„Semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az örömöm volt”

A szentírásokban az öröm szó jellemzően sokkal többet jelent a megelégedettség múló pillanatainál, sőt, a boldogság érzésénél is. Az öröm ebben az összefüggésben egy isteni tulajdonság, amelyet akkor találunk meg annak teljességében, amikor visszatérünk, hogy Isten jelenlétében lakjunk.³ Sokkal inkább mélyreható, felemelő, tartós és életeket megváltoztató, mint bármely élvezet vagy vigasz, amelyet ez a világ nyújthat.

Arra teremtettünk, hogy örömünk legyen. Egy szerető Mennyei Atya gyermekeiként ez a rendeltetésünk. Meg akarja osztani velünk az Ő örömét. Lehi próféta azt tanította, hogy Isten terve mindegyikünk számára az, hogy „örömü[n]k lehessen”⁴. Mivel bukott világban élünk, a maradandó öröm vagy örökkévaló öröm gyakran elérhetetlennek tűnik. Azonban a következő versben Lehi annak kifejtésével folytatja, hogy „eljö[tt] a Messiás, hogy… megvált[son minket] a bukástól”⁵. A megváltás a Szabadító Jézus Krisztus révén és által teszi lehetővé az örömöt.

Az evangélium üzenete a remény, a „nagy [öröm]”⁶, valamint azon dolgok üzenete, mely által mindenki megtapasztalhatja a békességet és az alkalmankénti örömöt ebben az életben, és elnyerheti az öröm teljességét az eljövendő életben.⁷

Az öröm, amelyről beszélünk, ajándék a hithűek számára, mégis van ára. Az öröm nem olcsó, és nem csak úgy adatik. Inkább „drága véren, …[Jézus] Krisztusén” vétetik meg.⁸ Ha valóban megértenénk az igazi, isteni öröm értékét, akkor nem haboznánk feláldozni bármilyen világi tulajdont vagy megtenni a szükséges változtatásokat az életünkben az elnyeréséért.

Egy nagy hatalmú, de alázatos király a Mormon könyvében megértette ezt. „[E]zt kérdezte a király: Mit tegyek, hogy… Istentől születhessek, és gyökerestül kitépődjön mellkasomból ez a gonosz lélek, és elnyerjem az ő Lelkét, hogy öröm tölthessen el…? Íme, mondta, mindent feladok, ami a birtokomban van, igen, feladom a királyságomat is, hogy ezt a nagy örömet elnyerhessem.”⁹

A király kérdésére a misszionárius Áron azt mondta: „Ha erre a dologra vágysz, …hajol[j meg] Isten előtt, [és bánd meg] minden bűnödet”¹⁰. A bűnbánat az örömhöz vezető ösvény,¹¹ mert ez az az ösvény, amely a Szabadító Jézus Krisztushoz vezet.¹²

Némelyek számára ellentmondásosnak tűnhet az örömhöz vezető ösvényként tekinteni a bűnbánatra. A bűnbánat időnként fájdalmas és nehéz lehet. Be kell ismernünk, hogy néhány gondolatunk és tettünk – még a meggyőződéseink némelyike is – helytelen. A bűnbánat változást is igényel, ami időnként kényelmetlen lehet. Az öröm és a kényelem azonban nem ugyanaz. A bűn – beleértve az önteltség bűnét is – korlátozza az örömünket.

Ahogy a zsoltáríró megfogalmazta: „este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm”¹³. Amint megbánjuk a bűneinket, az azt követő nagy örömre kell összpontosítanunk. Az éjjelek talán hosszúnak tűnnek, de eljön a reggel, és ó, mily átható a békesség és ragyogó az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a Szabadító engesztelése megszabadít minket a bűntől és a szenvedéstől!

Gondoljunk csak Alma élményére a Mormon könyvében. Örök gyötrelem kínozta, a lelke pedig „fel lett szaggatva” a bűnei miatt. Amikor azonban a Szabadítóhoz fordult irgalomért, nem volt képes visszaemlékezni a fájdalmaira.¹⁴

„És ó, mily örömet éreztem – jelentette ki –, és mily csodálatos fényt láttam; igen… semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az én örömöm volt.”¹⁵.

Ez a fajta öröm érhető el azok számára, akik bűnbánat által Jézus Krisztushoz jönnek.¹⁶ Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította:

„A bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt. […]

Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor a változást választjuk! Megengedjük a Szabadítónak, hogy önmagunk legjobb változatává alakítson át minket. Azt választjuk, hogy lelkileg növekedünk és örömben részesülünk – az Őbenne való megváltás örömében. Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor azt választjuk, hogy egyre hasonlóbbá válunk Jézus Krisztushoz!”¹⁷

A bűnbánat örömöt hoz, mert felkészíti a szívünket a Szentlélek hatásának a befogadására. A Szentlélekkel eltelni azt jelenti, hogy eltelünk örömmel. Örömmel eltelni pedig azt jelenti, hogy eltelünk a Szentlélekkel.¹⁸ Örömünk növekszik, amikor naponta azon munkálkodunk, hogy elhozzuk életünkbe a Lelket. Mormon próféta így tanított: „Mindazonáltal ezek gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus[ba vetett] hit[ük]ben, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük”¹⁹. Az Úr ezt ígéri mindazoknak, akik az ő követésén munkálkodnak: „…adni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet és örömmel tölti el a lelkedet”²⁰.

Miután éreztük az őszinte bűnbánatból fakadó örömöt, szinte természetes, hogy meg akarjuk azt osztani másokkal. Amikor így teszünk, örömünk megsokszorozódik. Almával is pontosan ez történt.

Kijelentette: „[E]z az én örvendezésem, hogy talán eszköz lehetek Isten kezében, hogy néhány lélek eljusson a bűnbánathoz; és ez az én örömöm.

És íme, amikor látom, hogy testvéreim közül sokan igazán töredelmesek, és az Úrhoz, Istenükhöz jönnek, akkor öröm tölti el a lelkemet; akkor emlékezem rá, hogy mit tett értem az Úr, igen, méghozzá arra, hogy meghallgatta az imámat; igen, akkor emlékezem az ő irgalmas karjára, melyet kinyújtott felém.”²¹

Ha segítünk másoknak bűnbánatot tartani, az a Szabadító iránti hálánk természetes kifejeződése és nagy öröm forrása. Az Úr ezt ígérte:

„És ha úgy lészen, hogy… csupán egy lelket hoztok énhozzám, mily nagy lesz a ti örömötök ővele Atyám királyságában!

És most, ha örömötök nagy lesz egy lélek miatt, akit énhozzám hoztatok Atyám királyságába, mily nagy lesz az örömötök, ha sok lelket hoztok énhozzám!”²²

Számomra hasznos, ha megpróbálom elképzelni az örömöt, melyet a Szabadító érezhet minden egyes alkalommal, amikor befogadjuk az Ő engesztelő áldozata áldásait az életünkben.²³ Amint azt Nelson elnök idézte,²⁴ Pál apostol a zsidókhoz írt levelében ezt a gyengéd meglátást osztotta meg: „[Tegyünk félre] minden… megkörnyékező bűnt…, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm[ért] …keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”²⁵ Gyakran beszélünk a Gecsemáné és a Kálvária fájdalmáról és szenvedéséről, de ritkán beszélünk arról a hatalmas örömről, melyre a Szabadító bizonyosan számított, amikor az életét ajánlotta fel értünk. Nyilvánvalóan az Ő fájdalma és szenvedése értünk volt, hogy mi megtapasztalhassuk annak az örömét, amikor visszatérhetünk Ővele Isten színe elé.

Miután az ősi Amerikában élő embereket tanította, a Szabadító e szavakkal fejezte ki irántuk való nagy szeretetét:

„És most, íme, olyan nagy és teljes az én örömöm miattatok…! Igen, és még az Atya is örül, és mind a szent angyalok…

[Bennetek] teljes az én örömöm.”²⁶

Fivérek és nővérek! Zárásként személyes tanúságomat teszem, melyet szent ajándéknak tartok. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Megváltója. Tudom, hogy Ő mindegyikünket szeret. Figyelme egyedül arra összpontosít, az az Ő munkája és dicsősége,²⁷ hogy segítsen nekünk elnyerni az Őbenne való öröm teljességét. Személyes tanúja vagyok annak, hogy a mindennapos bűnbánat és a Jézus Krisztushoz térés a módja az öröm – a minden képzeletet felülmúló öröm – megtapasztalásának.²⁸ Ezért vagyunk itt a földön. Ezért készítette el számunkra Isten az Ő nagyszerű boldogságtervét. Jézus Krisztus valóban „az út, az igazság és az élet”²⁹, valamint az egyetlen név az ég alatt, amely által az embert meg lehet szabadítani Isten királyságában.³⁰ Ezt tanúsítom Jézus Krisztus szent nevében, ámen.