásokat biztosít az egyház, hogy útmutatást és segítséget nyújtson?

  • Miként erősítheti meg családunkat az, ha részt veszünk a templomi és családtörténeti munkában? Mit tehetünk, hogy segítsünk az egyház fiataljainak örömet lelni a halottak megváltására vonatkozó felelősségükben?

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 15:29; T&Sz 128; 138

Jegyzetek

  1. Deseret News, 1897. dec. 25., 34. o.

  2. Deseret News, 1857. máj. 27., 91. o.

  3. Deseret News, 1897. dec. 25., 34. o.

  4. Deseret Weekly, 1894. febr. 24., 288. o.

  5. Deseret Weekly, 1894. febr. 24., 288. o.

  6. The Discourses of Wilford Woodruff, vál. G. Homer Durham (1946), 341. o.

  7. Deseret Weekly, 1890. ápr. 19., 562. o.

  8. The Discourses of Wilford Woodruff, 149. o.

  9. Deseret News: Semi-Weekly, 1876. máj. 2., 4. o.

  10. Deseret News: Semi-Weekly, 1878. máj. 14., 1. o.

  11. Deseret News: Semi-Weekly, 1878. márc. 26., 1. o.

  12. Millennial Star, 1887. nov. 21., 742–743. o.

  13. Millennial Star, 1894. máj. 21., 324. o.

  14. Millennial Star, 1894. máj. 28., 341. o.

  15. Deseret News: Semi-Weekly, 1881. okt. 18., 1. o.

  16. The Discourses of Wilford Woodruff, 150. o.

  17. Millennial Star, 1894. máj. 28., 339–340. o.

  18. Deseret News: Semi-Weekly, 1878. márc. 26., 1. o.

  19. Deseret News: Semi-Weekly, 1880. okt. 26., 1. o.

  20. Conference Report, 1897. okt., 47. o.

  21. Deseret Weekly, 1892. aug. 6., 193. o.

  22. Deseret Weekly, 1891. ápr. 25., 555. o.

  23. Millennial Star, 1896. máj. 14., 309. o.

  24. Deseret News, 1897. dec. 25., 34. o.

  25. Conference Report, 1897. okt., 47. o.

  26. Deseret Weekly, 1890. aug. 30., 308. o.